Hangafű: gyógyhatások és ellenjavallatok

A hangafű olyan növény, amely hivatalosan nem minősül gyógyszerkönyvi növénynek. A népi gyógyászatban azonban igen sikeresen alkalmazzák a legkülönbözőbb betegségek kezelésére.

Kémiai összetétel

A hangafű gyógyító tulajdonságait virágainak és hajtásainak kémiai összetétele adja. A népi gyógyászatban néha a növény gyökereit is használják, de leggyakrabban a föld feletti részt. A legértékesebb alapanyagnak a hajtások csúcsán növő virágokat tartják. Tartalmazzák:

1. Flavonoidok (főként kvercetin és származékai) gyulladáscsökkentő és antioxidáns tulajdonságokkal.
2. Fitoszterolok, azaz növényi hormonszerű anyagok (ebben az esetben szteroid vegyületeket helyettesíteni képes tulajdonságokkal).
3. Szerves savak, főként klorogénsav és kávésav. Az előbbi csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, aktivitást mutat a Staphylococcus aureus és az Escherichia coli ellen, májvédő és daganatellenes hatást fejt ki. A kávésav ezzel szemben gyulladáscsökkentő és immunmoduláló tulajdonságokkal rendelkezik. Emellett gátolja a karcinogenezist.
4. Glikozidok, főként arbutin, amely természetes fertőtlenítőszer. A kozmetikában bőrfehérítésre is használják, de a hangafű főzeteiben és forrázataiban éppen annyi van belőle, hogy visszaadja az arc egészséges színét.
5. Cserzőanyagok, vitaminok, ásványi anyagok, amelyek részt vesznek a szervezet különböző biokémiai folyamataiban.

Gyógynövény-alapanyagként a hajtások felső részei is használhatók. Tartalmazzák a már említett kvercetin flavonoidot és a hasonló tulajdonságú herbacetint. Ezenkívül cserzőanyagok is jelen vannak bennük. A hajtások szerves savakat is tartalmaznak, de főként citrom- és fumársavat, amelyek tulajdonságaikban elmaradnak a kávésavtól és a klorogénsavtól.

Hogyan néz ki és hol nő

A hangafű a vadonban viszonylag alacsony, kúszó cserje. Magassága mindössze 30–100 cm. A növény levelei aprók, háromszög alakúak, szélességük körülbelül 2 mm, hosszúságuk 2,5 mm. Nyél hiányzik.

A hangafű nagyon szépen virágzik, harang alakú virágai egyoldalú fürtben állnak. Lehetnek halvány lilák vagy élénk árnyalatúak, fehér hangafű is előfordul, de az ritkaságnak számít (talán éppen ezért tulajdonítottak neki a régi időkben különleges mágikus és gyógyító tulajdonságokat).

A hanga termése egy kis tok, amely számos apró magot tartalmaz. Ezt a növényt azonban nem magokkal, hanem a bokor oldalágain megjelenő gyökérhajtásokkal szaporítják. Amikor ezek a hajtások letörnek, gyökeret eresztenek, és egy idő után önálló bokrokká válnak.

A legtöbb ember számára a hanga Angliához és Skóciához kapcsolódik. Valóban, az Egyesült Királyság hangás pusztái igen festői képet nyújtanak (és egyébként egyedülálló ökoszisztémák). A vadonban azonban a hanga más európai országokban is nő, továbbá Észak-Afrikában, Grönland egyes részein, Észak-Amerikában, sőt Ázsiában is. Oroszországban természetes körülmények között Szibériában és az európai területen fordul elő. Manapság azonban a hangát gyakran szándékosan termesztik kertekben.

A vadonban azonban ritkán fordul elő a pusztákon, inkább a sűrű bozótosokat, fenyveseket és mohás tőzeglápokat kedveli.

Fajok

Meg kell jegyezni, hogy botanikai szempontból a közönséges hanga a Hanga nemzetség egyetlen képviselője. Maga a nemzetség azonban egy meglehetősen nagy családba tartozik, amelybe mintegy 4000 cserje, fa és akár fű is beletartozik.

A kertekben ma előforduló összes hangafajta speciálisan nemesített változat, amely magasságban, a szirmok színében és virágzási időben különbözik. Például ezek közé tartoznak:

1. Díszhanga, amely 50 cm magasra nő. Virágai lehetnek bíbor, lila vagy fehér színűek. Ez egy alacsony növésű cserje, és gyakran termesztik beltérben – ilyen körülmények között ősszel egészen januárig virágzik.
2. Fahanga – ez inkább fa, bár bokorhoz hasonlít. Magassága elérheti az 5 métert. Március-áprilisban virágzik, fehér virágzatai kellemes illatúak. Ez az egyik legrégebbi kerti fajta, amelyet még 1658-ban nemesítettek.
3. Rózsaszín hanga – egy gyönyörű cserje, amelynek átmérője elérheti az 50 cm-t. Magassága legfeljebb 90 cm. Törzse vékony, ágai merevek. Április-júniusban virágzik, harang alakú virágai hosszú fürtökbe tömörülnek, élénk piros vagy rózsaszín színűek. Kiváló mézelő növénynek számít.
4. Karcsú hanga. Hazája Dél-Afrika. Ez egy alacsony (50 cm-es) cserje. Virágai kehely alakúak, nagyon sok van belőlük, és inkább gömbre emlékeztető virágzatba tömörülnek. Ez a fajta rosszul tűri a fagyokat, gyakrabban termesztik télikertben.

A népszerű fajták közé tartozik a Carmen és a Hamilton hanga. Az első fajta rózsaszín-lila virágokkal rendelkezik, és az alacsony növésű növények közé tartozik – magassága nem haladja meg a 40 cm-t. A Hamilton egy angol fajta, amelyet 1935-ben nemesítettek. Szintén alacsony növésűnek számít, és fő jellemzője a virágok telt szerkezete. Összesen több mint 300 fajtája létezik ennek a növénynek.

Gyűjtés és tárolás

Gyógynövényként a növény föld feletti részét gyűjtik. Úgy tartják, hogy a virágzatok rendelkeznek a legerősebb gyógyító tulajdonságokkal. Általában azonban a hajtások csúcsával együtt vágják le őket, amihez metszőollót használnak. Az alapanyagot a növény aktív virágzási időszakában kell gyűjteni, a fajták többségénél ez augusztus.

Az alapanyagot feltétlenül át kell válogatni, majd meg kell szárítani, vékony rétegben elterítve pamutszöveten vagy papíron (de nem újságpapíron, hogy a festék ne kerüljön a szirmokra). Az alapanyagot jobb a szabadban szárítani, de árnyékban. A padlástér is megfelelő (ha jól szellőzik). Néhány napos szárítás után a virágok és levelek könnyen lerázhatók az ágakról. Ezek a legértékesebb alapanyagok. Ezt követően papírzacskókban vagy vászonzsákokban, sötét és száraz helyen kell tárolni.

Ritkábban gyökereket használnak gyógynövényként. De ha pontosan ezekre van szükség, akkor október végén ássák ki őket. Óvatosan kell eljárni, hogy ne sérüljön a gyöktörzs. A gyökereket megtisztítják a talajtól, megmossák, majd a szokásos módon szárítják.

Miben különbözik a hangafű a borókától?

Valójában a hanga és a boróka két teljesen különböző növény. Külsőre egyáltalán nem hasonlítanak, a zavar pedig azért keletkezik, mert sok régióban még mindig használatban van a boróka régi szláv neve – a veresz.

A boróka tűlevelű növény. Meleg éghajlaton évente kétszer is virágozhat, majd tobozok jelennek meg rajta, amelyek jellegzetes illattal és hamvas árnyalattal rendelkeznek. A növény tűlevelei sötétzöldek, minden egyes tű hossza 5–25 mm, így még hosszabbak, mint a hanga levelei.

A hangafű gyógyhatásai

A hanga gyógyító tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek közül sok tudományos kutatásokkal is igazolt. Különösen azt állapították meg, hogy a növény:

1. Elősegíti a felesleges húgysav kiürítését, ami nagyon hasznos köszvény esetén.
2. Gyulladáscsökkentő és antibakteriális hatást fejt ki, ami lehetővé teszi, hogy pyelonephritis és más vesebetegségek esetén alkalmazzák.
3. Enyhe vízhajtó tulajdonságokkal rendelkezik, ami lehetővé teszi, hogy megbirkózzon a duzzanatokkal.
4. Köptető és izzasztó tulajdonságokkal rendelkezik. Ennek köszönhetően a hanga főzetei és forrázatai alkalmazhatók a légúti megbetegedéseknél, amelyek köhögéssel járnak.
5. Javítja a véralvadást.
6. Enyhe nyugtató hatást fejt ki, és küzd az alvászavarokkal.

A növényben található csersavak, valamint néhány más vegyület összehúzó és bevonó hatással rendelkezik. Ezért a gyógyszeriparban különféle gyógyszerek előállítására használják, beleértve az emésztőrendszer kezelésére szántakat is. Emellett a viszonylag magas glikozidtartalom miatt a hangát olyan gyógyszerek alapanyagaként használják, amelyek serkentik a szív- és érrendszer működését. Kivonatát a szájüreg gyulladásos betegségeinek kezelésére is alkalmazzák.

Nők számára

A szépnem képviselői számára a hanga azért érdekes, mert sok antioxidánst tartalmaz, többek között provitamin A-t és antocianinokat (ezek adják a lila virágok jellegzetes színét). Ezek az anyagok segítenek megállítani az idő előtti öregedés folyamatait.

A hanga gyulladáscsökkentő tulajdonságai segítenek a kismedencei szervek bizonyos betegségeinek kezelésében is.

A virágokban található fitoszterolok kiváló gyógymódot jelentenek a menopauza vagy a fájdalmas menstruáció esetén (leggyakrabban ezt a nyersanyagot ilyenkor teaként főzik le).

Férfiak számára

Mint ismeretes, az erősebb nem képviselői gyakrabban szembesülnek olyan betegséggel, mint a köszvény. Ezt a húgysav túlzott termelődése okozza, és nagyon fájdalmas érzésekkel jár a kis ízületekben, különösen a lábujjakon. A hanga sajátossága éppen abban rejlik, hogy gátolja a húgysav túlzott termelődését, azaz megszünteti a betegség kiváltó okát. Ugyanakkor fájdalomcsillapító tulajdonságokkal is rendelkezik, ami javítja a beteg állapotát.

Ezenkívül a hanga összetételében található szerves savak gátolják a daganatok növekedését, ami nagyon fontos olyan betegségek esetén, mint az adenoma és a prosztatagyulladás.

Terhesség alatt

A kismamák gyakran szembesülnek a duzzanat problémájával, valamint a vesebetegségekkel, amelyeket az okoz, hogy a növekvő méh összenyomja az összes belső szervet. Ilyen esetekben veszélyes kész gyógyszerkészítményeket inni, mert azok negatívan befolyásolhatják a gyermek állapotát. A hangának viszont nincs ellenjavallata, ugyanakkor csökkenti a gyulladást és enyhe vizelethajtó hatással rendelkezik, ami lehetővé teszi a pyelonephritis elleni küzdelmet és a duzzanat megszüntetését.

Gyermekek számára

Kisgyermekeknek nem ajánlott hanga forrázatot és főzetet adni, valamint mézet sem, hogy ne váltsanak ki allergiás reakciót. Ezekkel a szerekkel való ismerkedést csak attól a pillanattól lehet elkezdeni, amikor a gyermek legalább 3 éves. Ekkor a hangateát könnyen ingerelhető gyermekeknek adják gyenge nyugtatóként. Segítségével légúti betegségeket kezelnek.

Hangafű a népi gyógyászatban

Bár a hivatalos tudomány továbbra is kutatja a hangát, és még nem vette fel a gyógynövények listájára, a népi gyógyászatban ősidők óta használják. Többek között a hangát a következő betegségeknél alkalmazzák:

1. Hólyag- és vesegyulladás, krónikus pyelonephritis. Ebben az esetben a főzetet a következőképpen készítik el: 2 teáskanál száraz, összetört nyersanyagot felöntünk egy csésze éppen felforrt vízzel, és 15 percig vízfürdőben állni hagyjuk, majd zárt fedél alatt hagyjuk, amíg ki nem hűl. A szert apránként isszák a nap folyamán.
2. Gyulladásos jellegű ízületi kórképek (arthritis, reuma, polyarthritis) esetén iható a fenti recept szerint elkészített főzet. De ezen kórképek kezelésére borogatások is használatosak. Ehhez vegyen 1 evőkanál szárított virágot 300 ml forrásban lévő vízhez (ez másfél csésze), és hagyja a szert termoszban 2 órán át ázni. A borogatást készítse többrétegű gézből, amelyet mártson a meleg infúzióba, enyhén csavarjon ki, és helyezze az érintett ízületre, rögzítse rugalmas pólyával, és takarja le felül gyapjúszövettel vagy sállal. Hagyja a borogatást 30–60 percig rajta. Ismételje meg az eljárást naponta.
3. Sztomatitisz, íny- vagy nyelvgyulladás. A főzetet a következőképpen készítse: öntsön 2 evőkanál szárított virágot 0,4 liter forrásban lévő vízbe, tartsa vízfürdőben 15 percig, majd hagyja kihűlni. Tehát az elkészítési mód ugyanaz, de a főzet töményebb lesz. Ezzel a szerrel öblögesse a torkát és a szájüreget 2-3 óránként. Lehetőség van fogászati fürdőkre is, egyszerűen vegyen folyadékot a szájába, tartsa bent 3-5 percig (majd köpje ki, vegyen új adagot, és ismételje meg az eljárást).
4. Angina, mandulagyulladás, a torok egyéb betegségei. Szintén használjon meleg hangafőzetet öblögetésre.
5. Bronchiális asztma és légúti gyulladások. A hangateát a következőképpen készítse: forrázzon le 1 teáskanál levelet és virágot egy csésze forrásban lévő vízzel, és hagyja ázni 10-15 percig. Bár úgy tartják, hogy jobb egy csésze ilyen teát este meginni, mivel nyugtató hatású, ne tegye közvetlenül lefekvés előtt (az ital vízhajtó hatású). Jobb a teát pár órával lefekvés előtt meginni.
6. Kolitisz, hasmenés, hasi fájdalmak, amelyek irritábilis bél szindrómával kapcsolatosak. Ilyen esetekben is igyon hangateát – legfeljebb egy csésze naponta.
7. A vízhajtó hatás elérése érdekében fogyasszon 100 ml hangamézet, amelyet az alábbi recept szerint készített. Ez a szer hatékonynak számít a hólyag- és vesekövek kiürítésére is, de csak akkor, ha a kövek kicsi méretűek.
8. Az idegrendszer zavarai, bőrbetegségek, arthritis és reuma. Ajánlott a hanga alapú fürdő. Ehhez nagy mennyiségű és erős koncentrációjú infúzió szükséges. Elkészítéséhez vegyen fél csésze szárított virágos alapanyagot 5 liter forró vízhez, amely éppen forrt. Hagyja ázni ezt a szert fél órán át, majd szűrje át gézen, és öntse a fürdővízbe. A vízi eljárás időtartama ne haladja meg a 20 percet. Legjobb este végezni, akár minden nap is, mivel nincs mellékhatása.
9. Bőrbetegségek. A kezeléshez szárított hanga pora használható. Ehhez a virágokat és leveleket is felhasználják, majdhogynem porrá őrölve. Ezzel a porral szórják be a nehezen gyógyuló sebet, majd steril kötést helyeznek rá. A hangapor természetes antibiotikumként hat. Az eljárást naponta megismétlik, amíg a seb be nem gyógyul. Ez a por gyógykenőcsökbe is keverhető, amelyeket égési sérülések gyógyítására használnak.

A fent leírt borogatásokat alkalmazzák allergiás kiütések, dermatitisz és ekcéma esetén is. Hatékony gyógymódnak tartják zuzmó, égési sérülések és felületi sebek ellen.

A hangaméz (méhészeti termék, nem növényi alapú ital) nyugtató hatású lehet. Elég naponta 1 kiskanálnyit fogyasztani belőle, lehetőleg este.

A népi gyógyászatban a hanga levét is alkalmazzák, amelyet nem szárított, hanem friss alapanyagból nyernek. Főként toroköblítésre, valamint szájgyulladás és fogínybetegségek kezelésére használják. Emellett belsőleg is fogyasztják – a vércukorszint normalizálásának jó eszközének tartják. De külsőleg is alkalmazható, többek között kötőhártya-gyulladás kezelésére is.

Gyógykészítmények fajtái

A hangát főként vizes és alkoholos kivonatok, valamint főzet vagy tea formájában használják (ezek eltérő koncentrációjúak).

Forrázat

Ez egy univerzális szer, amely bármilyen gyulladásos betegség esetén segít. A következőképpen készítik: 10 g szárított virágot vesznek, és felöntik egy pohár forrásban lévő vízzel. A szert vízfürdőben, lassú tűzön további fél órán át melegítik, majd áttöltik egy termoszba további egy órára, ezt követően leszűrik. Fogyasztható szív- és érrendszeri betegségek, gyomorhurut, valamint egyéb gyomor- és bélrendszeri gyulladások kezelésére. Naponta négyszer 20 ml-t isznak belőle minden étkezés előtt.

Tinktúra

Az alkoholos tinktúrához gyakrabban a növény gyökerét használják. Így készítik: 10 g alapanyaghoz 50 ml orvosi alkoholt. A szert 2 hétig száraz, sötét helyen hagyják, időnként előveszik és megrázzák. A kész tinktúrát feltétlenül leszűrik. Prosztatagyulladás és tuberkulózis kezelésére szedik, 30–40 cseppet naponta 3–4 alkalommal, közvetlenül étkezés előtt, lehetőleg kis mennyiségű vízzel hígítva. Ez a szer használható általános erősítő kiegészítőként is megfázás vagy hörghurut esetén.

Főzet

A klasszikus elkészítési mód szerint vegyen 2 evőkanál (20 g) aprított szárított levélkét vagy virágot, és öntse le egy pohár forrásban lévő vízzel. A főzetet tartsa vízfürdőben 15 percig, de ne forralja fel (ez fontos, különben a nyersanyagban található gyógyhatású anyagok elpusztulnak). A kész főzetet hűtse 40–45 percig, majd szűrje át. Az adagolás attól függ, hogy milyen betegségre használják. Például vesekövek vagy májbetegség esetén a teljes mennyiséget ossza három egyenlő adagra, és igya meg fél órával étkezés előtt, napi 2-3 alkalommal.

Tea

A hangafű teát nem mindig gyógyászati célokra használják. Néha egyszerűen az öröm kedvéért isszák, és ilyenkor a hangafű jól kombinálható más növényi összetevőkkel, például szárított szamóca-, vörösáfonya-, málna- vagy akár csipkebogyóval. De ne feledje, hogy az utóbbi fokozza a hangafű vizelethajtó hatását, így nem érdemes túlzásba vinni ezt az italt.

Gyógyászati célokra a hangateát klasszikus módon készítse: vegyen 1 teáskanál szárított virágot egy pohár erősen forrásban lévő vízhez, és áztassa rövid ideig, szó szerint 10-15 percig, fogyasztás előtt mindenképpen szűrje le.

Olaj

Ebben a formában a hangafűvet főleg kozmetikai célokra használják, valamint bőrbetegségek kezelésére. Vegyen egy üvegedényt, töltse meg kétharmadáig friss vagy szárított hangavirággal, és öntse fel teljesen bármilyen finomított növényi olajjal (lehet olívaolaj, de napraforgóolaj is). A készítményt 15 napig áztassa, időnként megrázva.

Alkalmazás a kozmetikában

A virágokból kivonatot nyernek, amelyet széles körben alkalmaznak a kozmetikában, mivel flavonoidokat, cserzőanyagokat, szerves savakat és illóolajakat tartalmaz. Ennek köszönhetően a hangafű sebgyógyító és gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkezik, emellett képes lassítani az öregedési folyamatokat. Az is bizonyított, hogy a hangafű egyfajta természetes fényvédő, mivel képes megvédeni a bőrt a leégéstől. Sőt, általánosságban kompenzálja az ultraibolya sugarak hatását, amelyek gyakran az idő előtti öregedés okai. Ez vonatkozik a bőrápolásra.

De a hangafű a hajnak is jót tesz. Főleg a faggyútermelést szabályozó hatása miatt értékes. A hangafű ugyanis segít normalizálni a faggyútermelést, beleértve a fejbőrt is, így nagyon hasznos a zsíros hajra, amely egy ilyen lotion után egészséges és fényes lesz.

Tehát a kozmetikában a hangafű alapú készítményeket a következőkre használják:

• antibakteriális védelemre;
• bőrirritáció megszüntetésére;
• fáradt bőr tonizálására;
• regenerációs folyamatok stimulálására;
• seborrhea kezelésére és megelőzésére;
• haj erősítésére;
• tisztító, antiszeptikus és összehúzó szerként pattanások és más kiütések esetén.

A házi kozmetikában a csarab más összetevőkkel is kombinálható. Például a levendula, üröm, cikória, menta és citromfű kivonataival és illóolajaival gyakran együtt használják bőrápolásra. A csalán, komló vagy bojtorján főzeteivel kombinálva viszont a csarab nagyon hasznos a hajápolásban.

A házi kozmetikában a növényt a következőképpen alkalmazzák:

1. Száraz és fáradt bőr ápolására csarabolajat használnak, amelyet a következő recept alapján készítenek – egy üvegedényt 2/3-ig megtöltenek a növény virágaival, majd olíva-, szőlőmag- vagy mandulaolajjal töltik fel, és két hétig szobahőmérsékleten áztatják. Az olajat masszázshoz használják. Bőrkiütésekre, ekcémára, sebekre és égési sérülésekre kenik.
2. Akne esetén a fent leírt recept szerint elkészített csarabforrázatot használják. Ezzel törlik át a bőrt tonik helyett naponta kétszer – reggel és este.
3. A csarabfőzet alapján borogatásokat készítenek, amelyeket a bőr érintett területeire helyeznek – például ekcéma vagy kiütések esetén.
4. A seborrhea elleni küzdelemben a fent leírt módon elkészített csarabforrázatot dörzsölnek a fejbőrbe. Ezt körülbelül fél órával a hajmosás előtt teszik. Száraz haj esetén csarabolajat dörzsölnek be, de azt később nagyon alaposan le kell mosni.
5. Ahhoz, hogy a haj fényes és egészséges legyen, öblítéshez csarabfőzetet használnak. Elég ezt heti 1-2 alkalommal a hajmosás után elvégezni.

Az üzletekben kapható csarab hidrolátum (azaz lényegében vizes kivonat), amelyet a bőr hidratálására és különféle kozmetikai termékekbe – arc- és testmaszkoktól, kenőcsöktől a bőrradírokig – való hozzáadásra használnak.

Ezenkívül a csarab főzetét vagy forrázatát szájöblítésre használják – gyógyító és megelőző szerként gyulladásos betegségek és kellemetlen szag ellen.

Miben hasznos a hangafűméz?

Általában, amikor csarabmézről beszélnek, egy ezen a növényen alapuló italra gondolnak – mint amit Robert L. Stevenson balladája említ. A házi csarabméz elkészítése meglehetősen munkaigényes feladat. De az eredmény megéri, mivel az egyik legjobb migrén elleni szernek tartják, amely hatékonyságában és biztonságosságában jelentősen felülmúlja a nem szteroid gyulladáscsökkentő szereket.

A csarabméz emellett nyugtató hatású, akár enyhe altatóként is használható. Fiatalító hatást fejt ki, és erőnlétet biztosít az ember számára.

A klasszikus elkészítéséhez 2 evőkanál szárított csarabvirágot keverjünk össze 1 evőkanál teafűvirággal és 2 evőkanál bármilyen virágmézzel. Öntsük fel 0,6 liter forrásban lévő vízzel, és áztassuk két napig.

A második italkészítési mód eltérő: 3 maroknyi friss hangafűhajtást virágokkal együtt vesznek, leöntik 2 liter forrásvízzel (vagy nagyon jól megtisztított vízzel), és hosszan, lassú tűzön főzik, amíg a növényi anyag az edény aljára nem süllyed. Amikor a főzet kissé lehűlt, leszűrik, és virágmézet adnak hozzá (ezt a végső szakaszban teszik, hogy a méz hasznos tápanyagai ne sérüljenek). A mézet ízlés szerint adagolják, hogy az ital ne legyen keserű. Az egészet összekeverik, az edényt tiszta ruhával letakarják, és sötét, szobahőmérsékletű helyen hagyják erjedni. Eleinte zavaros lesz, de néhány hónap múlva megtisztul – ez azt jelenti, hogy elkészült. Óvatosan fogyasztják, mert erős bódító hatást fejthet ki.

Néhány hangafaj kiváló mézelő növény. Az igazi hangaméz, a méhészeti termék, nagyon egészséges. Szép vöröses árnyalatú, erős aromájú és kissé fanyar ízű. Megkülönböztethető továbbá a szerkezetében található számos apró buborékról. Az igazi hangamézet kiváló fertőtlenítőszernek tartják. Fogyasztják bronchiális asztma és tüdőgyulladás esetén is. A gyógynövény-szakértők úgy vélik, hogy hatékonyan tisztítja a vért a toxinoktól, és a modern tudomány is igazolta antimikrobiális tulajdonságait (bár nem helyettesíti a szintetikus antibakteriális szereket). A méz erősítő hatással is bír.

Alkalmazási ellenjavallatok

A hanga biztonságos növénynek számít, ritkán vált ki allergiás reakciót, de ennek lehetőségét nem lehet teljesen kizárni. Ezért, ha egyéni túlérzékenység tünetei jelentkeznek (kiütés, duzzanat stb.), a készítmény fogyasztását abba kell hagyni.

A hangából készült forrázatokat és főzeteket nem szabad alkalmazni székrekedés esetén, mert súlyosbítják a helyzetet. Ugyanezen okból ezek a készítmények ellenjavallottak alacsony savtermelésű gyomorhurut esetén – még tovább csökkentik a savasságot.

Ha nagy kövek vannak a vesében vagy a hólyagban, nem ajánlott hanga alapú készítményeket fogyasztani, mivel ezek nem tudják eltávolítani a köveket, sőt, hozzájárulhatnak a csatornák elzáródásához.

A hangát nem alkalmazzák gyomorhurut és fekély esetén sem, ha ezek a betegségek akut stádiumban vannak. Általában figyelembe kell venni, hogy bármely említett készítmény használata előtt előzetesen orvossal kell konzultálni.

Érdekes tények a hangafűről

Bár hivatalosan Skócia szimbóluma a bogáncs, a legtöbb ember számára ez az ország valójában a hangás pusztákról ismert. Ez nem meglepő, hiszen ezt a növényt gyakran énekelte meg verseiben a skót költő, Robert Burns, és a hangás puszták a Brontë nővérek műveiben is feltűnnek – például a Jane Eyre-ben és a Wuthering Heights-ben, romantikus hátteret teremtve a könyvekben kibontakozó drámákhoz. A legismertebb azonban a Robert Louis Stevenson-féle ballada a hangamézről.

Ennek a méznek (vagy skót sörnek) a receptje hosszú ideig elveszettnek számított. A XX. században sikerült helyreállítani az ital elkészítésének technológiáját, és ugyanolyan aromás, enyhén kesernyés ízű lett, ahogyan a múlt írói és költői leírták.

Skóciában a hangával kapcsolatban létezik még egy legenda. E szerint a terméketlen, hegyvidéki földön egyetlen növény sem akart megtelepedni, kivéve a hangát. De ezért az Úr nemcsak életképességet, hanem finom illatot és csodálatos virágokat is adományozott ennek a cserjének. A hanga valóban szinte az egyetlen növény, amely homokos talajon is gyönyörűen virágzik, még akkor is, ha az gyakorlatilag nitrogén- és foszformentes.

Skóciában ezeket a virágokat gyakorlati célokra is használták. Sárga színezéket nyertek belőlük a hagyományos kockás tartánokhoz.

Skóciában úgy tartják, hogy a hanga szerencsét hoz. Ezért gyakran bekerül az esküvői csokrokba. Ezenkívül az ágacskáit gyakran magukkal viszik a szerencse érdekében.

Norvégiában nagyon népszerű a hanga. Itt is a szerencse virágának tartják, emellett a fiatalságot, sőt a halhatatlanságot is szimbolizálja. Régen úgy vélték, hogy ezek a virágok még az erős vérzést is megállíthatják.

A hangát még a szláv szertartásokban is használták. Igaz, jóval a virágzás előtt gyűjtötték. Húsvét előestéjén kellett levágni a fiatal hajtásokat, hogy a kemencében elégessék őket (a szerencse érdekében). Az ágacskákat amulettként is használták – ebben az esetben a gerendák közé tömködték, vagy a mennyezetre akasztották.

A hangafű mágikus tulajdonságai

Mint minden más gyógynövény, a hanga is rendelkezik mágikus tulajdonságokkal. Régóta úgy tartják, hogy az a lány, aki ennek a növénynek egy ágacskáját hordja a táskájában, szerencsésen elkerüli az erőszakot. Ha pedig rituálisan elégetünk egy kis hangát páfránylevelekkel együtt, esőt idézhetünk elő, de a növénynek erre a képességére valószínűleg csak akkor lesz szüksége, ha valamelyik afrikai törzs sámánjává válik.

Régen a hangának mágikus tulajdonságokat tulajdonítottak. Állítólag védenie kellett a gonosz erőktől. A kelta mágikus rituálékban a gonosz erők udvarból és lakóhelyről való kiűzésére használták.

A kelták a hangát az oltárok és mágikus körök díszítésére is használták, amelyeket bizonyos pogány ünnepeken hoztak létre – például Brigitta napján, azaz február 2-án, Lammaskor, amelyet augusztus 1-jén ünnepeltek, és Halloweenkor (amelyet a kelták Samhainnak neveztek) – október 31-én.

Régen a fehér hangának különleges védő tulajdonságokat tulajdonítottak. Úgy tartották, hogy nemcsak szerencsét hoz, hanem védi a nőket az erőszaktól is.

Régi legendák szerint, ha valaki olyan helyre készül, ahol rontást hozhatnak rá, tegyen néhány hangaágat a zsebébe (de úgy, hogy senki ne lássa). Ugyanezt a rituálét végzik, amikor az szükséges, hogy az illetőnek szerencséje legyen a találkozón. Egyes régi könyvek szerint a hangát a pénztárcában kell hordani, hogy abban megszaporodjon a pénz.

Az a hiedelem járta, hogy ha a házban folyton minden elromlik, ha nem lehet kiszellőztetni (úgyis megmarad a dohos szag), ha rendszeresen megtámadják a poloskák és bolhák, akkor rontást bocsátottak rá. Ezzel csak a hanga segítségével lehetett megbirkózni – a helyiséget ezzel füstölték ki. Ráadásul úgy vélték, hogy ezt többször meg kell tenni. Először ezt az eljárást a telihold első estéjén kell elvégezni, aztán még négyszer – két esténkénti időközzel, azaz a harmadikon.

A rituálé így néz ki. Vegyünk néhány fehér csészealjat, minden helyiséghez egyet (beleértve a WC-t, a mosókonyhát és a kamrát is). Minden tányérkára halomban helyezzük el a szárított hangát. A bejárati ajtótól kezdjük, és az óramutató járásával ellentétes irányban haladunk. A helyiségbe beviszünk egy tányérkát hangával, meggyújtjuk, és háromszor körbejárjuk vele a helyiséget, ismét az óramutató járásával ellentétes irányban. Ezután a még parázsló hangával ellátott csészealjat a jobb szélső sarokban hagyjuk (ha az ajtótól számítjuk). Ezután ugyanezt az eljárást végezzük el a következő helyiségben, és így tovább. Kora reggel összegyűjtjük az összes tányérkát, amelyeken addigra már csak a hanga hamva marad. Ezt a hamut a ház melletti mezőn szórjuk szét. A következő napokban megismételjük a leírt eljárást.

Szintén azt tartották, hogy a hangát esőcsinálásra is lehet használni. Hinni ebben vagy sem – mindenki maga dönti el. A hanga gyógyító tulajdonságai azonban vitathatatlan tény, amelyet a tudomány bizonyított.

Hanga fotó