Hollószem: gyógyító tulajdonságai és ellenjavallatai

Azokban a családokban, ahol több generáción keresztül hagyomány, hogy minden évszakban gombáért és bogyóért mennek az erdőbe, már gyermekkoruktól tudják: ha hollószem levelét vagy bogyóját látják, menjen el mellette, ne érintse meg, mert ez a növény mérgező. Olyannyira mérgező, hogy még a rovarok is kerülik, ezért soha nem eszik meg vagy károsítják a kártevők.

Kémiai összetétel

A botanikus tudósok alaposan tanulmányozták a farkasszőlőt, és régóta megállapították, hogy veszélye elsősorban abból adódik, hogy a bogyókban és a gyökértörzsben paridin és paristiphin glikozidok találhatók, amelyek erős neurotoxikus hatást fejtenek ki, mérgezően hatnak az idegszövetre és elpusztítják azt. Ugyanakkor megfelelő előírt adagolásban ugyanezek képesek segíteni a daganatos elváltozások elleni küzdelemben, megszüntetni a véráramlás bármilyen zavarát, normalizálni a vér összetételét és sűrűségét, valamint küzdeni a gombás fertőzések és gyulladásos folyamatok ellen.

A növény összetételében szteroid szaponinok is találhatók, amelyek szerepe a kórokozó mikroorganizmusok fejlődésének elnyomása, valamint nagyon hasznos flavonoidok, amelyek jótékony hatást gyakorolnak a kapilláris falakra, erősítik azokat és normalizálják a szívizom működését.

A hollószem hasznos összetevőinek listáján kumarinok találhatók, amelyek elősegítik a vér hígítását és gátolják a trombózis képződését, valamint pektinek – olyan anyagok, amelyek lehetővé teszik a bél mikrobiotájának normális állapotban tartását.

A növényben található továbbá egy sor szerves sav, amelyeknek az emberi szervezet sav-bázis egyensúlyának fenntartásában való részvételének köszönhetően az immunrendszer, az emésztőrendszer és a test minden sejtje működik, ami javítja az ember általános állapotát és közérzetét, növeli életpotenciálját. Körülbelül ugyanezt a szerepet tölti be a C-vitamin is, amelyből a növényben sok van.

Hogyan néz ki és hol nő

A hollószem évelő növény. Gyökértörzse messze oldalra nyúlik, anélkül, hogy mélyen a talajba hatolna (a botanikusok ezt a fajta gyökeret kúszónak nevezik). Minden tavasszal a gyökér kiterjeszti terjeszkedését a szomszédos területre, újabb hajtásokat hozva. A terület széles körű elfoglalása ellenére a gyökérből egyetlen hajtás nő – egyenes, bordázott, de sima, nem szőrözött.

A felálló hajtás felső részén, melynek magassága 10-40 cm, egy örv képződik – vagyis egy hely, ahonnan egy szinten négy meglehetősen széles levél nő ki, egyenletesen elosztva a kör mentén, és tisztán páronként egymással szemben, mint egy kereszt. A levelek hosszúkásak, oválisak, hegyes végűek, hosszuk kb. 10 cm. Bár a hollószem az egyszikű növények osztályába tartozik, amelyekre jellemző a leveleken a hosszanti érlefutás, nála hálózatosak az erek.

E sajátságos levélkereszt közepéből alacsony és nem túl vastag virágkocsány emelkedik, amelyen egy jelentéktelen, zöldes színű virág helyezkedik el, amely két sor keskeny, nagyon sziromszerű csészelevélből áll. A külső sorban ezek zöldek, kb. 4 cm hosszúak, a belső sorban kisebbek, sárgászöld színűek. Összességében a virág formája egy hegyes sugarú csillagra emlékeztet. A növény május végétől, június elejétől augusztus első napjaiig virágzik, majd egy nagy, fényes bogyó fejlődik rajta, amiről a hollószem a nevét kapta. Kezdetben piros, ahogy érik, sűrű fekete színt nyer, kékes-szürke bevonattal.

A kerek bogyó átmérője 1 cm, belsejében négy fészekkamra található, amelyekben nagyszámú mag van. Ha a gyümölcsöt összenyomjuk, lé fröccsen, és azonnal érezhető a jellegzetes nehéz szag. Ízre is kellemetlen a bogyó, savanyú-keserű. Augusztusban érik, és külsőre hasonlít a kék áfonyára vagy a fekete áfonyára, ezért fontos megtanítani a gyerekeket, hogy felismerjék ezt a mérgező növényt, és ne nyúljanak a külsőleg vonzó, de halálosan veszélyes bogyóhoz. Ebben van a legnagyobb koncentrációja a mérgező anyagoknak, a hajtások és levelek kevésbé mérgezőek.

A hollószem az árnyékos helyeket részesíti előnyben, kedveli a nedves vályogtalajokat, a humuszban gazdag talajt – éppen ez magyarázza fő élőhelyét: a lombhullató és vegyes erdőket. De a növény jól alkalmazkodik a tűlevelű erdőkhöz is, ahol a talajt a tűavar megsavanyítja. A hollószem megtalálható tavak és folyók partján, szakadékokban, erdőszéleken, aljnövényzetben, cserjésekben, sőt az erdős sztyeppén is. A növény magvakkal szaporodik, amelyeket a szél és különösen a madarak nagyon nagy távolságokra képesek eljuttatni.

A természetben a hollószemnek több változata létezik. A közönséges négylevelű mindenütt nő az erdőkben Közép-Európától kezdve Kamcsatkáig és az ázsiai régióig. A mérsékelt éghajlatot kedveli, míg Dél-Európa, a Földközi-tenger partvidéke, valamint Ázsia és Észak-Amerika országainak időjárási viszonyai nem kedvezőek a növekedéséhez. Oroszország területén a hollószem csak a meglehetősen zord éghajlatú régiókban nem található meg – a Csukcs-félszigeten és a Jamal-Nyenyec körzetben.

A Volga-vidék, a Kaukázus és Nyugat-Szibéria mocsaras helyein található a hollószem egy, hiányosnak nevezett változata, a Himalája hegyeiben pedig egy soklevelűnek nevezett változat telepedett meg; ezeknek a növényeknek nem négy, hanem nyolc-tíz levelük van.

Oroszország területén is előfordulnak (bár ritkán) varjúszem példányok öt, sőt hat levéllel. A Távol-Keleten figyelhetők meg – árnyékos helyeken, erdők és szakadékok elsavanyodott nedves talaján. Ide a közönséges négylevelű növény magvait vonuló madarak hozták be, de az éghajlat sajátosságai miatt ezek átalakultak új, ma is létező változatokká.

Gyűjtés és tárolás

A varjúszem füvet a nyár elejétől kezdik gyűjteni, amikor a növény éppen virágozni kezd. Ebben az időszakban a legalkalmasabb gyógyászati célokra. A gyógynövény-alapanyagért indulva a gyógynövénygyűjtők maximálisan védik testüket és szemüket a levelekkel való érintkezéstől, valamint a bőrre és nyálkahártyára jutó nedvtől, ami irritációt, sőt akár enyhe égési sérülést is okozhat. Sűrű, hosszú ujjú, gombolható mandzsettájú ruhát vesznek fel, kiegészítve kesztyűvel és védőszemüveggel.

A növényt éles késsel a gyökerénél vágják le, és egy árnyékos, napfénytől elzárt helyiségbe helyezik, ahol jó a szellőzés vagy huzat van. A levágott alapanyagot vékony rétegben papírra terítik, és időnként megforgatják, hogy egyenletesen száradjon.

A megszáradt füvet vászontasakokba vagy kellően vastag papírzacskókba rakják. A tasakon vagy zacskón feltétlenül fel kell tüntetni, hogy milyen növény van benne, és jelezni kell, hogy az mérgező.

A bogyók begyűjtését abban az időszakban végzik, amikor azok teljesen beértek. Ezt jelzi a színük – sűrű fekete, kékes-szürkés bevonattal. A bogyókat száríthatják ugyanolyan körülmények között, mint a zöld növényi részt, vagy felgyorsíthatják a szárítás folyamatát elektromos szárító segítségével. A bogyókat le is fagyaszthatják a fagyasztóban. De mindkét esetben a zacskókon vagy tárolóedényeken fel kell tüntetni a tartalom nevét, megemlítve a méreg jelenlétét.

A gyökereket nem szedik, ezek gyógyászati célokra alkalmatlanok, mivel erős szervezeti mérgezést okoznak.

A hollószem gyógyító tulajdonságai

A hivatalos orvoslás nem alkalmaz varjúszem alapú szereket a növény magas toxicitása miatt. A népi gyógyítók is nagyon körültekintőek és óvatosak az ezen alapuló gyógykészítmények felírásával és ajánlásával kapcsolatban. Alapvetően a gyógynövénygyűjtők a növény azon képességeit használják, hogy hányást idézzen elő és hashajtó hatást fejtsen ki.

Ezenkívül régóta használnak varjúszem-főzeteket a népi gyógyítók az idegrendszeri zavarok által okozott görcsök intenzitásának csökkentésére, gyógyítanak vele gyulladt torkot, migrént, alkalmazzák szívbetegségek esetén, amelyek a szívritmus fokozódásával járnak. Szabadabban alkalmazzák a varjúszemből készült szereket külsőleg: kezelnek tályogokat, fekélyeket, keléseket, gennyes kiütéseket, ráhelyezik a veszett kutya harapása utáni sebekre (mindenképp a hivatalos gyógyintézményekben elvégzett összes rendelés, injekció és oltás után). Erre a célra a növény levét, pépet, vizes főzeteket vagy alkoholos tinktúrákat használnak. Sőt, minden egyes ajánlást és receptet kötelezően utasítás kísér: kizárólag orvos felügyelete mellett alkalmazható.

A homeopaták szélesebb körben alkalmazzák a hollószemből készített szereket. Mint ismeretes, a homeopátia kis, szinte mikroszkopikus dózisokban lévő anyagokkal vagy erősen hígított készítményekkel kezeli a betegségeket. Mindazonáltal a hivatalos egészségügyhöz semmi köze sincs, a homeopatákat a nem hagyományos orvoslás képviselőinek tekintik.

A friss zöld részből készítenek egy homeopátiás szert, amelyet az arc és a fej neuralgikus fájdalmainak, valamint a torok és a gége gyakori gyulladásainak enyhítésére használnak. Ugyanezt a szert a szemhéjrángás enyhítésére is alkalmazzák kötőhártya-gyulladás esetén. Az ilyen szerekkel végzett kezelés általában hosszú.

A homeopaták azt állítják, hogy az emberi szervezetnek nem lesz semmi kára, ha a növényt ésszerű adagolásban fogyasztják. A levelekben és termésekben található kis mennyiségű piridin és parisztifin a gyomorban sikeresen lebomlik a sósav és az enzimek hatására. Ráadásul a homeopaták hangsúlyozzák, hogy kifejezetten a virágzás idején gyűjtött növényeket kell fogyasztani, mivel ekkor a levelekben és szárakban van a legkevesebb mérgező anyag. Ezekből kiváló gyógyászati tinktúrák és főzetek készülnek.

Gyógyászati célokra használják a hollószem azon képességeit, hogy nyugtató hatást gyakoroljon az idegrendszerre, enyhítse a különböző eredetű görcsöket, kezelje a gyulladásos folyamatokat, és vizelethajtó hatást fejtsen ki. A növény pozitív hatással van a vérellátó rendszerre, hígítja a vért, javítja annak mikrocirkulációját és a lágy szöveteken való áthaladását, miközben gyorsítja a sebek gyógyulását.

A frissen szedett növényből készítenek készítményeket, amelyekkel szívproblémákat – például aritmiát, különösen tachycardiát vagy szapora szívverést – kezelnek. A hollószemből készült szereket a légzőszervek megfázásos jellegű betegségeinek nagy csoportjában alkalmazzák – torokgyulladás, gégegyulladás és mandulagyulladás, az orrmelléküregek gyulladása – arcüreggyulladás és homloküreggyulladás, valamint hörghurut esetén is. Még olyan súlyos betegség esetén is, mint a tuberkulózis, a homeopaták ebből a növényből készült szereket írnak fel.

A hallászavarok és különböző halláskárosodások szintén szerepelnek azon betegségek listáján, amelyeknél a hollószem hatásos. Ugyanezen a listán szerepelnek a neuritis hátterében megjelenő erős fájdalmak; a növényből készült gyógyászati készítmények ezekkel a problémákkal is megbirkóznak. Itt mutatkozik meg nyugtató hatása, amelyet pszichoszomatikus és mentális zavarok kezelésére, ideges tic-ek esetén az állapot enyhítésére, a belső elválasztású mirigyek működésének szabályozására és a hormonok normális egyensúlyának helyreállítására is használnak.

Szakszerű használat esetén a növény javítja az emésztőrendszer működését, normalizálja az étvágyat, enyhíti a lábak duzzanatait, és csökkenti a reumatikus fájdalmakat.

Minden probléma kezeléséhez a gyógyszert egyedi adagolásban, a megfelelő hígítási fokban alkalmazzák. A kezelést feltétlenül homeopata orvos felügyelete mellett kell végezni. A hollószem önhatalmú felírása és alkalmazása szigorúan tilos! Az ilyen gyógyszerek túlzott használata és az adag túllépése nem ajánlott, mérgezés lehetséges.

A hollószem a népi gyógyászatban

Leggyakrabban a hollószemet gyógyászati célokra vodkával vagy szesszel áztatják. Ezeket a keverékeket a népi gyógyítók fejfájás enyhítésére, az alvás helyreállítására, szívbetegségek esetén a panaszok enyhítésére ajánlják. Szeszes kivonatokkal bőrproblémákat is kezelnek: sebeket és fekélyeket, képesek enyhíteni az ízületi fájdalmakat és a gyulladásos folyamatokat, megszüntetni az izomgörcsöket és megnyugtatni az idegrendszert.

Sebek kezelésére

A nehezen gyógyuló sebek kezeléséhez annyi bogyót vegyen, hogy összenyomva teljesen befedjék a beteg területet. Törje össze a bogyókat, a kapott masszával kenje be a gennyes sebet, horzsolást, gennyes kiütést vagy pattanásokat. A kezeléshez elegendő naponta egyszer alkalmazni.

Lé fejfájás ellen

A lé sürgősségi segítségként használható migrén és fejfájás esetén, amely nem kapcsolódik emelkedett vérnyomáshoz. A fájdalom csillapul, ha a halántékot dörzsölje be a lével. A folyékony gyógyszerhez használhat bogyókat és a zöld részt is, amelyet préselés előtt pépes állapotúra kell turmixolni.

Ezt a módszert legfeljebb naponta egyszer szabad alkalmazni, magas vérnyomás esetén ez a szer tilos.

Tinktúra fejfájás ellen

A migrén kezelésére és a rohamok ritkábbá és enyhébbé tételéhez készítsen gyógyító keveréket fél liter vodkából és 10 bogyóból. Tegye a keveréket egy szekrénybe 2 hétre, majd szűrje le. A kezelés előtt cseppentsen 25 cseppet a kapott tinktúrából 50 ml vízbe, és vegye be naponta 3 alkalommal. A kúra 3 hétig tart.

Hashajtó szer

Fél liter vodkában áztasson be 50 g növényi szárat, előzőleg vágja apró darabokra. Tegye a keveréket napfénytől védett helyre 3-4 hétre, majd szűrje le. A tinktúrát hűtőszekrényben tárolja, a gyógyászati keveréket közvetlenül a fogyasztás napján készítse el. Egy pohár vízben oldjon fel 2 teáskanálnyi tinktúrát. Igya meg a keveréket egy nap alatt, 2-3 óránként egy evőkanálnyit.

Agyrázkódás esetén

Vegyen 4 evőkanálnyi hollószem bogyópépet, öntse fél liter vodkába, és tegye sötét helyre 10 napra, majd szűrje le, és vegyen be naponta háromszor 5 cseppet egy héten keresztül.

Szemgyulladásoknál

A farkasszőlőt népi gyógyítók nemcsak önálló növényként, hanem gyógynövénykeverékek összetevőjeként is használhatják. A szem gyulladásos betegségeinek kezelésére egyenlő arányban vett vörös here, réti gólyaorr virágai, búzavirág, zselnicemeggy bogyói, farkasszőlő zöldje és kökörcsin keverékét készítik. Egy evőkanálnyi így kapott gyógykeveréket fel kell önteni egy csésze forrásban lévő vízzel, és egy órán át állni hagyni, majd az áztatott vattakorongokat az infúzióval átitatva a szemekre kell helyezni borogatásként. A kezelést a teljes gyógyulásig kell folytatni.

Görcsök megszüntetésére

200 ml alkoholt keverjen össze egy üvegedényben 2 g szárított, előkészített fűvel. A kezelést a szer egy hétig tartó állása után lehet elkezdeni. Bevitel előtt egy evőkanálnyi tinktúrát hígítson fel ugyanannyi vízzel. Ezt a keveréket minden 2 órában igya a nap folyamán. Ha a görcsök erősek, a bevételek közötti szünet egy órára csökkenthető, de összességében a szer mennyisége ne haladja meg a napi egy pohárnyit. A kezelés időtartama egy hét.

Gégegyulladás esetén

Vegyen 30 g szárított és porrá tört varjúszem-zöldet, szórja bele 400 ml forrásig hevített vízbe, és tegye vízfürdőbe, ahol forrás után 20 percig tartsa. Vegye le, hűtse le, és szűrje át egy 6-8 rétegben hajtogatott ruhán vagy gézen. Igya naponta 3-szor – reggeli, ebéd és vacsora előtt – 30 ml-t (vagy 2 evőkanálnyit). Tárolja a szert a hűtőszekrényben, és legfeljebb egy hétig szedje – ennyi ideig őrzi meg gyógyító tulajdonságait.

Az e recept szerint elkészített keverék alkalmas továbbá tachycardia és idegrendszeri zavarok kezelésére, valamint azok megelőzésére is.

Gyógykészítmények fajtái

Ne felejtse el: tilos önállóan kezelést rendelni magának ebből a gyógynövényből készült készítményekkel. A veszély a lehetséges túladagolásban rejlik, és még a hőkezelés sem csökkenti a veszélyt, mivel a növény mérgező anyagai nem távoznak. A túladagolás következménye lehet súlyos szív- és érrendszeri problémák, légzés- és idegrendszeri depresszió.

A gyógyászati készítmények – főzetek és tinktúrák – készítéséhez általában friss zöldet használnak, bár egyes esetekben szárított füvet is. A gyógyfüvesek emellett bogyókat is ajánlanak alapanyagként.

Főzet

Öntsön egy bögre (350 ml) frissen felforralt vízzel egy evőkanál szárított, enyhén összetört varjúszemlevelet. Fedje le a keveréket egy csészealjjal, és tegye vízfürdőre. Miután 5-7 percig a forrásban lévő víz felett tartotta, vegye le, és hagyja ázni 25-30 percig, majd feltétlenül szűrje le. Belsőleg homeopátiás, kis adagokban alkalmazza. Borogatások készítéséhez áztasson át egy gézlapot a főzettel, és helyezze a problémás területre, például rosszul gyógyuló sebekre vagy fekélyekre.

Kenőcs

A fekélyek kezelésére borogatásokat lehet készíteni a növény főzetéből, vagy kenőcsöt lehet készíteni. A fekélyek kezeléséhez facsarja ki a növény zöld részeinek levét, és keverje össze bármelyik, fertőző és gennyes sebek kezelésére használt gyógyszertári kenőccsel, például ichthyolos kenőccsel. Készítsen egy adag gyógyszert egyszeri használatra, és alkalmazza naponta egyszer. Általában egy heti kezelési kúra elegendő.

Tinktúra

1. Levelekből. Az alkoholos tinktúra elkészítéséhez 10 g friss hollószem levélre lesz szükség. A leveleket aprítsa fel, és öntse fel fél pohár alkohollal. Az áztatási idő egy hét. Áztassa, mint bármely más gyógynövényt alkoholban, sötét üvegpalackban, naponta rázogatva. Ezután szűrje le, és tegye sötét, hűvös helyre. A szert csak erősen hígítva használja, egy evőkanálnyi mennyiséget egy pohár vízhez. A tinktúrát akkor ajánlják, ha arc- vagy szemhéj idegesség nem hagy nyugodni. Naponta legfeljebb 200 ml hígított készítményt szabad inni.
2. Bogyókból. A tinktúra elkészítéséhez 10 bogyóra (legfeljebb!) van szükség, öntsön fel fél liter jó vodkával. A bogyók lehetnek frissek, szárítottak vagy fagyasztottak. Áztassa a szert legalább 14 napig sötét helyen. Rázza fel a tinktúrát tartalmazó edényt naponta. Használja erősen felhígítva: 50 ml vízhez 20 csepp tinktúra. Ez a napi adag, ossza fel három részre. A gyógyszert ne hígítsa előre, naponta készítsen friss adagot. A szert idegrendszeri zavarok és szívritmuszavarok esetén alkalmazza. A kúra 3 hét. Ha további kezelésre van szükség, a szer szedését csak 10 nap elteltével folytassa.

Mi történik, ha hollószemet eszünk?

A növény erős mérgezősége ellenére, ha véletlenül megeszik egy bogyót vagy akár 2–3-at, nem történik semmi szörnyű. Igen, ez kellemetlen, de nem halálos. Nem kell pánikba esni, vegyen be néhány tabletta aktív szenet, és az állapota javulni fog.

De ha nagyobb mennyiségű bogyót eszik meg egyszerre, például 8–10 darabot, az hamarosan érezteti hatását. Már egy órán belül jelentkeznek a súlyos mérgezés jelei, mivel az emésztőrendszerben a káros anyagok felszívódása a vérbe megkezdődött.

Alkalmazási ellenjavallatok

1. Az első és legfontosabb szabály: a növény alapú szerekkel csak az orvossal való megbeszélés után szabad kezelni, szigorúan betartva az ő ajánlásait, mind az adagolás, mind az alkalmazási rend tekintetében.
2. A hollószem kategorikusan tilos terhes nőknek, szoptató anyáknak, valamint gyermekeknek.
3. A magas vérnyomás, az egyszeri magas vérnyomás és az álmatlanság szintén ellenjavallatok a hollószemmel való kezelésre.
4. Nem szabad alkalmazni a növényből készült készítményeket olyan betegeknél, akik vese- és kiválasztórendszeri betegségekben szenvednek, valamint azoknál, akik allergiás reakciókra hajlamosak.

Mérgezés tünetei

Ha figyelmetlenségből megeszik néhány hollószem bogyót, hamarosan megjelennek a mérgezés jelei.

Erős, talán fékezhetetlen hányás jelentkezik, hasmenés lép fel, amelyet gyomorégés és erős hasi fájdalom kísér a gyomor tájékán. A szájban égő érzés lehet, a nyelés fájdalmas és nehézkes lesz. A halántékban erős fájdalom kezdődik, a fej erősen szédül, akár eszméletvesztés is előfordulhat. Megemelkedik a testhőmérséklet és a vérnyomás, légzési zavarok, valamint a szív- és érrendszer működési zavarainak jelei mutatkoznak – tachycardia, szívritmuszavar. Ha a mérgezés súlyos, a mozgások összehangolásának zavara, beszédzavar, görcsök jelentkezhetnek, egészen a teljes bénulásig és a szívműködés leállásáig. Ha valaki 15–20 bogyót fogyaszt, nagy valószínűséggel halálos kimenetelű, de ha túléli, akár egész életére bénult maradhat.

Ilyen helyzetben azonnal hívjon mentőt a sérültnek, és amíg az úton van, adjon neki szódás vizet (ehhez egy liter vízbe tegyen egy teáskanálnyi szódabikarbónát – nem egész teáskanálnyit, azaz kb. 5 grammot – és keverje el). Ha nincs kéznél szódabikarbóna, egyszerűen adjon neki nagy mennyiségű vizet – felnőttnek legalább három pohárral, gyermek esetében a folyadék mennyisége az életkortól függ: életévenként 150 ml-t. Fontos, hogy a gyomrot kiöblítse a tartalmától.

Toxinok semlegesítésére a beteg aktív szenet, Enterosgelt, Polysorbot, Smectát vagy Polyphepant vehet be.

A mérgező anyagok nyálkahártyán keresztüli felszívódásának megakadályozása érdekében a sérültet növényi olajjal (1–1,5 evőkanál), tejjel, csirke tojásfehérjével vagy keményítőfőzettel kell itatni.

A száj égő érzésének enyhítésében és a hányinger csillapításában segít a jégdarabok szopogatása. Erős hasmenés esetén a sérültnek Regidron készítményt kell adni a kiszáradás elkerülése érdekében.

Amikor megérkezik a mentő, az orvos bead egy szívműködést javító készítményt, a toxinok gyorsabb kiürítése és a szervezet helyreállítása érdekében pedig glükózoldatot, vitaminokat, hepatoprotektorokat és vízhajtókat.

Érdekes tények

1. A varjúszem csak jó tápanyagban gazdag talajon nőhet, ezért a termékenység és a föld minőségének mutatója. De még a legoptimálisabb talajon is a növény az egyedüli növekedést részesíti előnyben, és ritkán alkot kisebb – legfeljebb tíz egyedből álló – csoportokat.
2. A növény nevének eredetéről egy érdekes monda mesél. Állítólag egy régi erdőben, egy ősi tölgy odújában élt egy ősz, magas korú varázsló hűséges hollójával. A varázsló a bölcs madarat a jövő előrelátásának képességével ruházta fel, és megtanította elkerülni az embereket. Amikor a varázsló meghalt, a holló az erdő felett körözött, nappal a jövőbeli eseményeket jósolva, éjszaka pedig elhunyt barátja miatt gyászolva nagy könnyeket hullatott, amelyek helyén egy nagy, sötét bogyójú növény jelent meg.
3. A közismert nevén kívül a hollószemet farkasszemeknek és medvebogyóknak is nevezik – szintén a ragadozók pupilláival való hasonlósága miatt. A bogyók kékes hamva a növénynek a „kakukk könnyei” elnevezést adta. A „keresztfű” elnevezés eredetére pedig két magyarázat létezik. Az első szerint azért kapta, mert a fű levelei egymással szemben nőnek – azaz keresztbe. A második verzió borzalmasabb, de nem lehet vitatkozni vele: aki megeszi a mérgező hollószemet, annak egyetlen kilátása van – egy sírkő kereszttel a tetején.
4. A középkorban a hollószemet olyan varázserejű növénynek tartották, amely képes volt visszaváltoztatni azt, akit megbabonáztak.
5. A 14. század közepén és később, amikor Európában tombolt a bubópestis, a hollószem bogyóját feltétlenül a zsebükben hordták, ruhavarrásba varrták, medált készítettek belőle, és a nyakukba akasztották. Az emberek meg voltak győződve róla, hogy így megvédhetik magukat a pestistől, és ehhez a bogyókat kizárólag augusztus 15-től szeptember 8-ig kellett gyűjteni.
6. Állatkísérletek során a tudósok észrevették a hollószem főzetének hatását a gyöngyvirág glikozidjaiéhoz hasonlónak, amikor a szívritmus lelassulása után viszonylag gyorsan felgyorsult.
7. A tibeti orvoslás olyan szereket használ, amelyeket hollószem alapján készítenek, hogy segítsen a töréseket szenvedőkön – a növény felgyorsítja a csontok összeforradását.
8. A hollószem bogyói kellemetlen ízűek és illatúak, egyesek az illatától heves fejfájást és erős hányingert tapasztalnak. Emiatt az állatok nemhogy nem eszik, de meg sem kóstolják őket, így a háziállatok mérgezése rendkívül ritka, kivételes esetekben – amikor a növény elveszik a szénakazalban. A madarak viszont sokat és szívesen csípnek e növény bogyóiból, anélkül, hogy bármilyen kényelmetlenséget éreznének. Semmi káruk nem származik belőle.
9. A hollószem korát könnyen meg lehet határozni a hajtásáról: évente egy szelvénnyel, az úgynevezett ízközzel növekszik. Annyi éves a növény, ahány ízköze van.

Hollószem fotója