Iberis: gyógyító tulajdonságai és ellenjavallatai

Az Iberis egy talajtakaró, lágyszárú egynyári növény. A keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozik, és számos, az emberi egészségre jótékony hatással bíró tulajdonsággal rendelkezik. A növény mérgező, de megfelelő használat mellett segítséget nyújthat a szív- és érrendszer, a gyomor, a belek patológiáinak, valamint számos fertőző, megfázásos és gyulladásos betegség kezelésében.

A gyógynövény orvosi neve Iberidis herba. A népnyelvben találkozhat a következő elnevezésekkel: „különböző szirmú”, „borsfű”, „falusi mustár”, „fali növény”.

Kémiai összetétel

Az összetétel még nem teljesen ismert, ami korlátozza a felhasználást bizonyos területekre. Ugyanakkor a növény magvai és szára már ismert, minőségében egyedülálló szerkezettel rendelkezik. A következőket tartalmazzák:

1. Kukurbitacin E, I, J, K csoportok (daganatellenes, antimikrobiális, féregellenes tulajdonságok).
2. Glukoiberin (antioxidáns).
3. Glukocheirolin (növényi antibiotikumok, vírusellenes szer).
4. Flavonolok (az enzimképződés folyamatának szabályozása).
5. Glukozinolátok (aminosavak).

A különböző szirmú növény fő hatóanyagainak a keserűanyagok, az észter, a mustárolaj-glikozid, a kukurbitacin és más anyagok tekinthetők. Ez a lista képezi a kémiai összetétel alapját.

Figyelem: a növény mérgező anyagokat tartalmaz. Ezért az orvossal való konzultáció és szigorú adagolás előírása nélküli fogyasztása súlyos, visszafordíthatatlan következményekkel járhat a szervezetre nézve.

Hogyan néz ki és hol nő

Az egynyári növény csupasz, érdes, bordás szára átlagosan 35–40 cm magas. Maga a bokor akár fél méternél is nagyobbra nőhet. Az alapja sűrűn elágazó, levelei jellegzetes sötétzöld színűek, szárnyas-ék alakúak, megnyúltak. A növény apró, fehér szirmú virágokkal rendelkezik, melyek átmérője legfeljebb 2 cm, és nagy fürtökbe tömörülnek, ibolya vagy rózsaszín színűek. A borsfű mindig négyszirmú, a szélek hosszúkás alakúak.

Az Iberis virágzási időszaka a nyári hónapokra korlátozódik (június–augusztus), ezt követően a növény termést hoz. Az időjárási körülményektől függően ismételten termőre fordulhat. Az optimális hőmérséklet 18–20 °C körül mozog. Szeptember végéig az ágakon kéthéjú, kerek, lapított becőtermések láthatók, ezek belsejében barna (egyes esetekben sárga vagy piros) magvak találhatók, amelyek segítségével a szaporodás történik.

Az eredeti előfordulási hely Spanyolország (korábban Ibériának nevezték).

Kiegészítő információ: a legenda szerint az ókori római polihisztor író, Idősebb Plinius, Ibériában tartózkodva, egy barátját gyomor-bélrendszeri fájdalmaktól gyógyította meg az Iberis segítségével. Ezért a növény neve és származása ehhez a helyhez kötődik.

Ez a faj melegkedvelő és hőálló, ezért az Iberis elterjedési területe Közép-Európa és a Földközi-tenger térsége. Oroszországban a déli területeken (Krím, Kaukázus, Don) találkozhatunk vele, időnként az ország európai részén.

A növény főként hegyvidéki, sziklás területeken él laza, magas mésztartalmú talajban. A bőséges növekedéshez sok napfényre és mérsékelt nedvességre van szüksége. A növény régóta háziasított, ezért kerti termesztése és dugványozással történő szaporítása lehetséges.

Fajok

Igénytelenségének és külső adottságainak köszönhetően a félcserjét nemcsak gyógyászati célokra, hanem tájépítészetben is gyakran használják, ami nagy érdeklődésre tart számot a kertészek és nemesítők körében. Nekik köszönhetően több mint 30 fajtát nemesítettek ki, amelyek közül néhány évelő, vagyis fagyálló és képes következmények nélkül átvészelni a telet. A legtöbb alfaj levélformája eltérő, egyes esetekben a bimbók színe is különbözik. Különösen népszerűek a következő fajták:

Iberis örökzöld
Évelő, nagy termetű félcserje (30–40 cm). Levelei hosszúkásak, mély sötét színűek, elérhetik a 7 cm hosszúságot. Ezen alfaj bimbói ernyőszerűek, világosak, átmérőjük akár 5 cm is lehet. A nyílás nyáron kezdődik és körülbelül 20–25 napig tart. A faj különlegessége, hogy a bimbók a kinyílás során szinte teljesen befedik az ágakat. A növény nyár végén másodszor is virágozhat, termést hoz.

Fajták:

1. Little Gem (LittleGem) – alacsony, dús növényzet, átmérője akár 50 cm. Nagy, örökzöld, fényes levelei vannak. Április–májusban virágzik, ilyenkor egyetlen ágyáson akár 200 fürt is található a növényen.
2. Winterzauber (Winterzauber) – rendkívül korai virágzásáról ismerhető fel, amely már márciusban elkezdődik.
3. Zwerge schneeflocke (Zwerge schneeflocke) – az egyik háziasított fajta, igénytelen a gondozásban és kiválóan nő sziklás ágyásokban. Apró, lágyszárú fajta (akár 15 cm). A terméskezdemény színe világoskék. Hosszú virágzási időszakáról nevezetes.
4. Findel (Findel) – alacsony (20 cm) és széles (akár 1 m) félcserje, erősen szétágazó oldalirányban. Virágzási ideje rövid.
5. Dana – a fehér virágú ibériai egy változata. Sűrű virágzat, nem magasabb 15 cm-nél.

Gibraltári iberisz
Spanyol alacsony növésű félcserje. Dél-Spanyolországban és Marokkóban található. Tavasszal rózsaszín fürtökkel virágzik, eléri a 25 cm magasságot és 40 cm átmérőt. A termesztéshez jó arborétumot kell előkészíteni, amely bőséges napfényt biztosít. Oroszországban is előfordul. A leggyakoribbak:

1. Gibraltári iberisz (Gibralter Candytuft) – alacsony lágyszárú (mérete 15 és 35 cm között változik). Virágzáskor sűrű virágzati sapka borítja, amely a fehértől a mély lila árnyalatig terjed. Melegkedvelő, jól felmelegedett helyet és nem savas talajt igényel.
2. Candy Tuff – a gibraltári iberisz egyik legnagyobb fajtája. Virágzatának mérete közel áll a dália virágzathoz. Ritka, ezért a nemesítők nagyra értékelik. Termesztéséhez jó vízelvezetésű, kevés nedvességet tartalmazó talaj szükséges.

Mindkét fajtát halvány lila virágzat jellemzi, amely idővel tiszta fehér színt vesz fel.

Krími ibériai
Nevét származási helyéről kapta – először a Krímben fedezték fel. Évelő, 5–10 cm magasra nő. Szürkés színű, fakó szárak lefelé hajlanak. A bimbók jellegzetesen lilák, később fehér színt kapnak.

A termesztéshez száraz, megfelelően kalciummal trágyázott talaj és napos hely kívánatos.

Sziklai ibériai
A fürtök és a színezés bősége miatt gomolyfelhőre vagy hósapkára emlékeztet. Alacsony (10–15 cm), örökzöld, hőmérséklet-ingadozásokkal szemben ellenálló faj. Európában az Ibériai-félszigettől Oroszország déli részéig található. Leggyakrabban elterjedtek:

1. Pygmaea – szőnyeg (maximum 10 cm magas) széles tömegben terül el, hosszúkás, tű alakú levelek, fejecskék kicsik és világosak.
2. Weiss Riesen – a sziklai iberisz fajtája. Nagy bokor (eléri a 30 cm-t) fehér virágokkal.
3. Hiacintenvirágú Riesen (Getitemviewtype Riesen) – körülbelül 35 cm hosszú. Az élénk lila fürtök gyönyörűen kiemelkednek a sötét hajtások hátteréből.

Vegye figyelembe: a sziklai ibériaiak átültetése nem kívánatos, mivel a karógyökérrendszer könnyen sérül.

Keserű ibériai
Átlagosan 30 cm magasra nő. Az érdes, fogazott ágak lefelé hajlanak. A szár a gyökértől bőven elágazik. Illatos, apró fehér vagy lila virágai 1,5–3 cm méretűek. Alfajai:

1. Eisberg – magas növésű (40–45 cm) nagy, fogazott levelekkel. A bimbók megnyúltak (fürt alakúak) és világosak.
2. Császárnő (Empress) – formájában kandeláberre hasonlít, 30 cm magasra nő. Levelei hosszúak és fogazottak. A virág külsőre hasonlít a jácintra.

Ernyős ibérika
Ez az egynyári növény Dél-Európában fordul elő. Magas (40 cm-ig), sima szárral és tömör, fehér virágzatokkal rendelkezik (néha lilák is lehetnek). Levelei nagyok és fényesek, smaragd árnyalatúak. Tömör, fehér virágzatai vannak (néha lilák is lehetnek). A kiültetéstől számított 2,5 hónap után kezd virágozni. Magjai sárgák vagy vörösek. Változatai:

1. Csodakeverék (Fairy Mix) – apró (15–20 cm), különböző magok gyűjteményéből nyerik, amitől a szirmok kiszámíthatatlan színezetet kapnak.
2. Vörösláz (Red Rush) – magassága körülbelül 30 cm, hosszú zöld ágacskák. A fajta szokatlan korallvörös virágzatszínével tűnik ki.

Gyűjtés és tárolás

Az ibérika virágzási periódusa a nyersanyag beszerzésének ideje. A gyógynövényt a szükséges mennyiségben kell levágni, majd át kell nézni, hogy ne kerüljön bele rothadó levél, szár vagy felesleges törmelék. Ezután kezdje meg a kapott tömeg szárítását. A teljes kiszáradás érdekében vágja fel és helyezze száraz helyen, legfeljebb 2–3 cm vastag rétegben (a megfelelő szellőzés biztosítása érdekében). Ezzel elkerülhető a begyűjtött anyag nedvessége és rothadása. Ezután feltétlenül naponta forgassa át a növényeket, és ellenőrizze az állapotukat.

A szárított anyagot speciális papírzacskókban vagy géz tasakokban kell tárolni, ez szükséges a megfelelő levegőkeringéshez. Az ilyen tárolási forma lehetővé teszi, hogy két évig használható legyen. Ennek az időszaknak a végén a hatóanyagok elveszítik gyógyító hatásukat.

A magokat is be kell gyűjteni. Ezt augusztustól szeptemberig kell elvégezni. A folyamat alig különbözik a fent leírtaktól: ki kell teríteni a magokat egy tálcán jól szellőző helyen, amíg teljesen megszáradnak, majd az eljárás befejezése után papírzacskókba kell helyezni őket. Tárolási idő: 24 hónap.

Fontos! Ne tegye ki a növényi anyagot közvetlen napfénynek, mert a szárított anyag megéghet. Ennek a szabálynak a betartásához használhat ernyőt vagy más fedett helyet.

Az Iberis gyógyító tulajdonságai

A készítmények vagy saját készítésű anyagok alkalmazásának javallati spektruma meglehetősen széles. Alapján számos különféle gyógyszerkészítményt hoznak létre, amelyeket kardiológiai, gasztroenterológiai és homeopátiás felhasználásra szánnak.

Az ibérika szerkezetét vizsgálják további jótékony tulajdonságok feltárása céljából. 2014-ben a Comcon Healthindex kutatása megállapította, hogy a friss levelekből készült kivonat képes teljes mértékben szabályozni a gyomor-bél traktus működését, fenntartani annak aktivitását és egészséges állapotát. Ezen kívül ezzel a készítménnyel leküzdhetők a gyakori problémák: a gyomorégés, a puffadás és az akut gyomorfájdalom.

2004-ben megállapították, hogy a keserű ibérika képes alkalmazkodni az emberi szervezethez. Ez a bélizmok szelektív szabályozásával valósul meg a betegség függvényében: ellazult állapot esetén tonizáló hatást fejt ki, görcsök esetén pedig relaxáló hatást.

Az 1960-as évektől a növényt különféle gyógyszerkészítmények előállítására használják Németországban és Belgiumban. A termesztésére egész ültetvényeket jelöltek ki Dormstadtban. Ez a fő összetevője az Iberogast nevű készítménynek („Ibero” – „ibériai” és „gast” – „gyomor”), amely a német Bayer cégé.

Kiegészítő információk: a statisztikák szerint 2013-ban az Iberogast lett a legkelendőbb gyógyszer Németországban a gasztroenterológia területén. Oroszországba és más országokba is exportálják, így világszerte már több mint 25 millió ember próbálta ki a prokinetikum alkalmazását.

A gyógynövényből más gyógyszerkészítményeket és gyógynövényes gyógyszertári keverékeket is készítenek.

Ahogy korábban említettük, a fűben található hasznos anyagok pozitív hatással vannak a szervezetre. Egyedi összetevői segítenek fenntartani a szív- és érrendszer tónusát, citosztatikus és bakteriosztatikus hatással rendelkeznek, növelik a gyomor-bél traktus simaizmainak teljesítményét. Ezen kívül az epe és a vizelet kiürítésének elősegítésére is használják.

Ezért a kóros állapotok fő listája, amelyeknél a fogyasztás javallott, a következő:

• szív- és érrendszeri betegségek (angina pectoris, tachycardia, oxigénhiány);
• funkcionális diszpepsziák (gasztritisz, gyomorgörcsök);
• fekélyképződmények a gyomorban és a nyombélben;
• csökkent étvágy, hányinger, gyomorégés, puffadás;
• a vékony- vagy vastagbél rendellenességei;
• az epe kiválasztásának problémái.

Ezen kívül az egynyári növényben található anyagok antiszeptikus, antimikrobiális és gyulladáscsökkentő hatással rendelkeznek, ezért alkalmazhatók a tünetek enyhítésére és a kezelésére:

1. akut bronchitis, tüdőgyulladás, angína, mandulagyulladás és más bakteriális megfázásos fertőzések.
2. hólyaghurut, húgycsőgyulladás, vesemedence-gyulladás és egyéb gyulladásos folyamatok a húgy-ivari rendszerben.
3. bőrkárosodások (sebek fertőtlenítése és gyógyulása).

A népi gyógyászat szerint az ezen a növényen alapuló készítmények segítenek a rákos megbetegedések és jóindulatú daganatok elleni küzdelemben, mivel citosztatikus hatásúak.

A keserű kakascímer a népi gyógyászatban

A gyógyszerészeti tulajdonságok az ibériai növény teljes föld feletti részében és magjaiban összpontosulnak, ezért a házi gyógyszeres szekrény anyagát itt kell keresni. A növény föld feletti részéből főzetek, forrázatok, borogatások, tinktúrák készíthetők otthoni használatra. A gyökérrendszer ebben az esetben nem kerül felhasználásra.

A szárított virágokat júliustól szeptemberig készítik elő, majd felhasználhatók fogyasztási termékek előállítására. Más összetevőkkel is keverhetők. Otthoni körülmények között, a betegség sajátosságait figyelembe véve, az alábbi receptek szerint lehet gyógyszereket készíteni.

Epehólyag-gyulladás és köszvény esetén

Egy teáskanál szárított zöldet öntsön fel 400 ml forralt vízzel, majd hagyja állni legalább egy órán át. A leszűrt folyadékot fogyasszon evőkanállal naponta 5 alkalommal 2 héten keresztül. Ezzel a módszerrel félévente lehet élni a krónikus betegségek megelőzésére.

Nyílt sebek esetén

Ha a seb rosszul gyógyul, vagy egyáltalán nem húzódik össze, gennyesedik, kellemetlenséget okoz, használható az ibériafű forrázata. Ebben az esetben nem lehetséges túladagolás, így nincs ellenjavallata a használatának.

Öntsön fel 2 teáskanálnyi gyógynövényt 150 ml forró vízzel, hagyja állni egy órán át. Áztasson be egy gézlapot a leszűrt forrázatba, és helyezze a nyílt sebre 30 percre, naponta kétszer. Ismételje naponta a teljes gyógyulásig.

Iszkémiás szívbetegség esetén

Az elkészítéshez 20 gramm magra lesz szükség. Öntse le őket vodkával úgy, hogy minden 20 grammra 150 ml folyadék jusson. Hagyja a keveréket ázni 20 napon át. A kapott oldatot cseppek formájában vegye be (10 csepp egy pohár vízhez), naponta 3 alkalommal, egy órával étkezés után.

Ischiasz és ülőideg-gyulladás esetén

Keverjen össze egy teáskanál szárított virágot egy kanál maggal, majd öntsön rá 300 ml szobahőmérsékletű vizet, és hagyja állni 2 órán át. Ezután forralja fel a keveréket (de ne forralja), és hagyja állni további 2 órán át. Fogyasszon a főzetből egy evőkanálnyit naponta háromszor, amíg a tünetek meg nem szűnnek.

Krónikus hepatitis esetén

Hagyja a szárított fű és vodka 1:10 arányú keverékét sötétben ázni 30 napon át. Igyon vízzel, minden pohár vízhez 5 cseppet adva, amíg a tünetek enyhülnek. Ugyanez a módszer alkalmazható idegrendszeri betegségek, epehólyag-rendellenességek és étvágytalanság esetén is.

Tartós cholesztázis (epepangás a májban) esetén

A hatékony kezelés érdekében használjon gyógyteakeverékeket, amelyek ibériafüvet (2 rész) tartalmaznak. Ezenkívül ezek a keverékek tartalmazhatnak kamillavirágot (1 rész), édesgyökér, vérehulló fecskefű, citromfű vagy menta. A gyógyteakeveréket főzze le egy pohár forrásban lévő vízzel, és hagyja ázni legalább 4 órán át. Vegyen be 2 evőkanálnyit naponta háromszor (14 napon át). Hasonló gyógyszertári keverékek készen, tea formájában is megvásárolhatók.

Krónikus torokgyulladások esetén

A garatgyulladás és a krónikus gégehurut gyógyítható a növény magjaival. Forraljon egy teáskanál magot 250 ml vízben gőzfürdőn 5 percig. A kihűlt főzetből vegyen be 20 ml-t naponta kétszer (20 napon át).

Irritábilis bél szindróma esetén

A bél irritációja enyhíthető egy olyan keverékkel, amely tartalmaz keserű szenna kivonatot, angyalgyökér, kamillavirág, kömény, máriatövis gyümölcs és menta. Öntsön 50 gramm keveréket 1 liter vodkával, és hagyja ázni egy hónapig. Az oldatból vegyen be 20 cseppet naponta háromszor, amíg a GI-irritáció és a spasztikus vastagbélgyulladás tünetei meg nem szűnnek.

Gyógykészítmények fajtái

Annak ellenére, hogy a növény milyen sok jótékony hatással bír, a legtapasztaltabb gyógynövényszakértők is óvatosságra intenek az ibériafű használatakor, és csak szakember ajánlása után javasolják. A fű nagyon mérgező, ami veszélyt jelent. A leggyakoribb receptek forrázatok, tinktúrák, főzetek és borogatások készítését foglalják magukban.

Forrázat

A forrázatokat általában légúti betegségek, különböző csoportú hepatitisz, köszvény, epehólyag-gyulladás, hüvelygyulladás és egyéb fertőzések kezelésére és következményeinek enyhítésére használják.

A szárított virágot a szükséges arányokban (a betegség tüneteitől függően) forralt vízben kell áztatni, leszűrni, majd a meghatározott napi adagokban fogyasztani.

Tinktúra

A tinktúra elkészítéséhez szárított gyógynövénykeveréket és vodkát kell használni. 3 hétig érlelés után a folyadékot csepp formájában kell fogyasztani. Ez a módszer segít az érrendszeri, szív-, idegrendszeri rendellenességek és a hepatitis kezelésében és megelőzésében. A cseppek száma pohár folyadékonként az adott betegségtől függ, és fent meg van adva.

Főzet

A főzetek kis adagokban hasznosak különféle betegségek esetén. Alkalmazzák epeürítési zavarok, étvágyzavarok, gyomor-bélrendszeri problémák esetén. Ráadásul az Iberist gyakran használják a homeopátiában más gyógynövényekkel együtt.

Borogatás

A borogatás pozitív hatással van a szövetregenerációra és a nyílt, nem gyógyuló sebek, kelések, égési sérülések gyógyulására, emellett antiszeptikus hatású. Alkalmazása során tiszta gézkötést nedvesítenek, és időszakonként az érintett területre helyezik.

Alkalmazási ellenjavallatok

Toxicitása miatt az Iberist tartalmazó kivonatok és készítmények veszélyesek közé tartoznak. Túladagolás helytelen használat esetén helyrehozhatatlan kárt okozhat az egészségben, valamint aszisztóliához (szívleálláshoz) és halálhoz vezethet. Ezért a készítményekkel való ellenőrizetlen kezelés és az önálló gyűjtés szigorúan tilos.

Ezen kívül számos konkrét ellenjavallat van a belső használatra:

• terhesség és szoptatás időszaka;
• 16 éves kor alatti gyermekek (a klinikai adatok hiánya miatt);
• akut hasnyálmirigy-gyulladás;
• a húgyúti rendszer patológiái;
• nagy kövek a vesékben és az epeutakban;
• az összetevők egyéni intoleranciája;
• a szervezet allergiás reakciói (beleértve a túlérzékenységet).

A klinikai kép elemzéséhez és a konkrét gyógyszeres terápia felírásához orvoshoz kell fordulni.

Iberis fotója