Közönséges lenfű: gyógyhatásai és ellenjavallatok

A közönséges lenfű olyan növény, amely oroszlánszáj, vad len, papucsfű és kopoltyúfű néven is ismert. A hivatalos orvoslásban nem talált alkalmazást, de erős terápiás hatása miatt széles körben használják a népi gyógyászatban. Ennek ellenére néhány országban még az orvosok is javasolják betegeiknek a lenfű fogyasztását a kezelés felírásakor. Például a német orvosok májgyulladás, székrekedés és hólyagproblémák esetén ajánlják ezt a növényt. A koreai szakemberek a lenfű segítségével való teljes nyugalom elérését javasolják, vagyis kiváló nyugtatószernek tartják. A mongol orvosok pedig állati harapások esetén javasolják a használatát.

Szentpétervári tudósok 2010-ben igen érdekes kutatásokat végeztek, amelyek kimutatták, hogy baktériumok épültek be a gyújtoványfű DNS-ébe. Ez azt jelenti, hogy lehetőség van különleges gének átvitelére a magasabb rendű növények és baktériumok között. Ez nem teszi különlegessé a gyújtoványfüvet, hiszen már számos transzgén növény ismert, de a dohány és az édesburgonya szintjére emeli.

Lehetetlen pontosan megállapítani, hogy mikor ismerték meg a lenfű gyógyító tulajdonságait, de nagyon régen elkezdték használni – ez biztos. Az ősi gyógyítók szembetegségek és könnyezés, valamint a bőrsebek gyors hegesedése, illetve véres hasmenés esetén alkalmazták. Volt olyan hiedelem is, hogy ha valaki lenfűből készült italt fogyasztva a csillagos eget nézi, akkor a következő évben nem kell félnie a kígyómarástól.

Kémiai összetétel

1. A lenfű rendkívül gazdag a szervezet számára nélkülözhetetlen nyomelemekben és vitaminokban, összetételét kémiai sokféleség jellemzi. Alapját alkaloidok és glikozidok képezik.
2. A lenfű gazdag szerves savakban, fitoszterinekben, különböző csersavakban, növényi szteroidokban. Elegendő mennyiségben tartalmaz karotint, pektint, C- és B9-vitamint.
3. A közönséges lenfű magjai akár 35% zsíros növényi olajat tartalmaznak. A paraffinok és a ciánhidrogén hidrolízis során szabadulnak fel.
4. Ezen gyógynövény összetételében továbbá gyanták, nyálkák, ásványi anyagok, triakantin és szaponinok találhatók.

Hogyan néz ki és hol nő

A közönséges lenfű évelő lágyszárú növény, amely akár 90 cm magasra is megnőhet. Ez a gyógynövény a mindenki által ismert útifűfélék családjába tartozik. Szárai elágazóak, sűrűn levelekkel borítottak, hosszú hajtásokkal rendelkezik. Gyökere karógyökér, amely akár 1 m hosszúra is megnőhet, néha elágazó gyökérrendszer is előfordul. Virágai szabálytalan alakúak, megnyúlt virágzatba tömörülnek, színük sárga. Termése ovális alakú toktermés, hatalmas mennyiségű maggal – akár 32 ezer maggal.

A lenfű egész nyáron és szeptemberben virágzik, termései augusztustól kezdenek érni. A beporzáshoz méhekre vagy poszméhekre van szükség. Egyes rovarok számára a lenfű rovarölő szer, nagyon mérgező a lovakra nézve.

Összesen több mint 100 lenfűfaj ismert, amelyek közül 18 a ritka növények listáján szerepel. A legnépszerűbb fajok: a közönséges (amelyről ebben a cikkben szó van), az úgynevezett marokkói, valamint a bonyolult nevű – cimbalomlevelű, továbbá a krétai, a kétosztatú. Kevésbé ismertek a lila, az alpesi, a dalmát.

A közönséges lenfű Oroszország területén szinte mindenhol előfordul: erdőkben, mezőkön, utak szélén, töltéseken, erdőszéleken, réteken stb. Mivel a magvak széllel terjednek, ez a növény behurcolt és gyomnövénynek tekinthető. Emiatt a lenfű gyakran megtalálható a takarmányvetések között, mint közönséges gyom.

A lenfű ázsiai, mérsékelt éghajlatú területeken is előfordul. Kedveli a jó megvilágítást és az öntözés után jól kiszáradó talajt.

Néhány lenfűfaj elég vonzó ahhoz, hogy dísznövényként virágágyásokban neveljék őket.

Gyűjtés és tárolás

A közönséges lenfű feltételesen mérgező növények közé tartozik, ezért gyűjtése során feltétlenül kesztyűt kell viselni, utána pedig alaposan meg kell mosni a kezet szappannal.

A hasznos alapanyag begyűjtéséhez a növény virágok nélküli részét használják, és csak a virágzási időszakban. A legjobb száraz és napos időben gyűjteni a növényt, mert így gyorsabban megszárad és hosszabb ideig jobban megőrződik.

A lenfű levágásakor 10 cm-re kell visszahagyni a talajtól, meghagyva egy kis „csonkot” a gyökérrel. A szárat nem tanácsos vágni és aprítani, az eredeti formájában szárad. Érdemes figyelembe venni, hogy gyűjtéskor a növény nagyon kellemetlen és erős szagot kezd árasztani, szárításkor pedig ez a szag még tovább erősödik.

A szárakat vékony rétegben kell elhelyezni újságpapíron egy jól szellőző helyiségben vagy a szabadban, árnyékban. Ha a levegő elég száraz és meleg, akkor a nyersanyag előkészítése nem tart tovább 2-3 hétnél.

A már megszárított füvet csak száraz helyiségben tárolja, kartondobozokba, textil- vagy papírzsákokba rakva – fontos, hogy a nyersanyag „lélegezzen”. Nem szabad más gyógynövényekkel együtt tárolni, mert a lenfű mérgező. Ha mindent helyesen csinált, akkor a szárított lenfű egy évig tárolható.

A lenfű gyógyhatásai

A népi gyógyászatban a lenfű nagyon széles körben elterjedt számos jótékony tulajdonságának köszönhetően: köptető, fájdalomcsillapító, lázcsillapító, vizelethajtó, epehajtó és izzasztó hatású. Néha paraziták elleni küzdelemben is használják.

A közönséges lenfű alkalmazási területei:

• hörghurut, torokgyulladás, gégehurut, garatgyulladás, tüdőgyulladás;
• vérszegénység, vérbetegségek;
• hepatitisz;
• vesemedence-gyulladás, hólyaghurut, vesekőbetegség;
• rühesség, pikkelysömör, diatézis;
• gennyes sebek és bőrfekélyek, kelések;
• gyomorhurut, fekélyek, székrekedés, puffadás, mérgezések;
• paraziták (férgek);
• aranyér
• vérnyomásproblémák: hipotónia, hipertónia;
• hormonszint-zavarok a szervezetben, menstruációs ciklus zavara;
• konjunktivitisz;
• akut légúti fertőzések;
• gombás fertőzések;
• Meniere-szindróma (belsőfül-betegség);
• legyengült immunrendszer;
• bevizelés (enuresis);
• idegi stressz.

Ezt a széles körű felhasználást a lenfű igen gazdag kémiai összetétele magyarázza. A peganin anyag képes csökkenteni a vérnyomást, javítani a méh és a belek tónusát. A szerves savak antiszeptikus és antioxidáns tulajdonságokkal rendelkeznek, lúgosítják és javítják az anyagcserét. A glikozidok antimikrobiális hatásúak, csökkentik a kapillárisok áteresztőképességét és növelik a vörösvértestek rugalmasságát.

A lenfű javítja az anyagcserét a szervezetben, köptető hatású, megkönnyíti a váladék kiürülését. Képes megtisztítani a gyomor-bél traktust a méreganyagoktól, ami mérgezések esetén szükséges, emellett eltávolítja a köveket és a homokot a vesékből és a hólyagból.

A lenfű kiválóan csillapítja a gyulladásokat, erősíti a szervezet egészét. A fű kedvezően hat a hormonális háttérre (értsd: nemi hormonok), ami a nőknél a zavart menstruációs ciklus normalizálódásához, a férfiaknál a potencia javulásához vezet. Enyhíti a fájdalmat, megszünteti a kellemetlen érzéseket a sérvvel küzdő betegeknél. A népi gyógyítók a lenfüvet használják a myopathia – egy örökletes, izomgyengeséggel járó betegség – kezelésében. Ismeretesek esetek, amikor hatékony volt a végtagbénulás komplex kezelésében.

Bármilyen torok-, szem- vagy nyálkahártya-gyulladás enyhíthető a lenfű segítségével, mivel erős antiszeptikum. Külsőleges alkalmazása segít megszabadulni a gennyes sebek, kelések, vágások, égési sérülések, kiütések, pattanások és egyéb bőrkárosodások eltüntetésében.

Ha a lenfű főzetével hüvelyöblítést végez vulvovaginitis esetén, akkor a gyulladásos folyamat a női nemi szervekben sokkal gyorsabban elmúlik. Az aranyér esetében pedig egyszerre több módszer is alkalmazható: lenfű kenőccsel átitatott tamponok, főzetből készült ülőfürdők és borogatások.

Ez messze nem teljes listája azoknak a betegségeknek, amelyeknél a közönséges lenfű bizonyította hatékonyságát. Ide tartozik a gyomorhurut, a gyomor- és nyombélfekély, a bélférgek, az éjszakai ágybavizelés és sok más.

A közönséges lenfű a népi gyógyászatban

Szembetegségek esetén

Vegyen 20-20 g közönséges lenfüvet, bodzát és búzavirágot, és öntse fel a keveréket 2 pohár forró vízzel. Hagyja állni 8 órán át, majd szűrje le. Ezzel az áztattal rendszeresen mossa a szemét, vagy készítsen borogatást naponta legalább 5 alkalommal, amíg a tünetek teljesen el nem múlnak.

Hipotónia (alacsony vérnyomás) esetén

Keverjen össze 1-1 teáskanál kukoricabajuszt, lenfüvet és szalmagyopárt. Öntse fel a gyógynövénykeveréket 2 pohár forrásban lévő vízzel, hagyja állni 2 órán át, majd nyomja ki és szűrje le. Igyon ebből a főzetből naponta 1 teáskanállal minden étkezés előtt.

Torokgyulladás (angina, felső légúti fertőzések) esetén

Ebben az esetben elegendő a lenfű önmagában, segédgyógynövények nélkül. Vegyen 1 evőkanál gyógynövényt, öntse fel 400 ml forrásban lévő vízzel, fedje le, és hagyja állni 1 órán át. A leszűrt áztattal gargalizáljon óránként a beteg torokban, amíg fel nem gyógyul.

Máj- és vesebetegségek esetén

Vegye ugyanazt a gyógynövény-összetételt, mint az alacsony vérnyomásnál: kukoricabajuszt, lenfüvet és szalmagyopárt egyenlő arányban. A száraz gyógynövénykeverék teljes mennyisége 1,5 teáskanál legyen. Öntse fel 1 pohár forró vízzel, és hagyja állni fedő alatt 1 órán át. Szűrje le, hűtse le, és igyon 1 evőkanállal minden étkezés előtt. A kezelés időtartama legfeljebb 2 hét.

Borogatások gennyes sebek és bőrfekélyek esetén

A lenfű nagyon jól csökkenti a gyulladást és enyhíti a fájdalmat, ezért nemcsak belső szervek és rendszerek betegségeinél, hanem bőrsérüléseknél is széles körben használják. Öntsön 6 evőkanál szárított alapanyagot 1 pohár forrásban lévő vízzel, és 2 óra múlva szűrje le. Ezzel az áztattal mossa a sebeket, vagy készítsen borogatást a sérült területekre a teljes gyógyulásig.

Ménière-betegség (szindróma) esetén

E betegség esetén ajánlott a gyújtoványfű-forrázatot belsőleg fogyasztani, 125 ml-t naponta kétszer, étkezés előtt. A forrázat szobahőmérsékletű vagy meleg legyen. Öntsön 1 evőkanál szárított gyógynövényt 1 pohár forró vízzel, és hagyja állni 10 percig.

Fogfájás, ínygyulladás és ínyvérzés, valamint rossz lehelet esetén vegyen 1 pohár forrásban lévő vizet és 1 evőkanál szárított lenfüvet. Forralja 10 percig, hűtse le, szűrje le, és öblögesse a száját a főzettel minden étkezés és fogmosás után.

Puffadás, hasi feszülés és bélkólika esetén

Öntsön 1 teáskanálnyit 1 bögre forró vízzel, és forralja közepes lángon 10 percig. Ezután szokás szerint hűtse le és szűrje le. Igyon ebből a főzetből naponta 4 alkalommal 1 evőkanálnyit.

Aranyér esetén

Vegyen 1-1 evőkanál szárított közönséges lenfüvet, víziborsot és tölgyfakérget. Törje ezeket a gyógynövényeket finom porrá (porszert), és keverje össze 3 evőkanál vazelinnel vagy disznózsírral. Ezzel a kenőccsel itasson át egy tampont, és vezesse be rektálisan.

Székrekedés esetén

Öntsön egy pohár vodkát egy pohár szárított lenfűre, és hagyja állni mindössze néhány órán keresztül; ezt követően a tinktúra már használatra kész. Lefekvés előtt vegyen be 1 evőkanálnyit.

Rosszindulatú daganatok esetén

A közönséges lenfűt gyakran alkalmazzák a hivatalos komplex kezelés mellett onkológiai betegségek esetén. Vegyen 1 desszertkanálnyi gyógynövényt, öntsön rá 250 ml forró vizet, és tartsa gőz fölött 15 percig. Ezután vegye le a vízfürdőről, és hagyja állni további 45 percig. Szűrje le. Naponta háromszor, étkezés előtt fél órával igyon 1 evőkanálnyit.

Amennyiben a daganat kívül helyezkedik el, ugyanezt a gyógynövényes oldatot használhatja borogatásokhoz és pakolásokhoz.

Bőrgyulladások (duzzanat, bőrpír, ödéma) esetén

500 ml tejben forraljon fel 4 evőkanál szárított lenfűt. A keverék pépszerű állagú lesz. Amint felforr, vegye le a tűzről, és hűtse le langyosra. Ezután csavarja a masszát gézbe, pamutszövetbe vagy több réteg vastag papírszalvétába, majd helyezze a sérült területre.

Dystrophia esetén

Vegyen lenfűt és vodkát 10:2 arányban. Hagyja ázni 3 hétig, rendszeresen rázogatva. Ezután nyomja ki a gyógynövényt, és szűrje le a tinktúrát. Vegyen be 40 csepp tinktúrát naponta 3-szor étkezés előtt, elegendő tiszta ivóvízzel lenyelve.

Szakemberek tanácsai

A bőrgyógyászok a lenfű segítségével kezelendő károsodott bőrre vonatkozóan adják javaslataikat. Vegyen lenfűt és 70%-os orvosi alkoholt 2:1 arányban, és hagyja a keveréket egy napig sötét helyen állni. Ezután adjon hozzá 10 rész sertészsírt (vagy sótlan szalonnát, vagy vazelint), tegye vízfürdőbe, és tartsa ott, amíg az alkohol teljesen el nem párolog. Ezután keverje a kapott kenőcsöt homogénre, hűtse le, nyomja ki, majd vigye fel a bőr sérült területeire.

Nem szabad elfelejteni, hogy bár a közönséges lenfű nem szerepel a hivatalos gyógyszerek listáján, hatása nagyon erős, ezért minden ellenjavallatot és mellékhatást figyelembe kell venni. Bármilyen formában történő használata előtt érdemes orvoshoz fordulni, aki megfelelően felméri a szervezet állapotát, a szedett gyógyszerekkel való kölcsönhatásokat és a gyógynövény alkalmazásának célszerűségét.

A lenfű alkalmazása a kozmetológiában

A közönséges lenfű nemcsak a szervezet betegségeinek leküzdésében segíthet, hanem a külső megjelenés rendbetételében is, megoldva a haj- és bőrproblémákat.

Hajápoláshoz

A lenfű megszünteti a hajhullást és a korpát, erősíti a hajhagymákat, fényt ad a fürtöknek, eltünteti a viszketést és kényelemérzetet biztosít a fejbőrnek. Ehhez használjon főzetet 1 evőkanál gyógynövény és 400 ml forró víz arányában. Forralja 10 percig, fedje le fedővel és törölközővel, hagyja állni 2 órán át, szűrje le, és minden mosás után használja öblítésként.

A lenfűből készült kenőcsöt könnyű masszírozó mozdulatokkal dörzsölheti a fejbőrbe. Ez erősíti a hajhagymákat, javítja a vérkeringést és felgyorsítja a haj növekedését.

A bőr számára

A bőrhibák elleni küzdelemhez a gyujtoványfű standard tinktúra-, főzet- és kenőcsreceptjei alkalmasak. Alkoholos gyógynövénytinktúrába mártott vattakoronggal naponta kétszer kell áttörölni az arcot. A főzettel reggel és lefekvés előtt lehet arcmosni, a kenőcsöt pedig a leginkább érintett bőrfelületekre kell kenni. Ezek az egyszerű eljárások segítenek megszabadulni a gyulladásoktól.

Háztartási felhasználás

A közönséges gyujtoványfű nemcsak a népi gyógyászatban, hanem a háztartásban és a gazdaságban is alkalmazásra talált.

A friss fű hatékony rovarölő szer, ezért gyakran használják káros rovarok ellen, például lovaknál. De nem szabad elfelejteni, hogy a növény mérgező, és ezekre az állatokra rendkívül veszélyes, ezért az ilyen eljárásokat a legnagyobb óvatossággal kell végezni.

A gyujtoványfű virágai nagyon sok sárga pigmentet, az úgynevezett antoklórt tartalmaznak. Ezt bármilyen festésre fel lehet használni. De a növény toxicitása miatt csak kesztyűben szabad dolgozni.

Gyógykészítmények fajtái

Otthoni kezelésre a közönséges gyujtoványfű különböző formákban használatos, attól függően, hogy milyen betegséggel kell küzdeni. Ebből a növényből készíthető infúzió, tinktúra, kenőcs, olaj, főzet, pára, lé, tea, fürdő.

Tinktúra

50 g szárított gyujtoványfűhöz 500 ml vodkát vagy a szükséges töménységűre hígított alkoholt kell venni. A keveréket 2 hétig kell áztatni, időnként felrázva.

Forrázat

A belsőleg használandó infúziót a következőképpen kell elkészíteni: 1 teáskanál füvet le kell önteni egy csésze forrásban lévő vízzel, és kb. 40 percig állni hagyni. Külső használatra 90 g füvet és 300 ml forró vizet kell venni, ebben az esetben legalább 2 órán át kell áztatni.

Főzet

15 g gyujtoványfüvet le kell önteni 300 ml langyos vízzel, és alacsony lángon kell tenni. A gyógynövénykeveréket kb. 10 percig kell főzni, majd hűtés után gézen vagy pamutszöveten szűrni.

Érdemes megjegyezni, hogy a főzet íze kellemes, ezért még a gyerekek is gond nélkül isszák.

Gyujtoványfűfőzetet tejben is el lehet készíteni. Ezt a módszert gyakran használják későbbi külső alkalmazásra. 300 ml tejet kell egy edénybe önteni, alacsony lángra tenni, hozzáadni 5 evőkanál szárított füvet. Mindezt gyenge lángon kell forralni, amíg a massza besűrűsödik.

Kenőcs

2 evőkanál füvet finom porrá (púderré) kell aprítani, és össze kell keverni 5 evőkanál sertészsírral vagy gyógyszertári vazelinnel. Ezt a keveréket vízfürdőben kell melegíteni a zsír teljes feloldódásáig, és egynemű állagúra keverni. A kenőcsöt lehűlés után azonnal használni lehet. A kenőcsöt szorosan záródó edényben, szobahőmérsékleten kell tárolni.

Olaj

A füvet össze kell aprítani, és 1:3 arányban növényi olajjal összekeverni. Jobb olívaolajat venni, de használható a megszokottabb napraforgóolaj is. Ezután az olajos keveréket vízfürdőben fél órán át kell melegíteni, lefedni fedővel, és vastag frottírtörölközőbe csavarni. Ebben a becsomagolt állapotban az olajat egy napig kell tárolni. A melegítést és hűtést egyszer pontosan ugyanígy meg kell ismételni. Több réteg gézen vagy vastag papírszalvétán átszűrni.

A kész olajat hűvös és sötét helyen kell tárolni, és minden használat előtt fel kell rázni.

Gőzölés

Vegyen 1 evőkanál aprított száraz lenfüvet, öntsön rá 1 csésze forrásban lévő vizet, majd gőzölje vízfürdőben 15 percig. Ezután hagyja a forrázatot kihűlni és még 45 percig ázni.

Lé

A népi gyógyászatban nemcsak a szárított füvet használják, hanem a frisset is, pontosabban annak levét. Ennek elkészítéséhez vegye a növény csúcsát, de legfeljebb 15 cm-t. Ezeket a virágzás idején vágja le. A füvet aprítsa össze turmixgépben, majd ebből a pépes masszából nyomja ki a levet. Tiszta formában is fogyasztható 1 evőkanálnyi lefekvés előtt. Külső használathoz hígítsa fel vízzel vagy tejjel 20 ml lé és 500 ml folyadék arányában.

Tea

Elkészíthető egy megelőző, hasznos gyógytea lenfűvel a hozzávalók között. Ez az ital nagyon kellemes ízű, és tetszeni fog mind a felnőtteknek, mind a gyerekeknek.

Vegyen 1 teáskanál lenfüvet, 1 csipet citromfüvet, 1 csipet zsályát és 1 teáskanál mézet. Ezt a keveréket forrázza le a teáskannában, majd ízlés szerint hígítsa fel vízzel.

Fürdők

Gyógyfürdőket lehet venni lenfűvel, vagy ülőfürdőt készíteni, például aranyér esetén. Ehhez vegyen 75 g lenfüvet, egy nagy útifű levelet és 50 g vörös lóherét. Ezt a gyógynövény-keveréket öntse fel 5 l vízzel, és forralja fel. Ezután a főzetet hűtse le és szűrje le. Öntse a kapott főzetet a fürdőkádba, amely harmadáig van megtöltve. A víz hőmérséklete ne legyen több 38 foknál. Az ilyen fürdőket legfeljebb fél óráig lehet venni.

Minden egyes esetben figyelni kell a receptben szereplő különleges utasításokra, mert néhány közülük eltérő arányokat igényel az összetevők között. Például a tinktúrában kevesebb vagy több gyógynövényt lehet használni a készítmény erősségének változtatásához. Hasonlóan a forrázattal és a főzettel. Az olajhoz adható egy kis darab csípős piros paprika, ha masszázshoz használják, stb.

Alkalmazási ellenjavallatok

Semmiképpen ne végezzen öngyógyítást, a lenfű bármilyen formában történő szedését orvosi konzultációnak kell kísérnie! És világosan meg kell értenie, hogy ha az orvos engedélyezi vagy ajánlja a közönséges lenfű szedését, az csak kiegészítésként az alapkezelés mellett, nem pedig helyette. Tudnia kell, hogy mint minden gyógyszer, legyen az hivatalos vagy népi, ennek is vannak ellenjavallatai.

1. Allergia. Természetesen, ha a lenfű első bevétele után bármilyen allergiás reakció jelei jelennek meg, például kiütés, duzzanat, könnyezés stb., akkor a gyógynövény fogyasztását azonnal abba kell hagyni.
2. Terhes nők számára a lenfű fogyasztása szigorúan tilos! Ez a terhesség idő előtti megszakadásához vezethet.
3. Az anyáknak is, akik csecsemőiket szoptatják, tartózkodniuk kell a közönséges lenfű fogyasztásától.
4. A 3 év alatti gyermekeket is ajánlott távol tartani a lenfű használatától.
5. Ezt a gyógyfüvet nem szabad fogyasztaniuk a magas vérnyomás súlyos formáiban és szív- és érrendszeri betegségekben szenvedőknek sem.
6. A gyujtoványfű segít a máj és vese betegségeinek és rendellenességeinek leküzdésében, de nem akkor, ha súlyos betegségformákról van szó, mint például cirrhosis vagy veseelégtelenség. Ilyen esetekben tartózkodni kell a gyujtoványfű használatától.

Mellékhatások

Mint bármely gyógyszer, a gyujtoványfű is okozhat mellékhatásokat, ráadásul mérgező növény. Ha eltérünk az arányoktól a forrázat vagy főzet elkészítésekor, vagy túllépjük az adagot, a szövődmények nem sokáig váratnak magukra. A leggyakoribb mellékhatások a gyujtoványfű fogyasztása után a hányás, szédülés, és a legsúlyosabb esetekben szívelégtelenség.

Ha az adagot túllépjük, a szédülés ájulásig fokozódhat. Gyakran jelentkezik heves hasi fájdalom, ami félrevezetheti az orvost a vizsgálat során, és helytelen diagnózishoz vezethet. Lehetséges székletürítési zavar (hasmenés), bélgörcsök. Zavar léphet fel a szívritmusban, tachycardia vagy extrasystole formájában.

Ha túladagolás történik gyujtoványfű-készítményekkel, akkor az orvosi segítség kérésekor mindenekelőtt szólni kell erről az orvosnak. Ez segít neki, hogy azonnal helyes diagnózist állítson fel, és hatékony, megfelelő kezelést írjon elő.

Kiegészítés

1. A külső használatnak nincs korlátozása.
2. A növény mérgező a borjakra és tehenekre, de nem annyira, mint a lovakra, és ritkán okoz náluk súlyos mérgezést. Az állatok mérgezésének tünetei: fokozott nyálfolyás, hasmenés, hab a szájban, görcsök, gyengeség.
3. Nem szabad a gyógynövényekből különféle oldatokat, kenőcsöket, teákat fém edényben készíteni. Csak zománcozott vagy üveg edényt szabad használni, mert nem kívánatos és az egészségre káros reakció léphet fel a fémmel.
4. Nem szabad a gyógynövényeket gyűjteni orvosi célokra autóutak és vasútvonalak mentén, ipari üzemek, különösen vegyi üzemek közelében. Az ilyen területeken lévő növények magukba szívják az összes kipufogógázt és toxikus anyagokat tartalmazó kibocsátást. A gyujtoványfű képes nagy mennyiségű nehézfém-sót felhalmozni. Ahhoz, hogy a növény csak hasznos összetevőket tartalmazzon, réteken, erdőkben kell gyűjteni, távol az ipartól és általában a civilizációtól.

A közönséges gyujtoványfű fotója