Mennyi ideig tárolható a kelt tészta a hűtőszekrényben?

Ritkán sikerül egy háziasszonynak annyi élesztős tésztát készítenie, amennyi pontosan elegendő a szükséges mennyiségű finom és illatos termék megsütéséhez. Hogy biztosan elegendő legyen a tészta, sokan inkább kissé megnövelik a hozzávalók mennyiségét – ennek eredményeként maradék keletkezik. Senkinek sem emelkedne a keze, hogy kidobja ezt a jóságot, főleg, hogy a kenyérrel (az élesztős tészta ebbe a kategóriába sorolható) a hagyomány szerint nem szabad így tenni. Ekkor felmerül a kérdés, hogyan lehet megőrizni, hogy később valami finomat süssön, amikor a friss pékáru elfogyott, vagy a háziasszonynak új ötletei támadnak.

Mindenki tudja, hogy az élesztős tészta megsavanyodhat, ha nem használják fel időben, akkor már semmi más nem készíthető belőle, csak savanyú lepények. Elsősorban szinte mindenki a hűtőszekrényre gondol, hiszen az teszi lehetővé, hogy sok élelmiszert hosszú ideig frissen tartsunk. De a tésztával nem ilyen egyszerű a helyzet.

Az erjedés folyamata a hideg levegőben jelentősen lelassul, de nem áll le, ezért nem lehet hosszú ideig ott tartani. Segíthet a fagyasztó, de ennek a tárolási módnak is vannak időbeli korlátai. A fagyasztóban kicsi a valószínűsége, hogy a termék megromlik, de egy bizonyos idő után biztosan elveszíti tulajdonságainak nagy részét. Tehát ahhoz, hogy pontosan tudjuk, melyik tárolási módot válasszuk, részletesebben meg kell ismerkednünk magával a termékkel, valamint a lehetőségekkel, hogy megőrizzük a következő sütési vágyig.

Mi az élesztős tészta?

Már a nevéből is kitalálható, hogy a tésztát, amelynek összetevői között élesztő van, élesztős tésztának nevezik. Más fajtáktól a bolyhossága és rugalmassága különbözteti meg. A belőle készült termékek levegősek, puhák. Az élesztős tészta az alapja számos termék és étel elkészítésének – kezdve az egyszerű kenyértől a zsemléktől, kalácsoktól, pitékig. Még a megfelelő pizzatészta is ebből a fajta tésztából készül.

Savanyúnak is nevezik, mivel a pihentetés során erjedési folyamat indul be, amely aktiválja az élesztő élettevékenységét az édes közegben. A liszt ugyanis elegendő szénhidrátot tartalmaz ahhoz, hogy vízzel érintkezve táplálékul szolgáljon ezen egysejtű gombák számára. Az élettevékenység során szén-dioxid képződik, amely megemeli, fellazítja és megpuhítja a tésztát. Sütés és főzés során a magas hőmérséklet hatására a gáz gyorsabban tágul és nagyobb mennyiségben szabadul fel, ezért lesz az élesztős tésztából készült pékáru olyan puha és levegős.

Különféle típusú élesztős tészták léteznek. Két fő típust különböztetünk meg:

1. Kenyértészta. Ebből készül a kenyér és a pékáruk.
2. Kalácstészta. Zsemlék, kalácsok, muffinformák és piték készítésére szolgál.

A kenyértészta rendszerint csak vizet, élesztőt és lisztet tartalmaz. Emellett egy kevés sót is adnak hozzá, hogy az íze kellemes legyen. Néhány szakács és háziasszony néha egy kevés cukrot is tesz a kenyértésztába. Így az íz érdekesebbé válik, és az élesztő erjedése is egy kicsit gyorsabb.

A kalácstésztának a felsorolt hozzávalókon kívül valamilyen gazdagító anyagot is kell tartalmaznia. Ilyen a tojás, a tej, a tejszín, a cukor, a tejföl, a vaj. Jó kalácstésztát készíteni lényegesen nehezebb, ehhez bizonyos jártasságra és tapasztalatra van szükség. Ennek az az oka, hogy a gazdagító anyagok lassítják az erjedési folyamatot. Ennek következtében a tészta egyszerűen nem kel meg. Bármilyen típusú élesztős tészta elkészítéséhez pontosan be kell tartani a receptet, az arányokat és a gyártási technológiát, a kalácstésztánál pedig különösen.

A jó eredmény eléréséhez meg kell érteni, hogy a gazdagító anyagok hozzáadásával növelni kell az élesztő mennyiségét. Szintén fontos szerepet játszik a levegő és a hozzávalók megfelelő hőmérséklete. A hideg termékek jelentősen lelassítják az élesztő élettevékenységét. A magas hőmérséklet pedig végleg leállítja. Az ajánlott hőmérséklet 25–30 fok. A dagasztást követően a tésztát meleg helyen kell pihentetni.

Hogyan készítsen élesztős tésztát?

Két alapvető módszer létezik az élesztős tészta elkészítésére: az előtésztás és a közvetlen. Az előtésztás módszer hosszabb és összetettebb. Először folyékony tésztát (előtésztát) készítenek, amelybe az összes hozzávaló vagy azok egy része, valamint az élesztő kerül. A liszt mennyisége fele annyi. Miután az előtészta elegendő ideig pihent és jól megkelt, hozzáadják a többi hozzávalót és a lisztet. A tésztát jól összegyúrják, és hagyják kelni. A közvetlen módszer esetén az összes hozzávalót egyszerre egy edényben összekeverik, majd szintén hagyják megkelni.

Az előtésztás módszert általában akkor alkalmazzák, ha a tészta nagyon sok gazdagító anyagot tartalmaz. Az előtészta segít abban, hogy az élesztő először teljesen aktiválódjon a folyékony, gazdag közegben, majd ezt követően adják hozzá a lisztet a kívánt állag eléréséhez. A gazdagító anyagok erősen lassítják az élesztő élettevékenységét. Ennek a tésztának nagyon nehéz megkelnie, az előtészta használata segíthet elkerülni ezeket a problémákat.

A kovász nélküli módszer akkor szükséges, amikor egyszerű élesztős tésztát kell készíteni, amelyben vagy egyáltalán nincs dúsító hozzávaló, vagy nagyon kevés van, például növényi olaj, tej.

Nagyon fontos, hogy ne feledkezzen meg a hőmérsékleti viszonyokról. Ez vonatkozik a helyiségre és az alapanyagokra is. Ezért a tojásokat előre ki kell venni a hűtőből, hogy szobahőmérsékletűre melegedjenek. A folyékony összetevőket kissé meg kell melegíteni a tűzhelyen vagy a mikrohullámú sütőben. A lényeg, hogy ne hevítse túl, mert az élesztő elpusztul. Az ajánlott hőmérséklet nem több 38 foknál. Tapintásra az alapanyagok kellemesen melegek lesznek. Érdemes előre elkészíteni a lisztet, ha hűvös helyiségben tárolja.

A szakértők azt is javasolják, hogy először hagyják az élesztőt külön felfutni. Így a tészta gyorsabban fog kelni és puhább lesz. Ehhez öntse az élesztőt egy edénybe, adjon hozzá egy kevés cukrot, öntse fel meleg folyadékkal, tejjel vagy vízzel a recepttől függően. Amikor a tetején sűrű habos sapka képződik, össze lehet keverni a többi hozzávalóval. Az élesztő mennyiségét a recept és a gyártó csomagoláson található ajánlásai alapján kell kiszámítani.

Oparás tészta

A kovászos módszerhez a meleg tejet vagy vizet, a többi hozzávalót keverje össze a felfutott élesztővel, majd keverje el. A keverékbe szórja a liszt egy részét, általában a recept szerinti mennyiség felét. Egyes szakácsok azt javasolják, hogy kevesebbet szórjanak, és a kovász kelése közben adják hozzá a maradékot. Ezután a kovászt hagyja meleg helyen 45–60 percig. Általában 1,5–2-szeresére nő. A teljesen megerjedt kovász elkezd visszaesni. Ekkor hozzá kell adni a maradék dúsító hozzávalókat, lisztet és sót. A sót mindig utoljára adják hozzá. Ez lelassítja a mikroorganizmusok élettevékenységét, de nélküle egyáltalán nem lenne íze. A tésztát jól ki kell dagasztani, amíg sima nem lesz. Nem szabad többé a kézhez tapadnia, és el kell válnia az edény falától. Több lisztet ekkor már ne adjon hozzá. Ezután a tésztát 1,5–2 órán át keleszteni kell. Ezután következik a buktatás (átnyomkodás). Ekkor a felesleges szén-dioxid távozik, és a tészta oxigénnel dúsul. Ezután el lehet formázni a termékeket. A formázás után a termékeknek jól kell kelniük.

Opara nélküli tészta

A kovász nélküli módszernél a folyékony összetevőket szintén először fel kell melegíteni, majd hozzáadják a felfutott élesztőt, a sót és a lisztet. A tésztát ismét simára dagasztják. Ezután meleg helyen hagyják 1,5–2 órán át. A kovász nélküli módszer használatakor a tésztának a formázás előtt kétszer kell megkelnie. Ezért átgyúrják, és hagyják még egy ideig, hogy másodszor is megkeljen.

Fontos! Nem szabad megengedni, hogy a tészta túlkeljen. Kellemetlen savanykás ízt kap, erősen élesztőszagú lesz, és a belőle készült termékek minősége rossz lesz.

A nagyüzemi gyártás során sütőport adnak az élesztős tésztához. Ez lehetővé teszi, hogy a sütemény jobban megtartsa a formáját és tovább friss maradjon.

Mennyi ideig tárolható a kelt tészta a hűtőszekrényben?

Ha a készítmények formázása után marad tészta, azt azonnal el kell tárolni. Nem szabad hagyni, hogy megkeljen. Az erjedés a hűtőszekrényben sem áll le, csak kissé lelassul, így a megkelt tészta túlkel, megsavanyodik. A termék tönkremegy. Belőle csak lepényeket vagy pogácsákat lehet készíteni, és bő olajban kisütni. A hűtőszekrényben és a fagyasztóban való tárolási idő jelentősen eltér. A hűtőszekrényben érdemes tárolni a tésztát, ha egy napon belül felhasználjuk, a fagyasztóba pedig akkor tehetjük, ha a közeljövőben nem tervezünk sütést.

A hűtőkamrában

Tehát a hűtőszekrényben a tészta legfeljebb egy napig tárolható. Ha a modell lehetővé teszi a hőmérséklet 1–2 fokra való csökkentését, akkor a termék akár két napig is eltartható.

Először is, nem ajánlott nagy mennyiségű tésztát tárolni, mert nem fog teljesen lehűlni, és az erjedés majdnem ugyanolyan sebességgel fog folytatódni, mint a szobában. Ilyenkor jobb, ha kisebb adagokra osztjuk, és külön zacskókba vagy edényekbe tesszük. Ha nem tervezzük az összes tészta felhasználását, akkor a kisebb részt tegyük a hűtőszekrénybe, a többit fagyasszuk le.

Másodszor, a tésztát a hűtőszekrénybe közvetlenül a termékek formázása után kell tenni. A már megkelt tészta tovább erjed, és néhány óra múlva leereszkedik. Az ilyen tészta már nem kel meg, ráadásul az íze is elromlik.

A tésztát a hűtőszekrényben tarthatjuk szoros zacskóban, edényben, tálban. A felületét előtte érdemes olajjal bekenni. A zacskóban hagyni kell szabad helyet, hogy a tésztának legyen hova nőnie, és szorosan be kell kötni. Ha nem hagyunk helyet, a tészta szétszakíthatja a zacskót, és kijöhet a hűtőpolcra. Tálba is tehetjük, ekkor a tál tetejét folpackkal kell lefedni, amelyen kis lyukakat készítünk. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy helyet hagyjunk a növekedésnek.

Amikor eljön az ideje, ki kell venni a tésztát, áthelyezni egy edénybe, és a szobában hagyni, hogy felmelegedjen, majd megkeljen.

A fagyasztóban

A fagyasztóban az élesztős tészta 3 hónapig tárolható anélkül, hogy elvesztené tulajdonságait. Ezután egyszerűen elveszíti az ízét. Fagyasztáskor az erjedés sem áll le, de jelentősen lelassul. A tészta nem kel meg, de hosszú tárolás esetén kellemetlen mellékíz jelenhet meg. Ha a terméket nagy mennyiségben tároljuk, az idő jelentősen megnő. De figyelembe kell venni, hogy a felolvasztott tésztát nem lehet újra lefagyasztani. Ezért, ha nem tervezzük az egész termék azonnali felhasználását, érdemes kis adagokra osztani, golyóvá gömbölyíteni, a felületét olajjal bekenni, zacskóba vagy edénybe tenni, és a fagyasztóba küldeni tárolásra. Ezután szükség szerint kivenni.

A fagyasztási lehetőségnek a hosszú tároláson kívül más előnyei is vannak. Fagyasztáskor gyakorlatilag nem változik az íz, egyes háziasszonyok azt állítják, hogy a tészta felolvasztás után jobb, rugalmasabb és ízletesebb lesz.

Van azonban egy nagy hátránya. Nem lehet kivenni a fagyasztóból és azonnal elkezdeni főzni. Fokozatos leolvasztási folyamatra van szükség.

Az élesztős tészta felolvasztásának szabályai

1. A tésztát lassan kell leolvasztani, hagyni kell, hogy jól felmelegedjen és megkeljen. Ezt meg lehet tenni a mikrohullámú sütő speciális funkciójával is, de az eredmény rosszabb lesz.
2. A fagyasztóból kivett tésztát először át kell tenni a hűtőszekrénybe. Amikor teljesen felolvadt, szobahőmérsékleten hagyhatjuk felmelegedni és megkelni.
3. A tésztát ki is lehet olvasztani közvetlenül szobahőmérsékleten. De így a keletkező kondenzvíz túl sok nedvességet ad. Ilyenkor jobb a terméket jól nedvszívó felületre tenni.

Ismét emlékeztetni kell arra, hogy a felolvasztott tésztát nem szabad másodszor lefagyasztani. Teljes egészében fel kell használni.

Mennyi ideig tárolható az élesztős tészta szobahőmérsékleten?

A helyiségben a kész, teljesen megkelt élesztős tészta legfeljebb 2 órán át tárolható. Utána már savanyodni kezd. A termékben tejsavbaktériumok szaporodnak el, amelyek jelentősen rontják az ízét és a szerkezetét.