Varjúháj: gyógyító tulajdonságok és ellenjavallatok

A törpe, de nagyon vonzó cserje, a szibériai varjúháj széles körben használatos a népi gyógyászatban. Ez a növény több néven is ismert – vogyanyika, bolotnyica, verez jagodnij, voronyika. A hivatalos orvoslás még nem tanulmányozta teljesen a tulajdonságait. Azonban ígéretes antidiabetikus szernek tartják. Megfigyelhető nyugtató és görcsoldó hatása, valamint számos egyéb tulajdonsága, amelyeket alább tárgyalunk.

Kémiai összetétel

A varjúháj levelei és bogyói egyaránt hasznos tulajdonságokkal rendelkeznek. Kémiai összetételük azonban eltérő. Először is meg kell jegyezni, hogy a varjúháj bogyói nagyon nagy mennyiségben tartalmaznak aszkorbinsavat – 70–90 mg/100 g tömegben. Ebben a mutatóban a varjúbogyó (vogyanyika) némileg elmarad a knyazsenikától és a csipkebogyótól, de ez még mindig elég magas szintnek számít. Éppen a C-vitamin ilyen magas tartalmának köszönhetően ennek a növénynek a bogyói az egyik leghatékonyabb skorbut elleni szerré váltak az északi területeken. Ezenkívül az aszkorbinsav antioxidáns tulajdonságokkal rendelkezik, és jótékony hatással van az erek és a teljes keringési rendszer állapotára.

Tehát a bogyók tartalmazzák:

1. Kvercetin, amely más flavonoidokhoz hasonlóan antioxidáns és gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkezik.
2. Rutin – ennek az anyagnak a jelentőségét nehéz túlbecsülni. Csökkenti a vérlemezkék aggregációját, és megakadályozza a vérrögképződést, ezért a varjúbogyó (vogyanyika) hosszú távon felhasználható stroke és szívroham kezelésére. A rutin javítja az erek állapotát, és gyulladáscsökkentő hatással rendelkezik. Számos tanulmány kimutatta, hogy normalizálja a pajzsmirigy jód felvételét, bár ezt a szempontot még nem vizsgálták kellőképpen.
3. Az antocianinok olyan pigmentek, amelyek a varjúbogyó (vogyanyika) termésének sötét színt adnak. Ugyanakkor gyulladáscsökkentő hatással rendelkeznek, javítják a bél barrier funkcióját, és általában normalizálják a lipidanyagcserét.
4. Zsíros olajak, amelyek szükségesek a normális anyagcseréhez.
5. Kumarinok. Ezeket főként ellagolsav képviseli, amely kardioprotektív tulajdonságokkal rendelkezik, így a varjúbogyó (vogyanyika) hasznos szív- és érrendszeri betegségek esetén. A sav gyulladáscsökkentő hatással is rendelkezik, továbbá reparatív tulajdonságokkal, azaz elősegíti a szövetek helyreállítását.
6. Ursolsav, amelyet a cukorbetegség elleni szerek fontos összetevőjének tartanak, és segít a túlsúly elleni küzdelemben.
7. Cserzőanyagok és viasz.

A gyümölcsökben különféle gyümölcscukrok és illóolajok is megtalálhatók, bár nem elegendő mennyiségben ahhoz, hogy kifejezett ízt adjanak nekik.

A növény leveleiben és ágaiban kumarinok, alkaloidok, illóolajok, valamint C-vitamin is található, bár kisebb mennyiségben. Ezenkívül a szibériai varjúbogyó föld feletti része tartalmazza a fent említett kvercetint és rutint egyedi tulajdonságaikkal együtt, valamint a cserzőanyagokat, amelyek összehúzó hatásúak, és a növényt hatékony szerré teszik a hasmenés ellen. A növény leveleiben és ágaiban kávésav is jelen van. Gyulladáscsökkentő és immunmoduláló hatással rendelkezik, és néhány kutatás kimutatta, hogy képes lehet megállítani a rosszindulatú daganatok fejlődését (bár ezt a szempontot még nem vizsgálták eléggé). A levelekben található nyomelemek közül érdemes kiemelni a mangánt is.

Hogyan néz ki és hol nő

A varjúbogyó egy kis, kúszó cserje. Napjainkban különféle kerti fajták léteznek (egyesek akár 50 cm magasra is megnőnek), de természetes körülmények között magassága átlagosan 20–25 cm. Ez egy örökzöld növény, hosszú hajtásokkal, amelyek akár 100 cm hosszúra is megnőhetnek.

A természetben csomókban nő, amelyek távolról foltoknak tűnnek a földön. Ez egy erősen elágazó cserje, ezért minden egyes csomó valójában a növény egyetlen egyede. A bokor koronaformája párnaszerű. A szár sötét színű, sűrűn borítják apró levelek – minden levéllemez legfeljebb 10 mm hosszú, és széle lefelé hajlott. Olyan aprók, keskenyek és sűrűn nőnek, hogy tűlevélre hasonlítanak. Távolról a növény törpe fenyőfának néz ki. Érdekes, hogy minden egyes levél akár öt évig is a bokron marad.

Emellett a varjúbogyó levelei a felső oldalukon sötétzöldek, az alsó oldalukon viszont vörösesbarnának tűnnek, mivel sűrű, azonos árnyalatú szőrözet borítja őket. Egyébként a fiatal növények szárát is barnás pihe fedi.

Mint már említettük, a bokor erősen elágazik, és ágainak egy része fokozatosan járulékos gyökereket fejleszt. Idővel a növény egyre nagyobb területet foglal el, de a csomó közepén az ágak elhalnak.

Ez a növény apró, nem túl szép, három szirmú virágokkal virágzik. Színük lehet rózsaszín, piros vagy bíbor. Oroszország középső sávjában a virágzás általában április-májusban kezdődik, Szibériában viszont csak május-júniusban. A beporzást nemcsak méhek, hanem legyek és lepkék is végzik.

Augusztus-szeptemberben a bokrokon termések jelennek meg – fekete, hamvas bevonatú gömb alakú bogyók. Levük is sötét, leggyakrabban bíbor színű – mindez a fent említett antocianinok jelenlétével magyarázható. Ezek a kemény héjú bogyók azonban gyakorlatilag nem rendelkeznek kifejezett ízzel, és vizesnek tűnnek. A bogyók már ősszel megjelennek a bokoron, de ha nem szedik le őket, tavaszig megmaradnak az ágakon.

Oroszország vadon élő területein a varjúbogyó főként Szibériában és a Távol-Keleten fordul elő. Ott ez a növény a nedves helyeket, mocsaras területeket, tőzeglápokat kedveli. Nagyon gyakran nő sziklarepedésekben. Vagyis a varjúbogyó jól tűri a zord természeti körülményeket is, ami a célzott termesztését meglehetősen ígéretessé teszi.

Fajok

Jelenleg a botanikában nincs egységes vélemény a szibériai varjúbogyó besorolásáról. Egyes tudósok szerint a Varjúbogyó nemzetség monotipikus, és csak egy faja van – a fekete varjúbogyó (más néven fekete termésű). Ugyanakkor úgy vélik, hogy a természetben tovább oszlik japán és ázsiai varjúbogyóra, amelyek közül az első Oroszország területén gyakorlatilag nem fordul elő. De van egy másik vélemény is, miszerint a Varjúbogyó nemzetség három fajt foglal magában: a fekete, a kétlaki és a vörös varjúbogyót. Mindenesetre gyógyászati célokra csak egy fajt termesztenek – a fekete termésű varjúbogyót, amelyet fentebb általánosságban leírtunk.

Tájépítészetben a varjúbogyót sziklakertekben és alpináriumokban használják. A nemesítők számos fajtáját kitenyésztették, például:

• Citronella – egyedi citrom árnyalatú lombozattal rendelkező növény.
• Smaragd – sötétzöld levelekkel rendelkező cserje.
• Bernstein – nagyon halvány sárga levélszínű fajta.

Népszerűek még olyan fajták, mint a Lucia és az Írország. De a köztük lévő különbségek főként a díszítő külső jegyekre korlátozódnak, míg a föld feletti rész kémiai összetétele nagyjából azonos lesz.

Gyűjtés és tárolás

A varjúbogyó füvét a növény virágzási időszakában gyűjtik, a terméseket az érés után. Az ágacskákat éles késsel vágják le, majd átválogatják, hogy ne legyenek köztük sérültek, és szöveten terítik szét egy tető alatt vagy jól szellőző helyiségben.

Néha csak a varjúbogyó leveleit gyűjtik külön, bár ez munkaigényesebb folyamat. Ezt is a növény virágzásának elején teszik. A leveleket kézzel is le lehet tépni, nem szükséges kést használni. De egyes gyógynövénygyűjtők ehhez kis ollót használnak. Gyógynövény-alapanyagként jobb nem a csúcsi, hanem az alsó és középső leveleket szedni, mivel a sérült vagy hervadt példányok nem alkalmasak erre. Ezután mindent még egyszer átválogatnak, eltávolítják a romlott füvet és a földdarabkákat, és ugyanúgy szárítják, mint más gyógynövény-alapanyagokat. Szárítás során időnként megforgatják a varjúbogyó füvét és leveleit, hogy a folyamat egyenletes legyen.

Úgy vélik, hogy a varjúbogyó következő begyűjtése ugyanarról a területről csak 8 év elteltével végezhető el, ezért a növényt csak gyógyászati tulajdonságai miatt a kertben termeszteni gyakorlatilag értelmetlen.

A varjúbogyó bogyóit reggel vagy késő esti időben gyűjtik. Úgy vélik, hogy a napközben szedettek gyorsan romlanak. A bogyókat lehet természetes módon szárítani, vagy gyümölcsszárítót használni, de csak kímélő üzemmódban, legfeljebb 40 fokos hőmérsékleten, hogy ne károsodjanak a gyümölcsökben található hasznos anyagok.

A szárított alapanyagot vászonzacskókban vagy papírzacskókban, száraz helyen tárolják, hogy ne nedvesedjen meg és ne romoljon. Eltarthatósági idő: 2 év.

Léteznek más feldolgozási módok is a termések számára. Például le lehet fagyasztani őket – ekkor a bogyókat átválogatják, kidobják a romlottakat, de általában a kész alapanyagot nem mossák meg, hanem egyszerűen műanyag ételtároló dobozokba öntik és a fagyasztóba teszik. Egy éven belül felhasználhatók tea és főzet készítésére.

Egyes gyógynövényszakértők azt javasolják, hogy télire készítsenek levet a varjúbogyóból. Ehhez gyümölcscentrifugával kinyomják a bogyók levét, és felforralják, majd azonnal lekapcsolják, hogy a benne lévő vitaminok ne pusztuljanak el. Ezt a levet előre sterilizált üvegekbe töltik. Kis mennyiségben fogyasztható ödéma csökkentésére, túlsúly csökkentésére, emellett immunmoduláló szerként is hathat.

A varjúháj gyógyító tulajdonságai

A hivatalos orvostudomány nem tanulmányozta kellőképpen a varjúbogyó tulajdonságait. A tudósok azonban folytatják a kutatásokat, mivel a biológiailag aktív anyagok több összetevős komplexe hosszú távon hasznos lehet. Már ma is ismert, hogy a varjúbogyó leveléből és füvéből készült vizes kivonat (infúzió vagy főzet formájában) görcsoldó hatással, sőt antihypoxiás tulajdonságokkal is rendelkezik.

Számos kutatás bizonyította a cerebroprotektív hatást, vagyis a növény védi a központi idegrendszer sejtjeit, ami lehetővé teszi alkalmazását egyes destruktív patológiák kezelésében. Így bizonyították a varjúbogyó készítmények hatékonyságát epilepszia esetén. Alkalmazhatók továbbá olyan súlyos betegségek komplex terápiájában, mint a sclerosis multiplex, a kullancsencephalitis, sőt különböző etiológiájú bénulások.

A Tomszki tudósok által végzett kutatásokban a varjúbogyó füvének, levelének és bogyóinak vizes kivonatát használták. Epilepsziás betegek kezelésére, valamint stroke utáni bénulásban szenvedők számára alkalmazták. Ez a szer valóban csökkentette az epilepsziás rohamok számát és enyhítette azok súlyosságát. A bénulásos betegeknél a varjúbogyó kivonat rendszeres szedése hozzájárult a mozgásterjedelem növekedéséhez, ami már kiváló eredménynek tekinthető.

A cerebroprotektív tulajdonságok ígéretessé teszik ezt a növényt memória- és kognitív funkciózavarok, migrén és fejfájás esetén. Már ma is használják étrend-kiegészítőkben, amelyeknek a gyors fáradékonyság és a tónuscsökkenés esetén kell segíteniük.

A varjúbogyó nyugtató hatással is rendelkezik, ezért nyugtató szerként és alvászavarok esetén is alkalmazzák. Bizonyítottak epehajtó és vizelethajtó tulajdonságai, ami lehetővé teszi a növény használatát vesebetegségek és hepatobiliáris rendszer betegségei esetén. Ezenkívül vérnyomáscsökkentő hatással is bír, így lehetőség van a belőle készült készítmények szedésére a vérnyomás csökkentésére.

A varjúháj a népi gyógyászatban

A népi gyógyászatban a fekete varjúbogyó szélesebb körben alkalmazott. Alapján főzeteket és forrázatokat készítenek, amelyeket a következőkre használnak:

• különböző eredetű fejfájások esetén;
• fizikai és pszichés túlterhelés esetén;
• krónikus fáradtság esetén;
• álmatlanság esetén;
• különböző eredetű ödémák esetén;
• fokozott savtermeléssel járó gyomorhurut esetén;
• colitis és egyéb gyulladásos bélbetegségek esetén;
• nehezített vizeletürítés esetén;
• nyugtatóként, anyagcsere-gyorsítóként, valamint fertőző betegségek megelőzésére szolgáló szerként.

A magas vitamin- és ásványi anyag tartalomnak köszönhetően a vízi áfonya régen hatékony szer volt a skorbut ellen, ami különösen fontos volt az északi régiókban.

A tibeti gyógyászatban a vízi áfonyát belsőleg és külsőleg is alkalmazták. Az első esetben máj- és vesebetegségek kezelésére használták (a modern tudomány is megerősítette a növény ezen tulajdonságait). A második esetben a vízi áfonyán alapuló készítményeket pattanások, bőrirritációk és kiütések kezelésére alkalmazták, ami szintén nem alaptalan, mivel a vízi áfonya sok gyulladáscsökkentő anyagot tartalmaz.

A konkrét felhasználási receptek tekintetében számos változat létezik, mivel a népi gyógyászat az évek során sok módszert halmozott fel.

Például a migrén enyhítésére három lehetőség közül választhat:

1. Vegyen 2 evőkanál szárított vízi áfonya levelet, öntse fel 500 ml hideg vízzel, forralja fel, és főzze 5 percig. Ezután hagyja állni 40–60 percig, szűrje át többrétegű gézen, és fogyasszon belőle 3–4 evőkanálnyit naponta 5 alkalommal.
2. A főzetet némileg másképp készítse el. Vegyen 2 evőkanál aprított száraz alapanyagot (bogyók, levelek, ágak egyenlő arányban keverve), öntse fel 500 ml forrásban lévő vízzel, és melegítse vízfürdőben 10 percig, de ne forralja fel. Ugyanolyan arányban fogyassza, mint az első receptben megadott.
3. Vegyen 20–30 csepp vízi áfonya alkoholos tinktúrát, hígítsa fel 50 ml vízben, és fogyassza naponta háromszor, fél órával étkezés előtt. Ezt a szert hatásos gyógyszernek tartják a vegetatív érrendszeri disztónia ellen is.

A varjúháj más betegségek esetén is hasznos lesz:

1. A látószervek különböző érrendszeri megbetegedései (szürkehályog, zöldhályog, emelkedett szembelnyomás) esetén használja az úgynevezett gőzöletet. Készítse el a következőképpen: vegyen 1 evőkanál száraz, aprított alapanyagot (ágak és levelek), és öntse fel 2 evőkanál forrásban lévő vízzel. Azaz a növény megpárolódik, nedvessé válik, és a vízbe engedi az összes hasznos anyagot. Ezt a nedves alapanyagot hűtse le, majd nagyon alaposan nyomja ki gézen keresztül – a kapott folyadékot csepegtesse a szemébe naponta 5–6 alkalommal. Cseppentsen 1–2 cseppet az alsó szemhéjba. Ugyanakkor a gyógynövény-szakértők ajánlják, hogy a kezelést egészítse ki vízi áfonya főzet (1 evőkanál naponta háromszor) vagy tinktúra (30 csepp 50 ml vízben) szedésével. A kezelés időtartama 90 nap, utána tartson legalább egy hónap szünetet.
2. Száraz szem szindróma esetén. Ez a betegség nem kapcsolódik érrendszeri elváltozásokhoz, hanem hosszas számítógép-használat okozza, nőknél a menopauza idején pedig hormonális változások. Ilyenkor nem gyenge, hanem nagyon erős forrázatot készítenek – 2 evőkanál szárított növényi anyagot 100 ml forrásban lévő vízre. Ezt a szert egy órán át áztatják, majd nagyon alaposan leszűrik, akár szűrőpapír segítségével is. Minden szembe 2 cseppet csepegtetnek 2–3 óránként. A szert kúraszerűen is alkalmazzák, legalább egy hónapon át, majd szünetet tartanak.
3. Megvonási szindróma kezelésére. Itt nemcsak alkoholizmusról van szó, hanem kábítószer-függőségről is. A szert egyetlen recept alapján készítik, mivel segít eltávolítani a szervezetből a szindrómát okozó toxinokat. Ehhez 1 liter jó minőségű tejsavót vesznek, hozzáadnak 4 evőkanál varjúbogyó füvet, felforralják, és 8 órán át hagyják állni (lehetőleg termoszban, vagy betakarják az edényt meleg ruhával). Nem szükséges leszűrni, ebben a formában fogyasztják, naponta 4–5 alkalommal 1 pohárral.
4. Krónikus fáradtság és pszichoemocionális túlterheltség esetén. Ilyenkor a szert többféleképpen is használhatják. A legegyszerűbb módja a kész alkoholos varjúbogyó-tinktúra fogyasztása – 20–30 cseppet fél csésze hideg vízbe (naponta háromszor, fél órával reggeli, ebéd és vacsora előtt). A második lehetőség – a klasszikus varjúbogyó-főzetet (ennek receptjét lentebb közöljük) adják a fürdővízhez, amelyet lefekvés előtt vesznek. Ebből a megadott arányt használva 1–2 liter mennyiséget készítenek. A főzet elég erős, sötétzöld színű legyen. A fürdőt akár minden nap vehetik, a hatás azonnal érezhető lesz. Végül ihatnak varjúbogyó-teát vagy a fent leírt levet is.
5. Különböző vesegyulladásos betegségek esetén. Ehhez olyan főzetet készítenek, amely segít megszüntetni a szervezetben lévő túlzott folyadék-visszatartás okozta ödémát. Ehhez 3 evőkanál szárított levelet vesznek 1 liter forrásban lévő vízhez, felforralják, alacsony lángon hagyják, lehűtik és leszűrik. Ezt a szert azonban óvatosan kell alkalmazni, ha vesekövek vagy veseelégtelenség áll fenn.
6. Epilepszia esetén 100 g szárított varjúbogyót vesznek, felöntik 0,5 l forrásban lévő vízzel, és egy órán át áztatják termoszban (vagy egyszerűen betakarják az edényt meleg ruhával). Az adagolás eltér gyermekek és felnőttek esetében. Gyermekek 7 éves kortól naponta 1 evőkanálnyit fogyaszthatnak, felnőttek pedig naponta 7 evőkanálnyit. Van egy másik elkészítési mód is, amikor ugyanannyi bogyót 1 l forrásban lévő vízzel öntenek le, és vízfürdőben fél órán át melegítik. Ezt a szert megelőzés céljából is lehet inni. A kezelés időtartama legalább 1 hónap. Legfeljebb negyedévente lehet megismételni.
7. Fertőző és megfázásos betegségek kezelésére és megelőzésére. Vegyen 2 evőkanál szárított alapanyagot (felhasználva a teljes föld feletti részt, beleértve a terméseket és a virágokat), öntse le 0,5 l forrásban lévő vízzel, és hagyja állni egy termoszban egész éjszaka. A szert 150 ml-es adagokban fogyasztják, naponta háromszor, étkezés előtt. Ezzel egyidejűleg ajánlott bevenni fél teáskanál méhperget (méhészeti termék, amely sok vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, lehetővé téve az esetleges túlzott vizelethajtó hatás kompenzálását). A kezelés időtartama legalább 40 nap. Ezt a szert súlyos betegség utáni lábadozás során, sőt agyrázkódás esetén is ajánlják fogyasztani.

A népi gyógyászatban a siksá bogyóiból és leveleiből gyógyhatású fürdőket készítenek, amelyek segítenek görcsök és érgörcsök esetén. Két módszer létezik:

1. Vegyen körülbelül 300–400 g siksá bogyót és levelet, helyezze egy vászonzsákba, és engedje le egy forró vízzel telt fürdőkádba.
2. Vegyen 1 l alapanyagot (leveleket, ágacskákat, bogyókat) 5 l forrásban lévő vízhez – ezt a mennyiséget egy lavórban áztatják, amelyet felül egy másik lavórral fednek le, és egy takaróba csavarnak. Ilyen körülmények között a folyadék 8–12 órán át áll, majd az áztatványt gézen keresztül (adagonként) leszűrik, és forró vizet tartalmazó fürdőkádba öntik.

A gyógyfürdőt 20–30 percig lehet venni, nem tovább. Az ajánlott kezelési kúra 10 alkalomból áll, naponta egyet. Fél év múlva megismételhető.

Gyógykészítmények fajtái

A leggyakoribb felhasználási forma ennek a gyógynövénynek a szárított növényből készült forrázata. Elkészítése: vegyen 2 evőkanálnyit 0,5 l forrásban lévő vízhez, hagyja állni egy órán át, majd szűrje le. Ezt a szert alkalmazzák például epilepszia, a központi idegrendszer különböző betegségei stb. esetén. De más változatok is léteznek.

Tinktúra

Bármely gyógynövény tinktúrája alkohol alapú. Ebben az esetben ez lehet etil-alkohol, amely a gyógyszertárakban kapható, vodka vagy bor.

Az első változat: alkohololdat (40–50%) vagy jó minőségű vodka. Vegyen egy üvegedényt, tegyen bele 5 evőkanál szárított, aprított alapanyagot, és öntse fel 1 l vodkával vagy alkoholos oldattal. Hagyja ázni a szert 10–12 napig. Tartsa az edényt száraz helyen, ne érje napfény, és naponta rázza fel. Az idő leteltével a szert szűrje le, és öntse egy kényelmesen használható edénybe. Úgy tartják, hogy ez a leghatásosabb az epilepszia ellen, mivel az alkoholos kivonat koncentráltabb, mint a vizes. Adagolása: 1 teáskanál naponta háromszor, kevés vízzel hígítva.

A második változat: száraz vörösbor alapú tinktúra. Ebben az esetben vegyen 5–6 evőkanál szárított növényi alapanyagot 1 l borhoz. Az elkészítés módja ugyanaz – az edényt 10–12 napig tartsa száraz, sötét helyen, időnként felrázva. A kész szert szűrje le. Ezt a tinktúrát lehet fogyasztani vízzel való hígítás nélkül – 30 ml adagonként (gyakorlatilag egy feles) naponta háromszor, étkezéstől függetlenül.

Főzet

A törpeáfonya-főzetet többféleképpen elkészítheti. Egyes receptekben ehhez csak a leveleket és a füvet használják – vegyen 2 evőkanál ilyen alapanyagot 2 csésze forrásban lévő vízhez, forralja fel újra, hagyja alacsony lángon 5–7 percig, majd hűtse le és szűrje le.

Egyes gyógynövény-szakértők azonban hatékonyabbnak tartják a kombinált főzetet, amelynek elkészítéséhez egyenlő arányban vesznek a föld feletti részből (fű és levelek) és a törpeáfonya terméséből. Például mindegyik alapanyagból 10 g-ot öntenek le egy csésze forrásban lévő vízzel, lefedik az edényt ezzel a szerrel, és vízfürdőbe teszik legalább 15 percre melegíteni, majd lehűtik és leszűrik. Az ilyen típusú főzeteket hatékony görcsoldó szernek tartják. Egyes gyógynövény-szakértők alkoholizmus esetén az elvonási tünetek kezelésére is használják őket.

Tea

Ehhez vegyen 3 evőkanál aprított szárított törpeáfonyafüvet, és öntsön rá 1 liter hideg vizet. Forralja fel ezt a szert, hagyja állni 10 percig, majd szűrje le. Az italt úgy ihatja, mint a szokásos teát – például 1 csészével a délutáni órákban a fáradtság enyhítésére. Éjszaka jobb, ha nem issza, mivel vízhajtó tulajdonságokkal rendelkezik. Vesebetegségek esetén ajánlott naponta 1 csésze italt fogyasztani – de csak reggel. Az íz javítása érdekében egy kis mézet adhat az italhoz.

Alkalmazás a kozmetikában

A szibériai törpeáfonyát nyersanyagként használják különféle kész kozmetikai termékekhez – samponokhoz, balzsamokhoz, testápolókhoz és akár arckrémekhez is.

Ez a növény azonban otthoni kozmetikában is használható. Például készíthet belőle egy főzetet, amely a seborrhea kezelésében alkalmazható. Készítse el ezt a szert a következőképpen: 4 evőkanál szárított növényi anyagot öntsön le 0,5 l forrásban lévő vízzel, majd hagyja állni egy órán át, és használat előtt szűrje át kétszeresen összehajtott gézen. Ezt a szert dörzsölje be a fejbőrébe mosás után – így lesz a leghatékonyabb a korpásodás ellen. Használja öblítésre is – egyszerűen megelőző célból, hogy a haj sűrű és fényes legyen.

A szibériai törpeáfonya a bőr számára is hasznos. Nem véletlen, hogy egyes kozmetikai márkák törpeáfonya-kivonatot adnak a nappali arckrémekhez. Különösen a törpeáfonya bogyói hasznosak, mivel sok antioxidánst tartalmaznak, amelyek lassítják az öregedési folyamatokat. Ezért a fent leírt törpeáfonya bogyókból készült levet bármilyen arcmaszkhoz hozzáadhatja (5–7 ml-t 50 ml alapmasszához).

Továbbá fagyaszthat kozmetikai jégkockákat törpeáfonya bogyók levével, és áttörölheti velük az arcbőrét. A legjobb, ha ezt naponta kétszer elvégzi: reggel – hogy a bőr „felébredjen”, este pedig – hogy megszabaduljon a nagyváros levegőjében található összes káros anyaggal való érintkezés következményeitől.

A törpeáfonya leveléből készült főzet segít a pattanások ellen. Vegyen 1 evőkanál növényi alapanyagot 300 ml forrásban lévő vízhez, melegítse vízfürdőben 15 percig, hűtse le elfogadható hőmérsékletűre, és szűrje le. A szert használja lotionként a szokásos termékkel megtisztított bőr áttörlésére.

Alkalmazási ellenjavallatok

A varjúbogyónak elvileg szinte nincs ellenjavallata. Kivételt képeznek az egyéni érzékenység és a benne lévő összetevőkre adott allergiás reakció esetei. Ezenkívül a növényen alapuló készítmények nem ajánlottak terhesség alatt, bár segítenek enyhíteni a kismamáknak oly sok gondot okozó ödémát. Ennek oka, hogy a varjúbogyó hatását a magzatra még nem vizsgálták. Szoptatás alatt sem szabad szedni, mert allergiás reakciót válthat ki a gyermekből. 5 éves kor alatti gyermekeknek sem ajánlott – ez azonban más fitoterápiás szerekre is vonatkozik, különösen ha a gyermeknél már előfordult atópiás dermatitis.

Az alacsony vérnyomású embereknek óvatosan kell szedniük a varjúbogyón alapuló készítményeket, mivel a forrázatok és főzetek súlyosbíthatják a helyzetet.

Érdekes tények

A varjúbogyó az északi népek fontos táplálékforrása. Kutatások igazolják, hogy a tundrán élő és e bogyót termő inuitok és számik, a tundra őslakói, különféle betegségek elleni gyógyszerként használták a varjúbogyót. Akkoriban a bogyókat télire gyűjtötték, de nem egyszerűen szárították, hanem zsírral keverték és fogyasztották, hogy elkerüljék a skorbutot. Természetesen akkoriban abban a régióban nem használtak vajat, pláne napraforgóolajat, hanem a bogyókat fókazsírral keverték össze. Az oroszul beszélő északi népek körében ennek az ételnek külön neve volt – „kirilka”, amely még Dal szótárában is szerepel, bár egyes forrásokban a „tolkusa” is előfordul – ez bogyók, hal és zsír keveréke.

E népek kulináris hagyománya szerint a varjúbogyót frissen és áztatva is használják. Valóban jól oltja a szomjat, bár ízletesnek nem mondanám. De abból ítélve, hogy egyes régiókban régimódon „drága fűnek” nevezik, inkább hatékonysága miatt értékelték, nem pedig kulináris tulajdonságaiért. Amellett, hogy a bogyók gyógyszerként szolgáltak, természetes gyapjúfestéket is nyertek belőlük – e gyümölcsök leve szép cseresznyeszínű árnyalatot kölcsönzött a szövetnek.

Egyébként modern körülmények között lekvárt, különféle édességeket – beleértve a marmeládét is –, hús- és halételekhez való szószokat, sőt alkoholos italokat is készítenek belőle. Javasolt a bogyóit tejtermékekkel fogyasztani, hogy a kalcium jobban felszívódjon.

A varjúbogyó népszerű a Távol-Keleten is. Különösen igaz ez a tibeti orvoslásra, ahol ezt a növényt hatékony lépfene elleni gyógyszernek tartották. Azonban ezek a bogyók és levelek főleg csak a tibeti hagyomány két ágában voltak népszerűek – a mongolban és a burjátban, amelyek egymástól függetlenül fejlődtek. Ráadásul már akkor, jóval azelőtt, hogy a „drága fű” kémiai összetételét tanulmányozták volna, Tibet orvosai tudták, hogy jót tesz a májnak.

A varjúbogyó fotója