Komlótobozok: gyógyhatások és ellenjavallatok

A komlót sokan a sörfőzéssel társítják. Valójában azonban a közönséges komló gyógynövény is, melynek egyedi tulajdonságait már az ókorban ismerték, de csak nemrégiben igazolták tudományos kutatások.

A növény botanikai leírása

A közönséges komló tudományos neve Humulus lupulus L., évelő lágyszárú növény, amely botanikai szempontból kúszó lián. A komló erős és erősen elágazó kúszó gyöktörzzsel rendelkezik, vastag gyökerekkel, amelyek gyorsan terjednek. Ennek a liánnak a föld alatti része kiválóan telel át, és általában akár 20 évig is nőhet ugyanazon a helyen.

A föld feletti rész egyéves, négyszögletes alakú hajtásokból áll, amelyeket apró horgas tüskék borítanak. 3–6 m magasra nőnek. A hajtások nagyon gyorsan nőnek. Egy nap alatt a szár akár 20 cm-t is nőhet. A hajtásokat mirigyekkel ellátott érdes levelek borítják.

A komló kétlaki növény, azaz léteznek hím és nőstény egyedek. Rajtuk különböző virágok képződnek. A komlótobozok pontosan a nőstény növényeken képződő virágok (nem terméságazatok, ahogy sokan gondolják). Ezek a tömör tobozok átlagosan legalább 20 virágból állnak (néha akár 60 darab is lehet). A tobozok alsó részén lupulinmirigyek találhatók, amelyek keserű anyagokat tartalmaznak (ezekről később lesz szó).

A hím növényeken nincsenek tobozok, csak levéltelen bugavirágzatok. Érdekes, hogy ipari célokra gyakran csak nőstény növényeket termesztenek. Ez azért szükséges, hogy ne porozzák be őket, és ne jelenjenek meg rajtuk termések. Ugyanis a termések megjelenése csökkenti a komló értékét, mivel ilyenkor a tobozokon csökken a lupulinmirigyek száma.

Hol nő a komló, és hogyan használják?

A közönséges komló a vadonban széles körben elterjedt Európában és Észak-Amerikában, valamint Afrika egyes régióiban is megtalálható. Közép-Ázsiában azonban nagyon kevés. A természetben a komló gyakran nő folyók közelében, sztyeppéken és erdős területeken. Jelenleg azonban sokkal könnyebb megtalálni a termesztett változatait.

A komlót szinte minden európai országban, Mexikóban és az Egyesült Államokban ipari méretekben termesztik. Hosszú évszázadok során számos fajtát nemesítettek ebből a növényből. Egymástól a szár színében, a virágzás és az érés idejében, valamint a tobozok keserűanyag-tartalmában különböznek. A komló háztáji körülmények között is termeszthető – termékeny talajt és északi szelektől való védelmet igényel, de összességében termesztése nem okozhat különösebb nehézséget.

A komló a telkeken kúszónövényként gyakran használatos a tájépítészetben – jól mutat lejtőkön, lugasok és pergolák oszlopain. A komlótobozokat széles körben alkalmazzák az élelmiszeriparban, nemcsak a sörfőzésben, hanem a pékáruk előállításában is – ott egyes kenyérfajtákhoz folyékony élesztőt készítenek belőlük. A komlótobozok cserzőanyagokat tartalmaznak – ezek megakadályozzák a belőlük készült italok és termékek megsavanyodását.

Régen a komlótobozokat gyakran használták textíliák festésére, míg hosszú száraiból rostot készítettek, amelyből később köteleket és durva zsákvásznat állítottak elő.

Kémiai összetétel

A komlótobozok egyedülálló anyagokat tartalmaznak – ilyen például a lupulin és más komlósavak. Kémiai összetételük meglehetősen változatos. Tartalmazzák:

1. Polifenolos vegyületek, beleértve a flavonoidokat is, amelyek antioxidáns és gyulladáscsökkentő aktivitással rendelkeznek.
2. Fitohormonok, elsősorban ösztrogénszerű anyagok.
3. Világossárga színű illóolaj, amely önmagában is meglehetősen összetett kémiai összetétellel rendelkezik. Fő hatóanyagai a miricén és a miricénol, amelyek kellemes illatúak. Emellett ecetsav- és hangyasav-észterek, linalool, geraniol stb. is megtalálhatók benne.
4. Keserűanyagok (vagy gyantaszerű anyagok). Összesen mintegy 90 ilyen jellegű vegyület tartozik a tobozok összetételébe, többek között lupulin, humulon és mások. A komlótobozok akár 26% keserűanyagot is tartalmazhatnak, mennyiségük az adott fajtától függ.
5. B-vitaminok, amelyek pozitívan hatnak az idegrendszer állapotára és aktiválják az anyagcsere-folyamatokat.
6. PP-vitamin, amely jótékonyan hat az erek állapotára.
7. Aszkorbinsav, amely szintén antioxidáns, emellett erősíti az immunrendszert.
8. Alkaloidszerű anyag – a humulon.
9. Nagy mennyiségű vas-, kálium- és kalciumsó, amelyek számos létfontosságú biokémiai folyamatban vesznek részt az emberi szervezetben.

Éppen ezen anyagok jelenléte okozza a komló gyógyászati tulajdonságait. Például a flavonoidok, valamint a C- és PP-vitamin erősítik az ereket és fekélyellenes hatást fejtenek ki. A keserűanyagok jótékonyan befolyásolják az emésztési folyamatokat. A polifenolos vegyületek semlegesítik a szabad gyökök káros hatását és gátolják az oxidációs folyamatokat, amelyek nemcsak idő előtti öregedéshez, hanem különféle gyulladásos folyamatok, sőt érelmeszesedés és különböző típusú daganatok kialakulásához is vezethetnek.

Gyűjtés és tárolás

Orvosi célokra főként a komlótobozokat, azaz a nőivarú növények virágzatát használják. Ezek begyűjtését a legtöbb régióban szeptemberben végzik, amikor a tobozok növekedése már befejeződött – ekkor az első sárgulási jelek válnak láthatóvá rajtuk. Úgy tartják, hogy ilyenkor éri el a keserűanyagok és különösen a lupulin koncentrációja a maximumát. A betakarítással nem szabad késlekedni, mert fennáll a veszélye, hogy a meg sárgult tobozok elkezdenek szétesni, ami a lupulin egy részének elvesztéséhez vezet.

A komlót kizárólag kézzel gyűjtik. A tobozokat a kocsányukkal együtt tépik le. Szobahőmérsékleten, jól szellőző helyiségben szárítják, papírra (de nem újságpapírra, hogy ne szívja magába a nyomdafestéket) vagy világos szövetre terítve. Lehet szabad levegőn is szárítani, de csak árnyékban. Az egész folyamat több napig tart. A kész anyagot papírzacskókban tárolják, hogy az aromás anyagok ne párologjanak el, normál páratartalom mellett, szekrényben, a napfénytől távol. Az ultraibolya sugárzás hatására oxidációs folyamatok indulnak be, kellemetlen szag keletkezik bizonyos anyagok lebomlása miatt, megromlik az íze, de ami a legfontosabb: az alapanyag meglehetősen gyorsan elveszíti gyógyhatásait.

A komlótobozok gyógyhatásai

A komlótobozok farmakológiai tulajdonságai igen változatosak. Nevezetesen az ezeken alapuló készítmények:

1. Gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkeznek.
2. Felgyorsítják a szövetek regenerációját.
3. Normalizálják az erek állapotát és javítják a vér paramétereit.
4. Vizelethajtó hatást fejtenek ki (intenzitása nagymértékben függ a komlófajtától).
5. Növelik a gyomornedv-termelést anélkül, hogy annak savasságát fokoznák.
6. Felgyorsítják az anyagcserét.
7. Megakadályozzák a májcirrózis kialakulását (a keserű komlósavak így hatnak), összességében a növény hepatoprotektív tulajdonságokkal rendelkezik, védve ezt a szervet az alkohol negatív hatásaitól is.
8. Antiszeptikus tulajdonságokkal rendelkeznek. A tobozokban található keserűanyagok gátolják egyes gombafajták fejlődését, másokat pedig elpusztítanak, továbbá számos gram-negatív baktériumra, sőt egyes savrezisztens mikroorganizmusokra is káros hatással vannak. Maguk a toboz főzetei azonban nem helyettesíthetik a gyári úton előállított antibiotikumokat, de fokozzák azok hatását.
9. Nyugtató hatást gyakorolnak a központi idegrendszerre (ezért nemcsak a lupulin keserűsége felelős, hanem az illóolaj egyéb összetevői is). A növény nyugtató hatása azonban nem túl erős, ráadásul részben illékony alkoholnak is köszönhető, melynek koncentrációja a szárítás után fokozatosan növekszik, és csak a tárolási időszak végére éri el maximumát. Ezért a nyugtató hatás fokozása érdekében a komlótobozokat gyakran más növényekkel, például valeriánával kombinálva alkalmazzák.
10. Görcsoldó hatással rendelkeznek, többek között jótékonyan hatnak a bélizmokra.

Elvégzett kutatások azt is kimutatták, hogy a komlótobozok nemcsak a lipid-, hanem a vízanyagcserére is pozitív hatással vannak.

Nők számára

A fent felsorolt tulajdonságok mellett a komlótobozok azért is érdekesek a nők számára, mert ez a növény képes kezelni a nőgyógyászati betegségeket, sőt még a mell méretét is növelni. A helyzet az, hogy ezek a tobozok nagy mennyiségben tartalmaznak egy hormonhoz hasonló anyagot – a 8-PN fitotösztrogént. Ezt használják gyógyszerek és különféle kozmetikumok előállításához. Az anyag ugyanúgy hat, mint a női nemi hormon, az ösztrogén.

Úgy tűnik, ezzel a hatásával magyarázható a komlótobozok mellnövelő képessége. A népi gyógyászatban erre a célra egy főzetet használnak – 1 evőkanál komlótobozt (megvásárolható a gyógyszertárban) egy pohár vízhez. A keveréket felforralják, majd lassú tűzön hagyják 10–12 percig. Ezután az italt lefedve 6–8 órán át állni hagyják egy edényben. A kész főzetből naponta kétszer, fél órával étkezés előtt fél pohárral fogyasztanak. A kúra időtartama legalább 2–3 hét. Ezen időszak elteltével már láthatóak lesznek az első eredmények.

Úgy tartják, hogy ennek a főzetnek a fogyasztásával viszonylag rövid idő alatt 1–2 méretnövekedést lehet elérni a mell esetében. Azonban meg kell érteni, hogy a komlótoboz nem a legártalmatlanabb szer, számos ellenjavallata van, és előzetesen orvoshoz kell fordulni, mivel a súlygyarapodás a legkönnyebb következménye egy ilyen főzet túladagolásának, rosszabb esetben pedig hormonális zavarokhoz vezethet. Az orvos nagy valószínűséggel vizsgálatokra küldi, és ha az ösztrogénszint egyébként is magas, a komlótoboz ellenjavallt lesz.

Viszonylag nemrégiben végeztek olyan kutatásokat, amelyek kimutatták, hogy a komlótobozokban található egy anyag, a xantohumol. A sörfőzés során metabolitokat képez. Utóbbiak daganatellenes aktivitással rendelkeznek. Ezek a metabolitok az emésztési folyamat során is képződnek. Fő tulajdonságuk, hogy csökkentik az ösztrogén szintézisét, és megelőzik a rosszindulatú daganatok kialakulását az emlőmirigyekben. A xantohumol gátolja a rákos sejtek szaporodását és megakadályozza az áttétek kialakulását.

Férfiak számára

Az erősebb nem képviselői számára a komló, mint gyógynövény, elsősorban antibakteriális és gyulladáscsökkentő tulajdonságai miatt érdekes (ennek köszönhetően a tobozok felhasználhatók prosztatagyulladás és húgycsőgyulladás kezelésére).

Kutatások megállapították, hogy a komlótobozokban található flavonoidok gátolták a prosztata rosszindulatú daganatainak kialakulását. Ezenkívül a fent leírt xantohumol gátló hatást fejtett ki a rákos sejtekre, azaz lassította az ilyen daganatok fejlődését.

A komlótobozok nyugtató tulajdonságai hasznossá teszik őket erős stressz és neurózis esetén, amelyeknek ma a legtöbb férfi ki van téve. Ezenkívül a növény szedatív hatását használják a korai magömlés kezelésében. Ugyanakkor a komlótoboz főzete elősegíti a tesztoszteron termelődését, ami lehetővé teszi az erekció normalizálását.

A komlótobozokban található fitohormonok segítenek megállítani a kopaszodást, valamint hatékonyan küzdenek a húgyúti rendszer egyes betegségei ellen.

Terhesség alatt

Mivel a komlótobozok fitoösztrogéneket tartalmaznak, és a kismamák hormonszintje a terhesség alatt erős változásokon megy keresztül, ezért ebben az időszakban nem szabad komlótoboz alapú készítményeket szedni. Ugyanez vonatkozik a szoptatás időszakára is. Ennek oka, hogy az ösztrogének gátolják a tejtermelést.

Gyermekek számára

A komlótoboz alapú készítmények ellenjavallottak kisgyermekek számára. Általában jobb, ha nem adják három éven aluli gyermekeknek, hacsak a növény potenciális előnyei meg nem haladják a lehetséges negatív következményeket. Egyes szakértők úgy vélik, hogy a komlótoboz alapú készítményeket gyermekeknek egyáltalán nem szabad alkalmazni.

Komlótobozok a népi gyógyászatban

A népi gyógyászatban a komlótobozokat ősidők óta használják. Léteznek régi arab értekezések, amelyek ezt a gyógynövényt epehajtó szerként, valamint vértisztításra ajánlják. Figyelembe véve a vizelethajtó hatást, amely elősegíti a toxinok kiürülését a szervezetből, meg kell jegyezni, hogy a keleti orvosoknak igazuk volt a komló hatását illetően. A híres európai orvos, Paracelsus viszont úgy vélte, hogy a komló kiváló gyógyszer a gyomorpanaszokra – és a modern tudomány is bizonyította igazát.

A különböző országok népi gyógyászatában a komlótobozok szedését ajánlják epilepszia, különféle neurológiai rendellenességek (beleértve a neuraszténiát, álmatlanságot, fejfájást, neuralgiát) esetén. A növény virágzatát szív- és érrendszeri betegségek elleni szerként is alkalmazzák – például aritmia, kardioneurózis, szívelégtelenség esetén. A komló csökkenti a duzzanatot, segít normalizálni a vérnyomást.

Régen Oroszországban a komlótobozokat sárgaság kezelésére használták. A betegség azonban valójában vírusos eredetű, és a növény nem tudja megszüntetni az okát (csak bakteriális fertőzések ellen hatásos). Tehát a komlótobozok hepatitisz esetén nem helyettesíthetik a gyógyszeres kezelést, amely modern készítményeket foglal magában. De jótékony hatással vannak a májra, így a komplex terápia részévé válhatnak.

A komlótobozból készült forrázatokat és főzeteket nőgyógyászati betegségek kezelésére is használják, mind gyulladásos jellegűek, mind a hormonális egyensúly zavarával összefüggőek esetén. Például a menopauza időszakában, amikor az ösztrogén termelődése csökken, a komlótobozok segíthetnek helyettesíteni a hormonterápiát. A népi gyógyászat az ezeken alapuló készítményeket a menstruációs ciklus zavarai esetén is ajánlja.

A komlótobozokból külsőleges használatra szánt készítményeket is készítenek. Ezek főzetek, forrázatok és kenőcsök, amelyek segítenek égési sérülések, gombás bőrbetegségek, gennyes sebek és akár rüh esetén is.

Így a komlótobozokat mind kezelésre, mind betegségek megelőzésére használják. A spektrumuk meglehetősen széles, ahogy fentebb bemutattuk. Az alábbiakban konkrét recepteket közlünk. Például a komlótobozokat a következőkre használják:

1. Központi idegrendszeri rendellenességek esetén, amelyek fokozott ingerlékenységgel járnak, valamint epilepszia esetén. Ilyen esetekben alkalmazható vagy az alábbi recept szerint elkészített tobozforrázat, vagy egy kevésbé tömény komlótea – 1 teáskanál szárított alapanyag egy csésze forró vízhez. Ha naponta 2 csészével fogyaszt ebből a teából, az enyhe nyugtatóként hat. Ha lefekvés előtt megiszik egy csésze teát, az megóvja az álmatlanságtól.
2. Megfázás és köhögéssel járó betegségek esetén. Naponta 2 csészével fogyasztanak a fenti recept szerint elkészített teából. Köhögés ellen hatásos a mellkas bedörzsölése vagy a komlótobozból nyert illóolajjal, vagy a növényi anyagon áztatott növényi olajjal.
3. Köszvény esetén a friss vagy szárított komlótobozokat összezúzzák, és vajjal vagy más gyógyászati célra felhasználható zsírral dörzsölik össze. Ebből kenőcs készül, amellyel a beteg ízületeket kenik be. Ez nem szünteti meg a köszvény okát, amely a sóanyagcsere zavarában rejlik, de csillapítja a fájdalmat és a gyulladást. Köszvény és reuma esetén emellett komlótoboz-forrázaton vagy -főzeten alapuló fürdők is javallottak. Ezeket legfeljebb 15 percig vegyék.
4. Ekcéma esetén komlótoboz-forrázatot készítenek, mégpedig vízfürdőben – 1 evőkanál alapanyagot vesznek egy csésze forró vízhez, és 20 percig gyenge tűzön melegítik, miután az edényt a folyadékkal egy vízzel telt lábosba helyezték. Ezután a készítményt lehűtik, leszűrik, és belőle borogatásokat készítenek, vattakorongokat áztatva bele, amelyeket majd a bőr problémás területeire helyeznek.
5. Tengeribetegség esetén komlóteát isznak – naponta egy csésze elegendő, kortyonként, apró kortyokban kell inni.
6. Fejfájás esetén somkóróból és komlótobozból készítenek főzetet. Ehhez 1-1 teáskanálnyit vesznek mindkét összetevőből 1,5 csésze forró vízhez. A készítményt ismét felforralják, egy órán át állni hagyják, leszűrik, majd reggeli, ebéd és vacsora előtt 70 ml-t isznak belőle.
7. Vesegyulladásos betegségek esetén forrázatot készítenek. 1 evőkanál szárított tobozt vesznek, összezúzzák, felöntik 1 liter forró vízzel, és vízfürdőben 15 percig melegítik. Gyenge koncentrációjú készítmény keletkezik, amelyből naponta háromszor 70 ml-t fogyasztanak étkezés előtt, egy pohár vízzel leöblítve. Figyelembe kell venni, hogy a forrázat vízhajtóként hat.
8. Alacsony savtartalmú gyomorhurut, valamint az epehólyag és a húgyhólyag gyulladásos betegségeinek kezelésekor a forrázatot a következőképpen készítik: 1 evőkanál tobozt vesznek egy csésze forró vízhez, majd a készítményt vízfürdőben 15–20 percig melegítik, anélkül hogy felforrna. Ezután a forrázatot leveszik a tűzről, lehűtik, leszűrik, és naponta kétszer 50 ml-t fogyasztanak belőle (de csak ne este – vízhajtó hatása miatt).
9. Neuralgia esetén forrázatot készítenek: 1 evőkanál szárított komlótobot összezúznak, felöntik 0,5 liter forró vízzel, és egy órára lefedve hagyják. Ezután a kész készítményt leszűrik, és minden étkezés előtt 100 ml-t fogyasztanak belőle.
10. Hátfájás esetén, amelyet oszteokondrózis és más gerincbetegségek, valamint zúzódások okoznak, készítsen ilyen főzetet. Vegyen 1 evőkanál szárított alapanyagot, öntse fel 200 ml éppen felforrt vízzel, és vízfürdőn hagyja állni további 15 percig. Ezt a forrázatot nem kell meginnia. Belőle borogatást készítenek, amelyet a problémás területekre helyeznek. Az ilyen borogatást addig tartsa, amíg ki nem hűl.
11. Allergia esetén a szert a következőképpen készítse: vegyen 2 teáskanál szárított tobozt egy csésze forrásban lévő vízhez, majd anélkül, hogy felforralná, egyszerűen melegítse fel lassú tűzön 10–15 percig, hagyja addig, amíg elfogadható hőmérsékletűre nem hűl, majd szűrje le, és vegyen be 3–4 alkalommal naponta 50–70 ml-t.
12. Májbetegségek esetén vegyen 2 evőkanál friss komlótobozból nyert levet, keverje össze 200 ml forró vízzel és ugyanennyi forralt tejjel, és igyon meg naponta 1 csésze szert. Télen a levet helyettesítheti komlótoboz-forrázattal – 2 evőkanál aprított alapanyag ugyanannyi vízhez és tejhez. A szert 7–8 órán át hagyja állni, lehetőleg termoszban éjszakára hagyva.

A legegyszerűbb fitoterápiás szer komlótobozból még melegítés és forrázatok vagy főzetek készítése nélkül is elkészíthető. Az álmatlanság leküzdéséhez elegendő a szárított komlótobozokat egy vászonzacskóba tenni, és elhelyezni a hálószobában illatzacskó helyett. A nyugtató hatás a lupulin és a valeriánsav tartalmának köszönhető. Az ilyen szert azok is használhatják, akiknek tilos főzetet inniuk.

Egyes népi receptek azt javasolják, hogy a komlótobozokkal tömjék meg az alvásra szánt párnákat – azonban így a szervezet túl nagy adag illóolajat kapna.

Gyógykészítmények fajtái

A népi gyógyászatban a komlótobozon alapuló szerek különféle típusait alkalmazzák – ezek a forrázatok, főzetek és kenőcsök. A konkrét változat kiválasztása elsősorban attól függ, hogy éppen melyik betegség ellen fogják használni.

Forrázat

Ezt a gyógyszerformát gyakran használják álmatlanság ellen vagy neurológiai betegségek kezelésére. Számos recept létezik. A legegyszerűbb változat a következő: vegyen 20 g aprított tobozt 0,4 l forrásban lévő vízhez, és hagyja állni 2 órán át. Ezután a szert szűrje le. A forrázat maximális koncentrációja 1:10 lehet, ennél több nem, különben túladagolás lép fel.

A forrázat használható belsőleg és külsőleg egyaránt. Például hozzáadható az esti meleg vizes fürdőhöz. Hatását néhány csepp levendulaolaj fokozhatja. Az ilyen nyugtató eljárást ajánlott rendszeresen, hetente legalább 5 alkalommal végezni a stabil eredmény elérése érdekében.

Tinktúra

Ezt a szert vodkával vagy alkoholos oldattal készítik. Vegyen 1 evőkanál összetört száraz tobozt, és öntse fel egy pohár vodkával vagy 40%-os alkohololdattal. Az edényt hagyja sötét helyen 10 napig. Időnként rázza fel a tartalmát. Az időszak végén szűrje le a tartalmát, és öntse át egy sötét üvegbe. Ezt a tinktúrát csak napi 10–15 cseppet vegyen be, kevés vízzel leöblítve. Régen kiváló féregűző szernek tartották. Különféle nőgyógyászati rendellenességek esetén is segít.

Főzet

Sok recept létezik. A nyugtató szerként leghatékonyabb a vízfürdőben, melegítés nélkül készített főzet. Ehhez vegyen 1 teáskanál szárított tobozt 100 ml forrásban lévő vízhez. Öntse ezt a szert egy üvegbe, és tegye 15 percre egy forró vizet tartalmazó fazékba, majd szűrje le, és vegye be éjszaka, lefekvés előtt egy órával. Egy csésze elegendő lesz; ha többet iszik, a vizelethajtó hatás akadályozza az alvást.

Tea

Ez a szer a szokásos főzettől alacsonyabb koncentrációjában különbözik. Vegyen 1 csapott teáskanál növényi anyagot egy pohár forrásban lévő vízhez, és hagyja ázni 15 percig. Az íz javítása érdekében adjon mézet az italhoz, mert anélkül túl keserűnek tűnne. Ha nem biztos abban, hogy a komló nem okoz allergiát, kezdheti gyengébb koncentrációval – 1 komlótoboz egy pohár forrásban lévő vízhez.

Kenőcs

A kenőcs elkészítéséhez vegyen 2 evőkanál tobozt 100 g sótlan vajhoz. A komlótobozokat először őrölje meg, majd nagyon alaposan keverje össze a zsírral. Az ilyen szert csak hűtőszekrényben tárolja. Különféle bőrbetegségek esetén hatékonynak tartják.

Olaj

A komló illóolaja megtalálható a gyógyszertárakban és az organikus termékeket árusító boltokban. De a népi gyógyászatban elterjedt a komlótobozokból készült olaj receptje, amely valójában annak olajkivonata, azaz olyan kivonat, amely a hasznos anyagok maximális koncentrációját tartalmazza.

Ennek a szernek az elkészítéséhez vegyen egy üvegedényt (egy fél literes is elegendő). Töltse meg ezt az edényt összetört vagy még jobb – megőrölt komlótobozokkal, majd öntse le növényi olajjal. A legjobb a finomított olívaolajat használni, de a szezámolaj vagy akár a napraforgóolaj is megfelel. Az olajat ezután hagyja állni, hogy ázzon. Tartsa sötét helyen, mert a napfény hatására oxidálódhat. Amikor a komló leülepszik az aljára, egy kis szabad tér jelenik meg az edényben, öntsön hozzá még olajat. Naponta egyszer rázza fel az üveg tartalmát. Hagyja ázni a terméket 2 napig. Ezután szűrje le, és hagyja még 3 napig. Ennek az időszaknak a leteltével az olaj késznek tekinthető.

Ezt a terméket leggyakrabban a mell növelésére használják. Ön vigye fel a mell és a dekoltázs bőrére könnyű masszírozó mozdulatokkal. Nem kell melegíteni az olajat, de jobb, ha előre gőzölt testre alkalmazza. Mivel, mint minden más növényi készítmény, allergiát válthat ki, előzetesen tesztelje egy kis bőrfelületen. Ha az olaj felvitele után kellemetlen érzés, viszketés vagy égés jelentkezik, ne folytassa a használatát.

Az olajat a bőrápolásra is használhatja. A kenőcshöz hasonlóan sebgyógyító hatású, felhasználható szövetregenerációra, a bőr táplálására (mivel sok vitamint és aminosavat tartalmaz).

Alkalmazás a kozmetikában

A komlótobozok egyedülálló kémiai összetétele kiváló kozmetikai szerré teszi őket, amely jelentősen javíthatja a bőr és a haj állapotát. Kapható kész komlótoboz-kivonat, vagy elkészítheti saját maga is (például főzetet készítve). Kis mennyiségű főzet hozzáadása a szokásos hajsamponhoz segít megszabadulni a seborrheától, és a hajfürtöket fényesebbé és selymesebbé teszi. Az alkoholos tinktúrát hozzáadhatja az arcápoló tonikhoz, amely a pattanások kezelésére szolgál.

És természetesen a komlótoboz-főzetek és -forrázatok önálló szerként is alkalmazhatók. Például segítenek kezelni az aknét és megnyugtatni az irritált bőrt. Ehhez vegyen 1 evőkanál tobozt, öntsön rá egy csésze forrásban lévő vizet, és hagyja állni 60 percig. A kész szert szűrje át gézen, és használja napi arcmosáshoz. Ez a főzet tonikként is használható – eltávolítja a zsíros fényt a bőrről, és hozzájárul a pórusok összehúzódásához.

Készíthet belőle kozmetikai jeget, és a kockákkal törölheti le a bőrt. A főzetben található flavonoidok eltüntetik a gyulladást, és visszaadják a bőr frissességét és fiatalságát. A jég nemcsak a pórusok összehúzódását okozza, hanem javítja a vér mikrocirkulációját is, a komlótobozokban található vitaminok, ásványi anyagok és hasznos anyagok pedig különösen hatékonnyá teszik az eljárást.

Szárított komlótobozok alapján kozmetikai maszkokat is készíthet, ezt az alapanyagot például kefirrel vagy tejföllel keverve. Ez a maszk fehéríti a bőrt, enyhíti a gyulladást, elősegíti a kollagén termelődését, és még a ráncokkal is küzd.

A komlótobozok jól kombinálhatók más, a házi kozmetikában széles körben használt természetes összetevőkkel is – például levendula, olíva és mandula illóolajával.

A klasszikus recept szerint elkészített komlótoboz-főzetet (20 g toboz 0,4 l forrásban lévő vízben) használhatja hajöblítésre hajmosás után. A benne található lupulin nyugtatja a fejbőr irritációját, megszünteti a kellemetlen viszketést, eltávolítja a korpát, jótékonyan hat a festés utáni hajra, helyreállítva és erősítve annak természetes szerkezetét.

A korpa és a hajhullás ellen néha erősebb oldatot is készítsen 1:3 arányban (például 100 g növényi anyagot 300 ml forrásban lévő vízhez). Ezt a szert egy órán át áztassa, szűrje le, majd mosás előtt masszírozó mozdulatokkal dörzsölje be a fejbőrbe – ez elősegíti a véráramlást, és a hatóanyagok jobban felszívódnak.

Alkalmazási ellenjavallatok

A komlótobozok allergiát okozhatnak, ezért ellenjavallottak azok számára, akik túlérzékenyek erre a növényre.

A komlótobozok alkalmazása ellenjavallott magas savtartalmú gyomorhurut, gyomorfekély és reflux oesophagitis esetén. Bár önmagukban nem okoznak savasságnövekedést, e betegségek esetén a fokozott gyomorsavtermelés önmagában kellemetlen következményekhez vezethet.

Nagyon fontos betartani a komlótobozok helyes adagolását. Ugyanis nagy mennyiségben mérgezést okozhatnak, amely nemcsak általános rossz közérzettel, hanem erős hányással és fejfájással is jár.

Ezenkívül a komlótobozok fitohormonokat (fitoösztrogéneket) tartalmaznak. Túl nagy mennyiségben ez elhízáshoz és más kellemetlen következményekhez, például endometriális hiperpláziához, néha hüvelyi vérzéshez is vezethet.

A komlótobozok mellékhatásai közé nemcsak a hormonális zavarok tartoznak, hanem az álmosság, fokozott étvágy és hüvelyváladék megjelenése is. A felsorolt tünetek bármelyikének jelentkezése esetén abba kell hagyni a szer használatát, és orvoshoz kell fordulni.

Komlótobozok fényképe