Vérfű: gyógyászati tulajdonságai és ellenjavallatai

A nyári hónapokban a mezőkön és erdei tisztásokon találkozhat egy sötétvörös, bolyhos tobozocskákkal rendelkező gyógynövénnyel, amely jól kiegészít minden csokrot. Ez a vérfű, egy gyógyászati növény, amely gyógyító tulajdonságairól ismert. A modern orvostudomány a vastag rizómákat és az azokból kiinduló gyökérszálakat használja. A különböző népek gyógyítói a növény minden részét felhasználják gyógyszerek készítéséhez.

Kémiai összetétel

A növény rizómái gazdagok hasznos anyagokban. Körülbelül 23% csersavat tartalmaznak, amelyek összehúzó és véralvasztó tulajdonságokkal rendelkeznek. A gyökér húsában 30% keményítő, sok illóolaj, természetes színezékek, szerves savak (ellagsav, aszkorbinsav, galluszsav), természetes pigmentfestékek találhatók. A növény szaponinokat – nitrogénmentes, felületaktív tulajdonságú szerves glikozidokat – és szterineket tartalmaz. A vérfű több tucat hasznos mikro- és makroelemet tartalmaz, amelyeket az emberi szervezet felszív (mg/g):

• alumínium (0,31);
• bárium (5,70);
• bór (2,01);
• vanádium (0,12);
• vas (0,40);
• jód (0,10);
• kalcium (23,20);
• kobalt (0,04);
• kálium (5,80);
• magnézium (2,90);
• mangán (0,47);
• réz (0,59);
• nikkel (1,15);
• ólom (0, 06);
• szelén (1,39);
• stroncium (6,14);
• króm (0,03);
• cink (1,02).

Az a képessége, hogy nagy koncentrációban halmozza fel a szelént, stronciumot, nikkelt és báriumot, egyedülálló növénnyé teszi a gyógyászati vérfüvet a többi lágyszárú faj között.

Hogyan néz ki és hol nő

A gyógyászati vérfüvet mirigyes vérfűnek vagy patikai vérfűnek is nevezik. Latinul Sanguisorba officinalis néven ismert, ami tükrözi gyógyászati tulajdonságait. A Sanguis jelentése 'vér', a sorbere pedig 'felszívás', 'elszívás', 'kortyolás'.

A vérfű nemzetségét a rózsafélék (Rosaceae) családjába sorolják. Az orosz nyelvben a növénynek sok neve van, amelyek közül sok több száz vagy ezer évvel ezelőtt keletkezett. Oroszország egyes régióiban a növényt a következő neveken is ismerik: bedrenec, jalovoj zolotnyik, krasznogolovnyik, rjabinyik, csernogolovka, krovoszoszka, szabina, valamint még két tucat más kifejezés.

Az orvosi vérfű rizómája vízszintes, vastag, elfásodott, hossza körülbelül 12 cm. Ebből ágaznak ki a bojtos, vékony oldalgyökerek. Hosszuk elérheti a néhány centimétert. A rizómából felfelé egy faanyagú kéreg borította hajtás indul ki. Ebből nő ki a szár.

A szár általában magányos, felálló, lágyszárú, csupasz, függőleges „bordákkal”. A szár belső része üreges, csőszerű. A középső és felső részen több mellékszárra ágazik. Az orvosi vérfű magassága elérheti a 35–100 cm-t.

A tőlevélrózsa területén hosszú levelek nőnek (7–25 darab). Tavasszal élénkzöld színűek, de a nyár folyamán megfonnyadnak és barnává válnak. A szár középső és felső részén a vérfű hosszúkás, tojásdad (tojás alakú) leveleket hoz, egy levélnyélen 7–11 darabot. Felső oldaluk sötétzöld, alsó oldaluk fakó kékeszöld. A levelek fűrészes széle fűrészlapra emlékeztet.

Az orvosi vérfű nyár közepén kezd virágozni, és augusztusban fejezi be. A virágzás időpontja és időtartama a termőhelytől függ: magashegyi területeken később kezdődik és korábban ér véget, mint a síkságokon. A növény virágai különlegesek, semmiben sem hasonlítanak a rózsára, bár a Sanguisorba a megfelelő családba tartozik. Ezek sötétvörös, sötétbíbor kis fejecskék, amelyek a hosszú virágkocsányok végén helyezkednek el. A virágkocsányok általában megnyúltak, egyes fajoknál füzérszerű virágzatok képződnek.

A fejecskék számos apró, 1–3 cm hosszú virágból állnak. A virágok négy csészelevélből és ugyanennyi porzóból állnak, a sziromlevelek hiányoznak. A magház a termő alsó részében képződik.

A növény termései kerek, barna 'magocskák', hosszuk 2,5–3,5 mm. Augusztus végén – szeptember elején érnek be teljesen.

Hol nő
A vérfű elterjedési területe széles. A növény elterjedt egész Európában, Ázsia mérsékelt övében, valamint Észak-Amerika erdős és erdős sztyeppei területein. A kényelmes növekedéshez a vérfűnek erdei tisztásokra és szegélyekre, bokros területekre, száraz rétekre és ártéri rétekre van szüksége. A növény jól érzi magát nedves folyópartokon, forrásoknál és mocsaraknál. A sivatagos régiókban azonban nem marad életben.

A vérfű szinte egész Európai-Oroszország területén megtalálható. A növény látható Szibéria és a Tengermellék mérsékelt övében, erdőkben és a Kaukázus füves lejtőin.

Fajok

A természetben 12 Sanguisorba-faj él. Gyökérrendszerük és föld feletti részük felépítése nagyjából azonos. De a levelek alakja és mérete, valamint a virágzatok típusa, formája, hossza és színe nagyon eltérő. A leggyakoribb vadon élő vérfűfajok a következők:

• mirigyes;
• alpesi:
• szitkai;
• kanadai;
• kisvirágú;
• keskenylevelű;
• hakuszai;
• csodálatos;
• tompa.

A mirigyes vérfű széles körben elterjedt a távol-keleti régiókban. Vöröses, «rozsdás» szőrözöttségével tűnik ki, de egyébként teljesen azonos a gyógyvérfűvel.

A hakuszani vérfű elterjedt a japán szigetvilágban, hegyvidéki területeken és folyópartokon. A bokor 80 cm-re nő, nagyon dús, gyönyörű virágzatot hoz. A virágzás tetőpontján a bugák saját súlyuk alatt lekonyulnak. A hakuszani vérfű levelei szélesek, virágzata élénk rózsaszín, hosszú, felálló, bolyhos porzókkal borított.

Az alpesi vérfű a mongóliai, közép-ázsiai és szibériai (Nyugati- és Keleti-Szaján) magashegyi réteken fordul elő. Ennek a vérfűfajtának hosszú, lelógó virágzatai vannak, melyek zöldes, sárgászöld színűek, néha a csészelevelek csúcsai vöröses árnyalatúak. A bokor magassága 45–80 cm. Az alpesi vérfű levelei lassan nőnek, a virágzás kezdetén hosszuk nem haladja meg a 2,5–3 cm-t, egy hónap alatt 7–8 cm-re nyúlnak.

A szichtini vérfű a távol-keleti hegyvonulatok alpesi rétjein fordul elő. Ez a vérfű az alpesire hasonlít, de akár 1,5 m magasra is megnő. A faj virágzata zöldesfehér, nagy, hossza elérheti a 12 cm-t, vastagsága a 2 cm-t. A virágzás végén a bugák megnyúlnak és lekonyulnak.

A kanadai vérfű 2 m magasra nő. Az észak-amerikai kontinens nedves tisztásain, vizes rétjein fordul elő. Szép növény, felálló, erős szárakkal és nagy, fehér virágzatokkal.

A tompa vérfű Japán hegyvidéki területein nő. 1 m magasra nő, és élénk rózsaszín virágzatokkal virágzik. A tompa vérfű egy változata az Alba fajta, amely hosszú, hófehér virágzatokat hoz.

Az apróvirágú vérfű elterjedt Japánban, Északkelet-Kínában és az orosz Távol-Keleten, főként nedves folyóvölgyekben. Ennek a fajnak keskeny, hosszú levelei vannak, 6–10 cm szélesek. A virágzási időszakban a növényt nagyszámú hosszú, fehér virágzat borítja. A bugák hossza eléri a 7 cm-t vagy többet. A bokor átlagos magassága 100 cm.

A vékonylevelű vérfű egy hibrid, amely az apróvirágú és a gyógyvérfű fajok kereszteződéséből jön létre. A növény 180 cm magasra nő. A virágzási időszakban a bokrot dús, hosszúkás, rózsaszín bugák borítják. Nem mindig sorolják külön fajba, de a hibrid saját néven bekerült a «Flora URSS» kézikönyvbe.

A pompás vérfű az orosz Távol-Kelet lakója. Ez a faj sziklákon, mészkő alapkőzet kibúvásain nő. A nedvességkedvelő «rokonaihoz» képest ez a vérfű alacsony, a bokor ritkán nő 30–50 cm-nél magasabbra. A növény levelei zöldesek, deresek. A bőséges virágzás idején a bokrot sűrűn borítják pelyhes, bozontos, rózsaszín bugák.

Gyűjtés és tárolás

A vadon termő vérfüvet olyan régiókban gyűjtik be, ahol a növény széles körben elterjedt. Ilyen Tatárföld, a déli és középső Urál és Szibéria egyes területei. A nyersanyagot a gyöktörzsek és az azokból kiinduló gyökerek képezik.

A gyűjtéshez ötéves vagy idősebb, egészséges, erős bokrokat választanak. Egyes gyógynövénygyűjtők a virágzás tetőpontján ajánlják a gyökerek kiásását, amikor a virágzat sötétvörössé válik, mások a virágzási időszak végén, amikor a magok érni kezdenek.

A vadonban nem ássák ki az összes gyökeret egymás után, 10 m²-en 1-2 növényt hagynak meg, hogy a faj megújulhasson. Nem szabad minden évben ugyanazon a helyen gyökeret gyűjteni. A biológusok azt javasolják, hogy egy adott területen 10 évente egyszer végezzenek ismételt gyűjtést, különben a populáció nem áll helyre, és az új növények gyökerei vékonyak lesznek.

A gyökereket éles, lekerekített pengéjű ásóval ássák ki. A szárától 15-20 cm távolságra ásnak, a szerszámot a penge hosszáig mélyítve. Ha közelebb ásnak, levágják az oldalsó gyökereket és megsérthetik a központi gyökeret, mivel a növény gyökérzete vízszintes.

A fellazított földből kézzel kiemelik a gyökérrészt. Ezután levágják a szárat, és óvatosan lerázzák a földdarabkákat. A gyökereket tiszta hideg vízben lemossák, majd 15-20 cm hosszú darabokra vágják, és szárításra kiterítik. Levegővel érintkezve a vágási felületek gyorsan oxidálódnak és elsötétednek, ezért a szárításhoz elég nagy darabokat készítenek. Először a nyersanyagot szellőztetik (fonnyasztják) egy tető alatt, jól szellőző helyen. A gyökerekre nem eshet esővíz.

Ezután a végleges szárítóhelyre helyezik. A magas hőmérséklet nem roncsolja a vérfűben található jótékony anyagokat. Ezért a nyersanyag szárítható sütőben (40-50 fokos hőmérsékleten), gyümölcsszárítóban és napfényen is. Nem szabad nyílt láng felett rácsoson, vaslemezen vagy tepsiben szárítani. Ha a gyökerek megfeketednek, elszenesednek, a vérfű elveszíti gyógyító hatását.

A gyökerek akkor tekinthetők száraznak, ha nem hajlanak, hanem törnek. A nyersanyagnak nincs szaga, és jellegzetesen fanyar íze van. A kész terméket vászonzacskókban, papírzsákokban vagy dobozokban tárolják, szobahőmérsékleten, közvetlen napfénytől védve. A nyersanyag eltarthatósági ideje 5 év.

A vérfű gyógyászati tulajdonságai

A vérehulló fecskefű gyógyító tulajdonságait a gyökerekben található tucatnyi hasznos anyag biztosítja. A föld feletti zöld részek is rendelkeznek gyógyító tulajdonságokkal.

1. A növény gyökereiben található csersavak (tanninok) vérzéscsillapító és összehúzó hatást fejtenek ki. Reagálnak a fehérjékkel, ezek alvadását okozva. Ezért a sebek, nyálkahártyák felszínén védő, vízhatlan réteg képződik, azaz cserzés történik, és az erek összeszűkülnek.
2. A növény hatékony antiszeptikus hatását az anyagok komplex munkája biztosítja. A vérfű számos mikroorganizmusra pusztító hatással van.
3. A gyökerekben található anyagok gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatással vannak a szervezetre. A szer hatékonyan befolyásolja a bél nyálkahártyáját, gátolja a görcsöket, lassítja a perisztaltikát és megszünteti a fájdalmat.
4. A mikro- és makroelemek nagy mennyiségének, valamint a hasznos szerves savak jelenlétének köszönhetően a növényi alapanyagot általános erősítő, egészségjavító és tonizáló szerként használják.
5. A szerves savak aktívan bontják a zsírokat, és hozzájárulnak az optimális víz-só egyensúly fenntartásához.
6. Az aszkorbinsav (C-vitamin) egy aktív antioxidáns, amely részt vesz a szervezet számos biokémiai folyamatában, a hormonok szintézisében, a szövetek regenerációjában. Ez az anyag erősíti a kapillárisokat, és részt vesz a kollagén szintézisében, a koleszterin anyagcseréjében. Az aszkorbinsav egy antiallergén és gyulladáscsökkentő anyag, amely aktiválja a kollagén termelődését és javítja a máj működését.
7. A keményítő nagy mennyiségben található a rizómákban. Ez az anyag bevonó hatást fejt ki a szövetekre és a nyálkahártyákra. A keményítő serkenti az inzulin termelődését, valamint csökkenti a „rossz” koleszterin szintjét.
8. A szterinek (szteroidszármazékok) csökkentik az allergiás reakciók megnyilvánulásait és szabályozzák az étvágyat. Ezek az anyagok felelősek a szív normális működéséért.
9. A karotinok részt vesznek az anyagcsere folyamataiban, normalizálva bizonyos kémiai reakciókat. Ezek az anyagok serkentik a csontszövet regenerációját.
10. A vérfű illóolaja nyugtató hatással van az idegrendszerre és javítja az anyagcserét.
11. A mikro- és makroelemek részt vesznek a test összes rendszerének működésében és az anyagcsere folyamataiban. Ezek az anyagok fontosak a belső szervek megfelelő működéséhez.

A hivatalos orvostudomány elismeri a vérfű gyökereinek gyógyító tulajdonságait. Az orvosok főzeteket, forrázatokat, kivonatokat és egyéb készítményeket írnak fel a betegeknek.

Az összehúzó tulajdonságok lehetővé teszik a vérfű sikeres alkalmazását bélvérzések esetén, amelyek mérgezések és egyes fertőző betegségek, aranyér során lépnek fel. Gyógyszerekkel együtt a vérfű tüdővérzéseknél is javallott, amikor az exacerbációs időszak véget ért.

A vérfű elpusztítja a vérhasamőbát, a szalmonellát, a tífusz-paratífusz csoportba tartozó baktériumokat, a kólibaktériumot. Aktív a fogínygyulladást és szájgyulladást okozó baktériumok ellen, alkalmas trofikus fekélyek kezelésére.

A növény gyökereiből készült szerek elnyomják a hányási reflexet, görcsoldó hatást fejtenek ki. Javasolják belsőleg és külsőleg történő alkalmazásukat égési sérülések kezelésében, valamint sebek mosására. Az oldatokat és forrázatokat a szem gyulladásos betegségeinek (blefaritisz, kötőhártya-gyulladás) kezelésére ajánlják. A vérfű székrekedést okozó hatással rendelkezik, hasmenés kezelésére ajánlják.

A növény gyógyhatást fejt ki az emésztési zavaroknál, amelyeket különböző okok okoznak, beleértve a táplálkozási rend megsértését, gyomorrontást, gyomorhurutot. A vérfüvet belsőleg írják fel vastagbélgyulladás, hólyaghurut, giardiasis, vesegyulladás esetén.

Nők számára

A vérfű jól bevált kiegészítő szerként a nőgyógyászati betegségek kezelésében. A növény összehúzó és baktériumölő tulajdonságai lehetővé teszik a házilag készített készítmények használatát méhvérzés, erős menstruációs vérzés, valamint a „kritikus napok” fájdalmai esetén. Ezeket belsőleg, forrázat vagy főzet formájában alkalmazzák. A készítmények szűkítik az ereket és összehúzzák a méhet.

A vérfű alapú készítményeket méhnyak-erózió és méhmióma esetén alkalmazzák. A kezeléshez hüvelyöblítést végeznek. A főzeteket és forrázatokat belsőleg is fogyasztják a mióma megelőzésére.

A vérfűvel kezelik a bakteriális vaginózist. Ez egy nem gyulladásos betegség, amely során a mikroflóra összetétele megváltozik. A kezeléshez hüvelyöblítést alkalmaznak. Ugyanígy használják a trichomonás colpitis kezelésében (gyógyszerekkel együtt).

Férfiak számára

A férfibetegségek listáján számos olyan kórkép található, amelyek gyulladással járnak. Ebben az esetben az orvos vérfűből készült készítmények szedését javasolhatja. Ilyen például az akut és krónikus prosztatagyulladás. Az „univerzális” betegségek esetén a férfiak és a nők egyaránt alkalmazzák a vérfüvet.

Terhesség alatt

A terhes nők nem kezelhetők vérfűvel. A forrázatok és főzetek görcsoldóként hatnak, ami megnehezítheti a terhesség lefolyását. A szoptató anyáknak is el kell távolítaniuk a vérfüvet a gyógyszeres szekrényükből. A csersavak és észterek megváltoztathatják a tej ízét és ronthatják annak minőségét, aminek következtében a csecsemő elutasíthatja a szoptatást.

Gyermekek számára

A vérfűvel akár egy év alatti csecsemők is kezelhetők. De a növényi készítmény használata előtt konzultálni kell a gyermekorvossal.

1. A vérfüvet adhatják gyermekeknek bélfertőzések (vérhas, tífusz-paratífusz csoportba tartozó baktériumok okozta fertőzések) esetén.
2. A vérfű főzeteket hasmenés (toxikus, gasztrogén) és bélgyulladás kezelésére írják fel.
3. A növényi gyógyászati oldatok ínygyulladás és szájnyálkahártya-gyulladás esetén javallottak, ezekkel öblítik a szájüreget és az ínyeket. Az ínyekhez erős koncentrációjú forrázat alkalmasabb.
4. Az orvos felírhat vérfüvet, ha a gyermeknél görcsök, bélkólika lép fel.
5. A gyökér főzetét ajánlott karcolások, égési sérülések, fekélyek, rosszul gyógyuló sebek kezelésére használni.

A múltban a virágzó vérfű illatát gyógyítónak tartották. A 17. században azt ajánlották, hogy a neurológiai betegségekben szenvedő gyermekek közvetlenül a mezőn lélegezzék be.

A vérfű a népi gyógyászatban

A népi gyógyászat számos betegséget kezel vérfűvel. A gyógyítók nemzedékről nemzedékre őrzik és továbbadják a főzetek, forrázatok, kenőcsök, porok és más, ebből a növényből készült készítmények receptjeit.

Forrázat hüvelyöblítéshez erózió és fibromióma esetén

Fél csésze szárított gyökeret forrásban lévő vízzel (700–800 ml) öntenek le. Az edényt lezárják, és a készítményt legalább 4 órán át áztatják. Ezután az oldatot alaposan átszűrik ruhán keresztül, és elvégzik a hüvelyöblítést. Az eljárás gyakoriságát az orvossal egyeztetik.

Főzet szemgyulladásra

A gyulladt szemhéjakat és szaruhártyát hűtött főzettel kezelik. Egy evőkanál aprított vérfűgyökeret felönt egy pohár vízzel, és lassú tűzön negyed órán át forralja. Ezután lefedi, lehűti, és több réteg ruhán átszűri. Az oldatban nem úszhatnak gyökérrészecskék, amelyek a kezelések során megsérthetik a szemet. Szükség esetén a szűrést többször megismétli. A szemet naponta többször átmossa egy darab pamutvattával vagy vattakoronggal. Ebben a receptben a vérfűvel együtt zsályát is lehet főzni.

Női vérzés elállítására

Egy fél literes üveget megtölt apróra vágott szárított gyökértörzsekkel. Az edényt teleönti vodkával (de jobb, ha 70%-os orvosi alkoholt használ). A szert hűvös, sötét helyen legalább 2 hónapig áztatja (de akár háromig is tarthatja). A kezelést a következőképpen végzi: naponta 5 alkalommal, étkezés után 30–40 csepp tinktúrát iszik.

Főzet aranyér ellen

Egy bögrében felforral egy pohár vizet, és beletesz egy kanál aprított vérfűgyökeret. Az összetevőket összekeveri, és a főzetet még fél órán át forralja. A szert lefedi, és 3 órán át párolja, majd ruhán vagy több réteg gézen átszűri. A főzetet tetszőleges mennyiségben meleg ülőfürdőhöz adja, valamint belsőleg is alkalmazza (éhgyomorra, naponta egy evőkanálnyit).

Bélférgek elleni szer

Ez a régi szer hatékony a férgek kiűzésére. Egy fél literes bögrébe forró vízzel tesz egy kupica aprított gyökértörzset (púpozás nélkül). A szert kis lángra teszi, és negyed órán át forralja. Ezután lehűti és átszűri. Az oldatot reggel, négy adagban issza meg (étkezés előtt). A történelem őriz feljegyzéseket arról, hogy a 16. században ezt a füvet lovak féregtelenítésére használták.

Fájdalomcsillapító borogatás

A borogatás elkészítéséhez egy csésze friss, apróra vágott vérfűlevélre lesz szüksége. Télen ezeket pótolhatja szárított levél alapanyaggal (néhány teáskanálnyi elegendő). Az előkészített füvet ráteszi a gézre, és csomóba köti. A gézt egy percre a frissen felforralt vízbe mártja, majd tiszta tányérra teszi, és kényelmes hőmérsékletűre hűti. A borogatást ráhelyezi a fájó ízületre vagy izomra, majd letakarja egy törölközővel. A borogatást akár egy órán át vagy tovább is rajta hagyja.

Ugyanez a borogatás regeneráló hatást fejt ki napégés után.

Dörzsölőszer

Ez a házi készítmény jó az ízületi és izomfájdalmak csökkentésére, valamint ideiglenes fogfájás elleni szerként. A bedörzsölőt vodkával vagy 40 fokos alkohollal készíti. Vesz egy-egy kanál szárított vérfüvet, szerbtövist, salamonpecsétet és szamárkórót, és összeaprítja. Hozzáad két ugyanekkora adag orgonavirágot és tölgykérget. A füveket egy üvegbe önti, és felönti egy pohár vodkával, légmentesen lezárja. A bedörzsölőt szobában, napfénytől védve két hétig áztatja, majd hűtőbe teszi, és szükség szerint használja. A vérfű hosszan ázik – 2–3 hónapig.

Friss levél gyomorégés ellen

A népi gyógyítók a vércseppfüvet ajánlják gyomorégést csökkentő szerként. A friss leveleket leszakítják a növényről, megrágják, majd lenyelik. Néhány levél segít megszabadulni a nyelőcső égő érzésétől.

Vérfűből készült liniment égési sérülésekre

Az elkészítéshez szükség lesz zúzott gyökerekre és 80 ml alkoholra (vagy kész alkoholos vérfű-kivonatra a gyógyszertárból), 45–50 ml folyékony olajra (olíva-, vazelin- vagy napraforgóolajra). A hozzávalókat tiszta edényben addig keverik, amíg teljesen fel nem oldódnak, a kapott emulzióhoz pár csepp kámfort és 10 g berberint adnak. A linimentummal az égési sérüléseket lehet kenegetni, ha a bőrfelület nem sérült.

Gyógyfüves borogatás

A borogatás elkészíthető friss vagy szárított levelekből, szárakból, virágokból. A nyersanyagot apróra vágják, és leforrázzák forró vízzel. Ezután hagyják kihűlni, és egyenletes rétegben gézlapra teszik. A tetejét beborítják textillel vagy egy újabb gézdarabbal. A borogatást sebekre, fekélyekre, karcolásokra helyezik, elsőfokú égési sérüléseknél is alkalmazható.

Szárított levelek és szárak forrázata

Akkor érdemes használni, ha nincs kéznél a növény gyöktörzse. Egy pohár szárított füvet fél literes edénybe öntenek, és lehűtött, előzőleg felforralt vízzel felöntik. A készítményt 8–10 órán át áztatják. Az áztatott kivonatot gyulladáscsökkentő szerként használják, naponta akár négyszer is fogyasztják (minden étkezés előtt).

Kenőcs (koreai népi gyógyászat receptje)

A készítmény ekcéma kezelésére szolgál. A gyöktörzseket addig hevítik, amíg az első szénesedési jelek meg nem jelennek, majd mozsárban porrá törlik. Ezt követően kimérnek 3 adag port és 7 adag vazelint, és alaposan összekeverik. A kapott masszát reggel és este felviszik az érintett bőrfelületre egy héten keresztül. Ez idő alatt jelentkeznie kell a gyógyító hatásnak.

Gyógykészítmények fajtái

A különféle betegségek kezelésére szolgáló főzetek, teák és forrázatok a nyersanyag koncentrációjában, a víz mennyiségében, a hőkezelés és az áztatás időtartamában különböznek. A koncentrációtól függ az alkalmazás gyakorisága és a szer hatékonysága. A legjobb, ha a házi készítményeket szigorúan a vérfű gyógyszertári csomagolásán feltüntetett receptúra szerint készítik.

Léteznek általános szabályok a forrázatok, teák és főzetek elkészítésére, amelyek az összes növényi nyersanyagtípusra azonosak. A hivatalos orvostudomány a megbízható növénybeszállítók ajánlásainak betartását javasolja.

Forrázat

A forrázatokat úgy készítik, hogy a szárított (ritkábban friss) nyersanyagot forró vízzel leöntik, és néhány órán át állni hagyják. Kétféle módon lehet ezeket a gyógyászati készítményeket elkészíteni.

Az első esetben a nyersanyagot egyszerűen leöntik és áztatják, a másikban forró vízzel öntik le (célszerű fém zománcozott edényt használni), és 'vízfürdőbe' helyezik. A vízfürdőben lévő vizet felforralják, és addig forralják, ameddig a növényi nyersanyag gyártója előírta. Ezután a forrázatos edényt kiveszik és lehűtik.

Önnek nem kell vízfürdőben melegítenie a vérfű gyöktörzsét. A nyersanyagot kanállal mérje ki, tegye egy edénybe, öntse fel forró vízzel, és hagyja állni meghatározott ideig (legalább negyed órán keresztül). Ugyanígy készítse a forrázatokat, ha a vérfű tasakokba van csomagolva.

Ha az oldat sűrű lett (például szemmosáshoz vagy leégett bőrhöz), adjon hozzá forró vizet.

Tinktúra

A tinktúra elkészítéséhez orvosi alkohol vagy közönséges vodka szükséges. Bármelyik összetevőt használhatja. A szer elkészítésének technológiája egyszerű. A száraz nyersanyagot (gyöktörzset) kanállal mérje ki, és tegye egy üvegbe. A koncentráció az adott szerző receptjétől függ. Ezután öntse fel alkoholos itallal, és zárja le légmentesen záró fedéllel.

A tinktúra nem szereti a napfényt, ezért el kell tennie egy sötét polcra vagy sarokba, lehetőleg hűvös helyre. Ezután tegye a hűtőbe. A szer fogyasztásának gyakoriságát és adagolását is jobb, ha egyezteti az orvossal.

Főzet

Az orvosi források nem ajánlják, hogy a főzeteket a nyersanyag fazékban való forralásával készítse. Ugyanúgy készítse őket, mint az áztatokat. A füvet szórja egy zománcozott fazékba, öntse fel forró vízzel, és helyezze vízfürdőbe.

Miben különbözik az elkészített szer az áztattól? A válasz egyszerű: a vízfürdőben töltött időben. Egyes esetekben ez egy óra vagy több. Ennek eredményeként a hasznos anyagok kivonása intenzívebb, a szer pedig töményebb lesz.

Ezt figyelembe kell vennie, amikor összetett növényi keverékekből készít forrázatokat. Ne tegyen a főzetbe olyan füveket, amelyeket nem ajánlott hosszan hőkezelni (mint a vérfű gyöktörzsét).

Tea

A tea elkészítéséhez öntse fel a növényi nyersanyagot forró vízzel, és hagyja állni néhány percig. A forró ital azonnal fogyasztható. Főzeteként használjon füveket, leveleket, aprított gyökereket, bogyókat.

A vérfű tea elkészítésekor használjon száraz gyöktörzset, leveleket, vagy ezek keverékét. Egy nagy (250–300 ml-es) teáscsészéhez 1–2 teáskanál növényi nyersanyag elegendő. Öntse fel forró vízzel. A tea öt perc alatt elkészül. Kezelés során naponta két csészével ihat.

Alkalmazási ellenjavallatok

A vérfű alapú gyógyszereket nem írják fel Önnek székrekedés, magas vérnyomás, agyi érspazmusok esetén. Nem szedheti őket tromboflebitisz és fokozott véralvadékonyság esetén.

Ez a növényi szer ellenjavallt Önnek, ha egyéni intoleranciája van a növény összetevőivel szemben. Az allergiás reakciók kiütésben, bőrpírban, hányingerben, súlyos esetben ödémában nyilvánulnak meg.

Érdekes tények

1. A vérfű csodálatos fű, amely több tucat hasznos anyagot és elemet tartalmaz. Nemcsak gyógyítja a betegségeket, hanem szép is, és aktívan használják a floristák. A kecses, gyönyörű növényt kifinomult csokrokba és virágkompozíciókba foglalják.
2. A vérfű népszerű szelekciós fajtái – Sokoladnij Nakonyecsnik, Red Zander, Pink Brases, Menszisza, Rezusz, Tanna, Pink Tanna. Érdekes, hogy a vadon élő nemzetség képviselői akár 40 évig is élnek, a kerti szelekciósak pedig 8 évig. A vadon élő vérfű minden faja ellenálló a gombás fertőzésekkel és vírusos betegségekkel szemben. Ezek télálló évelők, amelyek jól fejlődnek félárnyékban és nyílt területeken.
3. A vérfű ehető fűfélék közé tartozik. A növény szinte minden része fogyasztható. A keményítőben gazdag rizómákat vízben vagy tejben is főzhetjük. A levelek salátába valók. A levelek kellemes uborkaízzel és különleges dióaromával rendelkeznek. Különösen ízletesek a lédús tavaszi levelek. Elég puhák és nem szúrósak. A leveleket okroskába és forró levesekbe is tehetjük, de csak friss fűszerként. A melegítés rontja a levelek ízét és elpusztítja az aromát.
4. A házi limonádéhoz nemcsak gyömbért, hanem vérfűleveleket is adhatunk. Ezek új ízjegyet kölcsönöznek az italnak. A limonádékban a vérfű zöldje jól illik a mentához. Húsételekhez tárkonnyal, petrezselyemmel és rozmaringgal együtt adják.
5. A keleti konyhában nemcsak a leveleit, hanem a virágait is felhasználják e növénynek. Javítják a sültek és az első fogások ízét.
6. A vérfű zöldjét sajtokhoz adják, ez a növény változatossá teszi a szószokat és húsmártásokat. A zöld levelekből akár különleges ecetet is készítenek, amely friss aromával rendelkezik.

Fotó a vérfűről