Anabázis: gyógyhatásai és ellenjavallatai

Az anabázis (ezsovnik) a libatopfélék családjába tartozó növény. A növények félcserje vagy gyengén fejlett levelű lágyszárú formában fordulnak elő. A gyógyászatban a levéltelen anabázis terjedt el. Antiszeptikus tulajdonságairól és nikotinfüggőség-csökkentő hatásáról ismert. Ugyanakkor ez a növény nagyon mérgező, ezért csak saját felelősségre, orvosi konzultáció után szabad alkalmazni.

Kémiai összetétel

A növény minden része tartalmaz alkaloidokat. Legnagyobb mennyiségben a növény egynyári zöld hajtásaiban találhatók meg. A virágokban és termésekben kevesebb, a gyökerekben pedig csupán nyomokban vannak jelen. Ezért gyógyászati célokra a növény föld feletti részeit használják. A növény a következő alkaloidokat tartalmazza:

• anabazin;
• afillin;
• afillidin;
• oxiafillin;
• oxiafillidin.

A fő alkaloidnak az anabazint tekintik. Az összes anyagmennyiség mintegy 55–60%-át teszi ki. Ez egy színtelen folyadék, amely könnyen oldódik vízben. Szerves oldószerekkel kölcsönhatásba lépve szerves és ásványi savakat képez. Az anabazin oxidációja során nikotinsav keletkezik. Ez minden tekintetben, beleértve az összetételt és a szervezetre gyakorolt hatást is, hasonlít a nikotinra. Ez az alkaloid azonban mérgezővé teszi a növényt.

Az alkaloidokon kívül az anabázis fehérjéket, zsírokat, rostot és keményítőt is tartalmaz. Pektinanyagokat, hamut, nátriumot, káliumot és néhány más ritka anyagot is találtak benne.

Hogyan néz ki és hol nő

A növény apró, gömbölyű félcserje, melynek magassága legfeljebb 70–80 cm, átmérője pedig elérheti a 140 cm-t is. Erőteljes gyökérzettel rendelkezik, a főgyökér hossza akár 20 m is lehet, ami lehetővé teszi, hogy a talajvízből nyerje a nedvességet. A növénynek számos szára van, amelyek a tövénél kezdenek elágazni. A szárak alsó része elfásodott. Belőlük fiatal zöld hajtások nőnek, ezek hengeres alakúak és zöld színűek. Az anabázis levelei gyengén fejlettek, alig láthatók.

Az anabázis virágai kicsik, sűrű, füzéres virágzatokat alkotnak. A növény felső részén találhatók a termések. Élénk vörös-narancssárga színűek, kerekded formájúak, oldalról lapítottak.

Az anabázis magvakkal szaporodik, virágzási ideje a nyár végére–ősz elejére esik. A virágok érése az ősz közepén következik be. A mesterségesen ültetett anabázis rendszerint nem kezd virágozni a növekedés első évében.

Ez a faj széles körben elterjedt Kazahsztán síkságain, Kelet-Ázsiában és Azerbajdzsánban. Emellett megtalálható Oroszország délkeleti régióiban is. Az anabázis a síkságokat és előhegységeket részesíti előnyben, leggyakrabban agyagos talajon. Magashegyi lejtőkön is előfordul, akár 350–400 m magasságig. Magányos bokrok gyomtársulásokban találhatók, nagyobb csoportok pedig folyók és tavak völgyeiben. Közép-Ázsiában a növényt ipari méretekben termesztik.

Az anabázis sivatagi körülmények között, erős hőségben is képes növekedni. Jól fejlődik akár 45 fokos hőmérsékleten és több hónapos csapadékhiány esetén is. Mindez az erős gyökérrendszerének köszönhető, amely lehetővé teszi a nedvesség takarékos felhasználását és a mély talajvíz elérését. Nyáron a sivatagban nagyon egyszerű felfedezni az anabázist – egyike azon kevés növényeknek, amelyek zöldek maradnak.

Fajok

Ennek a növénynek több alapvető változata létezik. Mindegyikük főként Közép-Ázsiában nő, de néhány faj alkalmazkodott Szibéria egyes régióihoz is.

1. Szoloncsák anabázis. Kis termetű növény szárakkal. Magassága ritkán haladja meg a 25–30 cm-t. Ágai fásodnak, rajtuk évente egynyári hajtások jelennek meg, amelyek késő ősszel elpusztulnak. Az alsó levelek jól fejlettek, de méretük nem haladja meg az 5 mm-t. A középsők valamivel fejletlenebbek, a felsők alig fejlettek. Ennek az anabázisnak a virágai kicsik, füzérszerű virágzatba tömörülnek. A növény felső részén termések nőnek, amelyek kerek, kissé megnyúlt alakúak. Sok élénkpiros folyadékot tartalmaznak. Ez a faj nagyrészt Közép-Ázsiában elterjedt, de megtalálható a Kaukázusban, Oroszország nyugati részén és Nyugat-Szibériában is.
2. Szirdarjai anabázis. Évelő növény hosszú gyökérrel, amelyből legfeljebb 30 cm hosszú, elágazó hajtások nőnek. Levelei kerekdedek, megnyúltak, hosszuk nem haladja meg az 5 mm-t. Virágai a levélhónaljakban helyezkednek el. Termése nincs. Csak Közép-Ázsiában fordul elő.
3. Rövid levelű anabázis. Félig fásodó növény, legfeljebb 15 cm magas. Hajtásai elágazóak, sűrűek, hengeres alakúak. A növény maga csupasz. Kevés levele megnyúlt, alul kissé domború, húsos. Hosszuk nem haladja meg az 5 mm-t. Virágai a levélhónaljakban helyezkednek el. A növény termései tojásdad alakúak, szárazak.
4. Krétás anabázis. Kis növény, magassága nem haladja meg a 15 cm-t. Számos, egymáshoz igen szorosan elhelyezkedő szára van. Átmérőjük nem haladja meg a 3 mm-t. Levelei tojásdad alakúak, hónaljukban virágok találhatók. A termés lehet bíbor vagy narancssárga, tojásdad alakú. Ez a faj Európában, Közép-Ázsiában és még Szibériában is elterjedt. Emellett megtalálható Oroszország déli részén is. Egyes régiókban a növény szerepel a Vörös Könyvben.

Gyűjtés és tárolás

A nyersanyagot abban az időszakban kell begyűjteni, amikor a legmagasabb az anabázis és más összetevők koncentrációja. Ez az időszak általában nyárra esik. A gyógynövény-nyersanyagot napsütéses időben, forgalmas utaktól és gyáraktól távol kell gyűjteni. A növény szedése előtt érdemes kesztyűvel védeni a kezeket, mivel a benne található anyagok a bőrön keresztül is mérgezést okozhatnak. Éles szerszámmal le kell vágni a növény csúcsát, legfeljebb 25 cm hosszúságban. Annak érdekében, hogy ne vezessen a faj pusztulásához, fontos betartani bizonyos szabályokat:

1. Ne vágja le a bokrokat teljesen. Hagyjon meg legalább a hajtások 1/3-át.
2. Tartson szünetet 3-4 évente. Ez lehetőséget ad a növénynek a megújulásra.

Először az összes levágott hajtást egy kupacba kell rakni. Hagyhatja őket akár a mezőn is. Ezután elő kell készíteni a növényt a végső szárításhoz – vágja fel kis darabokra, legfeljebb 3 cm hosszúra és 4-5 mm vastagra. Ezt egy szilázsvágó segítségével végezheti el. Az anabázist jól szellőző helyiségben kell szárítani. Nyáron kiváló választás a padlás. Szép időben a nyersanyagot ki lehet teríteni a szabadban, egy fa árnyékában. Olyan helyet kell választani, ahová nem sütnek be közvetlen napsugarak. A nyersanyag szárításához speciális szárítókat is használhat.

A száraz nyersanyag legfeljebb 2 évig alkalmas gyógyszerként való felhasználásra. Fontos betartani a mérgező növények tárolására vonatkozó összes szabályt. Érdemes más növényektől és élelmiszerektől elkülönítve tárolni. Tárolható akár textilzsákban, akár üvegben, de érdemes ráírni a gyűjtés dátumát, hogy pontosan meghatározható legyen az időtartam.

A növény ipari méretű begyűjtése
Ezt a növényt már a Szovjetunió idején is nagy mennyiségben gyűjtötték. A háború után a kereslet megugrott, és az igény elérte a 16 ezer tonnát. Napjainkban is magas a kereslet e növény iránt.

Jelenleg a begyűjtés Kazahsztán több régiójában történik. Már régen végeztek speciális munkálatokat az anabázis bozótjainak felkutatására. Jelenleg ismertek ezek, de mesterségesen is termesztik. A síkságokon az anabázis magányos bokrok formájában fordul elő. Nagyobb bozótokat találtak a folyók völgyeiben, bár azok is kevésszámúak. Ráadásul nem alkalmasak ipari feldolgozásra, mivel kevés bennük a fő alkaloid, az anabazin.

Idővel azt is felfedezték, hogy a növény készletei fokozatosan csökkennek, ezért bevezették a gyűjtési szabályokat. Tapasztalati úton kiderítették, hogy az anabázis helyreállításához 3-4 évente szünetet kell tartani a nyersanyag gyűjtésében. A szünet időtartama egy év. Egyes területeknek ez a szünet nem elegendő, és meg kell hosszabbítani.

A második helyen az anabázis gyűjtésében Türkmenisztán, pontosabban az ország északi része áll. Egyes adatok szerint több mint 30 hektárnyi növényt fedeztek fel, de az idő múlásával a terület csökkent. Azonban itt nem folytattak ipari méretű begyűjtést, ami lehetővé tette a készletek megőrzését a jövőre nézve.

Azerbajdzsán területén mintegy 3 hektár anabázist találtak. Belőle nyersanyagot sem készítettek a szállítás okozta alacsony jövedelmezőség miatt.

Ipari méretekben a növényt speciális gépek segítségével takarítják be. A hajtások felső részeit vágják le, hogy ne károsítsák a növényt. Gépi betakarításkor egy kis sávot érintetlenül hagynak. A levágott hajtásokat kis kupacokba rakják, majd szárítás után alaposan felaprózzák. Ezt követően a nyersanyagot átszitálják, hogy eltávolítsák a szennyeződéseket. A szitálás emellett lehetővé teszi a megfásodott, felhasználásra alkalmatlan hajtások eltávolítását.

A növény betakarítása nyáron és ősszel, a fagyok beállta előtt történik. Egy bokorból akár 2,4 kg hajtás is nyerhető. A legrosszabb esetben 600–800 g. Kazahsztánban egy hektárról körülbelül 1000 kg hajtás gyűjthető. Ritkább bozótosokban néha még 50 kg-ot sem sikerül gyűjteni.

Az anabázis virágzási időszaka alatt az anabazin mennyisége változik. Például nyáron a legmagasabb a koncentráció, őszre a tartalom csökken. Ugyanakkor a zöld tömeg növekszik, ezért az év bármely szakában nagyjából azonos mennyiségű nyersanyag gyűjthető.

Az anabázis gyógyhatásai

Az anabázis széles körű alkalmazást nyert mind a hagyományos, mind a népi gyógyászatban. Maga a növény nem alkotóeleme a gyógyszereknek, de alkaloidjaiból (leggyakrabban anabazinból) számos gyógyszerhatóanyagot szintetizálnak.

A fő hatóanyag az anabazin alkaloid. Serkentő hatással van az idegrendszerre, de nagy mennyiségben annak bénulásához vezethet. Az összetevők között lévő afilin érzéstelenítő hatásáról ismert.

A növény összetevőiből készítenek egy készítményt, amely sikeresen küzd a kerti kártevők ellen. Méreg tulajdonságokkal rendelkezik, és a növények fertőtlenítése céljából permetezésre használják.

A népi gyógyászatban külsőleg alkalmazzák. Belsőleges használata veszélyes lehet. Az anabázis alapú gyógyszerekkel bizonyos betegségek esetén sebeket kezelnek. A növény atkaölő, antimikrobiális és baktériumölő hatással bír. Mindez a bőrbe való behatolási képességének köszönhető. El tudja érni azokat a parazitákat is, amelyek mélyen a bőrben fészkelődtek, és más gyógyszerek nem képesek hatni rájuk. Azonban még külső használat esetén is óvatosan kell bánni ezzel a növénnyel.

Ezen felül az anabázis képes megszüntetni az atkák által okozott tüneteket. Összetevői között antioxidánsok és gombaellenes komponensek találhatók. Azonban ez nem csodaszer, és csak kiegészítője lehet az alapvető terápiának, nem pedig teljes helyettesítője.

Az anabázis a dohányzásról leszokni vágyók segítője is lehet. Ebből a növényből szintetizálják az anabazin-hidrokloridot, amely tabletták vagy rágógumi formájában kapható. Képes csillapítani a dohányzás iránti vágyat, valamint enyhíteni a káros szokás elhagyása utáni állapotot.

Az anabázis a népi gyógyászatban

A növény magas toxicitása miatt a népi gyógyászatban való felhasználása erősen korlátozott. Egészségügyi problémák esetén csak tinktúrát vagy főzetet használnak. Ezenkívül sebekre szánt port is készítenek belőle, de ezt saját kezűleg nem lehet elkészíteni. Emellett a kerti kártevők elleni védekezésre is használják.

Kártevők elleni oldat

Szükség lesz 800 g hajtásra, amelyeket a virágzás kezdete előtt gyűjtöttek, 41 l vízre és 50 g háztartási szappanra. Az anabázis hajtásainak frisseknek kell lenniük. Kicsit szárítsuk meg, aprítsuk fel, majd öntsük fel vízzel, és hagyjuk állni egy napon át, közben folyamatosan kevergetve. Ezután hígítsuk fel további 10 l vízzel, és reszeljük bele a szappant. Ezután alaposan keverjük össze, és a szer készen áll a használatra. Zöldségféléket lehet vele kezelni. Ez a szer kiválóan hat a leveleket rágó hernyókra, különböző bolhákra és egyes virágbogarakra.

Főzet demodex ellen

A gyógyszer elkészítéséhez anabázis levelekre lesz szükség. Gyűjtésüknél figyelembe kell venni, hogy nyáron a legmagasabb bennük az anabázin koncentrációja. Ősszel kissé csökken, de továbbra is veszélyes mennyiségben marad. A főzet elkészítéséhez öntsük fel az anabázis leveleit meleg vízzel, majd forraljuk fel, és hagyjuk a tűzhelyen 10–15 percig. Az érintett bőrt naponta legfeljebb 3 alkalommal töröljük át. Javasolt a szert legfeljebb 2 órán át a bőrön hagyni, majd alaposan lemosni. A főzet akár arcmosásra is használható; ebben az esetben a kezelés a teljes gyógyulásig tarthat.

Alkoholos tinktúra bőrre

Az alkoholos tinktúra legalább olyan hatékony demodekózis ellen, mint a főzet. Más gyógynövénytinktúrákkal ellentétben mindössze 4–6 nap alatt elkészül. A készítéshez azonban a vodka nem alkalmas, 70%-os alkohol oldat szükséges. Keverjük össze az aprított anabázist alkohollal 1:2 arányban. Ezután alaposan keverjük össze, zárjuk le a fedővel, és helyezzük sötét helyre. 5 nap múlva vegyük ki a tinktúrát, és szűrjük le. Nem szabad ugyanabban az edényben tárolni, amelyben ázott, ezért keressünk egy új edényt, írjuk fel a tinktúrával ellátott edényt, és tartsuk gyermekektől elzárva. A tinktúra belsőleges fogyasztása szigorúan tilos.

A tinktúrát vattával kell felvinni az arcra, naponta legfeljebb 2 alkalommal. Javulás már egy-két hét múlva látható. Fontos továbbá, hogy a tinktúrát kis mennyiségben vigyük fel az alkohol okozta égési sérülések elkerülése érdekében, és 60 perc múlva mossuk le az arcról.

Főzet élősködők ellen

Szükség lesz 800 g szárított fűre és 5 l vízre. Öntsük fel a füvet 5 l vízzel, majd fedővel lefedve hagyjuk sötét helyen állni. Másnap forraljuk fel, és főzzük 30 percig. Ezután szűrjük le és hűtsük le. Permetezzük a főzettel a növényeket takácsatkák, almamolyok vagy ormányosbogarak ellen.

Por atkák ellen

Elkészítése a növény szárított szárainak felhasználásával történik. A gyógyszer elkészítéséhez a nyersanyagot porrá kell őrölni, és kis mennyiségben kell felvinni a sérült bőrfelületekre. A por a demodikózis tüneteit is enyhíti. Azonban ez nagyon veszélyes, mivel az anabazin felszívódhat a véráramba, ezért ilyen szer használata előtt jobb orvoshoz fordulni az adagolás meghatározása érdekében.

Gyógykészítmények fajtái

Más mérgező gyógynövényekkel ellentétben az anabázisz alkalmazása korlátozott. A gyöngyvirágból például még teát is készítenek. A helyzet az, hogy az e növényben található anabazin rendkívül mérgező, halálos adagnak 2 vagy 3 csepp számít. Ezért belsőleg csak ebből az elemből szintetizált anyagokat használnak. Az anabáziszból készült főzetet sem készítik el, mivel külsőleges alkalmazás esetén alacsony a hatékonysága. E tekintetben a tinktúra hatékonyabb.

Tinktúra

A tinktúra alkohollal készül. Csak külsőlegesen alkalmazható. A tinktúrához a növény bármely része felhasználható, de jobb a leveleket vagy virágokat használni. Először a nyersanyagot alaposan össze kell törni, majd erős alkohollal felönteni, és 5-7 napra sötét helyre tenni. Ajánlott a gyógyszert üvegedényben áztatni. Ezután sűrű szöveten át szűrni, lehet többször összehajtott gézt használni (ezután érdemes kidobni).

A tinktúrát kis mennyiségben kell alkalmazni, hatékonyan küzd a demodikózissal, amelyet atkák okoznak. A beteg területeket reggel és este kis mennyiségben lehet áttörölni.

Főzet

Közép-Ázsiában az anabázisz gyökereiből készült főzetet használták a tuberkulózis kezelésére. Ugyanis a gyökerek minimális mennyiségű alkaloidot tartalmaznak. Először le kell mosni a földről, össze kell törni, majd forrásban lévő vízzel leönteni, ezután tűzre tenni és további 30 percig főzni. Azonban ezt a szert nagyon régen használták, és nincs említés a gyógyszer modern alkalmazásáról a tuberkulózis kezelésére.

Alkalmazási ellenjavallatok

A magas toxicitás miatt a növénynek számos ellenjavallata van. Az anabazin nagyon erős méreg a szervezet számára. A bőrön keresztül bejutva mérgezést okozhat, ezért még külsőleges alkalmazás esetén is figyelni kell az adagolásra. Ember számára halálos adagnak 3 csepp tiszta anabazin számít. Az enyhe mérgezés tünetei szokásosak: hányinger, hányás, fokozott nyálképződés, gyors légzés és szívritmus gyorsulás. Súlyos mérgezés esetén görcsök, hideg veríték és légzési elégtelenség, valamint delírium is előfordulhat. Fontos az időben történő segítségnyújtás. Ajánlott azonnal gyomormosást végezni. Továbbá érdemes hányást kiváltó gyógyszereket beszerezni, és mérgezés esetén azonnal bevenni azokat. Ezt követően aktív szenet kell bevenni. Emellett számos további terápiás eljárásra is szükség lehet, többek között különböző beöntésekre (sós, hashajtó és tisztító).

Ezenkívül tilos bármilyen formában szedniük terhes nőknek, szoptató anyáknak, magas vérnyomás, rossz véralvadás és érelmeszesedés esetén.

Az anabázis kiváló gyógymód bizonyos bőrbetegségek és kerti kártevők ellen. Azonban nem szabad elfelejteni a növény magas veszélyességét. Ez az az eset, amikor az öngyógyítás halálosan veszélyes lehet.

Az anabázis fotója