Parmélia: gyógyító tulajdonságai és ellenjavallatai

Parmélia egy zuzmó. Ezen élő szervezetek hasznos tulajdonságait már nagyon régen alkalmazták. Annak ellenére, hogy nem voltak alapvető ismereteik a zuzmó belső összetételéről, az ókori görögök és a középkori Európa lakói már Parmélián alapuló szerekkel kezelték magukat.

Az éhínség idején számos országban még a Parméliát is ették, annak ellenére, hogy nem volt teljesen kellemes az íze. A Nagy Honvédő Háború éveiben pedig a sebesülteket Parméliaporból készült kenőcsökkel kezelték: vazelint kevertek a gyógyszerrel, és a szükséges helyekre vitték fel. A hatás nagyon jó volt.

A mai napig az északi népek lisztet készítenek a zuzmóból, és más gabonák hozzáadásával karácsonykor speciális süteményt sütnek. Emellett fermentáció segítségével egy savanykás ízű italt készítenek, amelyet vízzel hígítva fogyasztanak.

Nagyon érdekes a zuzmó alkalmazása sópótlóként. Ily módon az északi régiók lakói a húst tárolásra készítik elő, Parméliaporral megszórva és bedörzsölve.

Kémiai összetétel

A Parmélia kémiai összetételét biológusok és vegyészek elég jól tanulmányozták. Kutatása a múlt század 60-as éveiben kezdődött és a mai napig tart. A mai napig megállapították, hogy a zuzmó gazdag egy erős természetes antibiotikumban – az usninsavban, amely antibakteriális tulajdonsággal rendelkezik, valamint képes kiűzni a parazitákat a szervezetből. A Parmélia összetételében további savak is találhatók (arbatinsav, fumarprocetrársav és szkvamatsav). Ezek is képesek küzdeni a fertőzések ellen, de nem olyan aktívan, mint az usninsav.

A Parmélia nagyon nagy mennyiségű C-vitamint tartalmaz, amely ismert immunstimuláló és antioxidáns hatásairól, valamint arról, hogy képes gyengíteni a szabad gyökök hatását, ami akadályt jelent a szervezet idő előtti öregedési folyamatai számára.

A zuzmó összetevőit képező, összetételüket tekintve a rostokhoz hasonló összetett szénhidrátok pozitívan hatnak a bélműködésre és javítják annak emésztőtevékenységét.

A zuzmóban egy egész poliszacharidcsoport is megtalálható. Ilyen a likenin, amelyet zuzmókeményítőnek is neveznek. Ebből állnak a Parmélia sejtfalai, és az emberre gyakorolt jótékony hatása a bevonó hatás. Ehhez a csoporthoz tartozik még az izolikenin és az evernin.

A zuzmó összetételében egy másik hasznos anyagcsoport az ásványi anyagok, különösen a foszfor, a kalcium és a kálium. Ezek elengedhetetlen résztvevői az emberi szervezetben zajló összes anyagcsere-folyamatnak.

A parméliában azonosított anyagok listáját nem túl nagy mennyiségű hamu, zsír és fehérjevegyület zárja.

Hogyan néz ki és hol nő

A parmélia az élőlények egy különleges csoportjába tartozik, amely a zöldmoszatok és gombák szimbiózisa. Ez egy olyan együttélési forma, amelyben minden képviselő táplálja a másikat. Kapcsolatuk kölcsönösen előnyös, ennek eredményeként mind a moszatok, mind a gombák megkapják a szükséges tápanyagokat és jobban fejlődnek.

A zuzmó nem oszlik részekre – mint például a lágyszárú növények gyökérre, szárra és levelekre. A zuzmó testét telepnek nevezik, meglehetősen erős, és bőrszerű, elágazó lebenyek kolóniája, amelyek lehetnek szélesek és keskenyek is. Ezek erősen karéjosak, csupaszok, felületük lehet sima vagy ráncos. A lebenyek a fény felé fordulnak, felső felületükön termőtestek, vagy apotéciumok találhatók. A zuzmó spórái színtelenek, megnyúlt alakúak, és széles ellipszishez hasonlítanak. A mozdulatlan spórák, vagy konídiumok, lehetnek egyenesek, hengeresek vagy orsó alakúak.

A parmélia fák törzsén és ágain nő, ráadásul különösebben nem válogatva, hogy tűlevelű vagy lombos-e. Képes megtapadni száraz fán, gallyakon, kerítéseken, különféle épületek falain, sőt még sziklás talajon is, miközben a jól megvilágított, napfényes helyeket részesíti előnyben.

A zuzmó lebenyei vagy szorosan hozzásimulhatnak az alaphoz, amelyen nő, vagy felemelkedhetnek a fény felé. Maga a telep meglehetősen szorosan tapad az aljzathoz, amelyen nő.

A parmélia egyáltalán nem igényes a talajjal és a környezeti feltételekkel szemben – nem riasztja el a környezetszennyezés. A sivatagi-sztyeppei környezet és a hegyvidékek tipikus képviselője, fő kolóniái a Föld mindkét féltekén, trópusi éghajlaton fordulnak elő, bár a zuzmó képes északibb területeket is meghódítani, egészen a sarkvidékekig. A talajok közül a szikeseket részesíti előnyben. Oroszország területén a déli és délkeleti régiókban nő.

Fajok

Összesen a természetben különböző források szerint 80-90 parméli faj található. A két fő – a barázdás parmélia és a vándorló parmélia – kivételével a többi rendkívül ritkán fordul elő.

A barázdás parmélia egy levélzuzmóként osztályozott zuzmó. Szabálytalan rozettái gyakran sűrűn borítják a lombos fák élő fáját, amelyek közül a nyírt és a nyárfát részesíti előnyben, valamint fenyők, lucfenyők és más tűlevelűek törzsét és ágait. Ezenkívül az erdőben a zuzmó gyakran megtelepszik a száraz gallyak holt fáján.

A parmélia behatol a településekre, a háztáji kertekbe, sőt a nagyvárosokba is, mivel nem hatnak rá sem az autók kipufogógázai, sem az ipari kibocsátások. A környezeti feltételekkel szemben közömbös. A léckerítések, a házak és fészerek fa falait gyakran megtámadják a barázdás parmélia telepének kinövései. Ez a zuzmó annyira igénytelen, hogy nyugodtan megtelepszik még a kezelt fán is.

A parméliatelep lehet kékes-szürke, szürkészöld színű, száraz évszakban vagy télen pedig világosszürke; külseje ráncos-hálózatos, fürtös karéjokkal. Az egyes karéjok hossza nem haladja meg a 2 cm-t, és erősen szabdalt alakúak.

Ez a zuzmó magassága legfeljebb 4–6 cm, egyes telepeinek átmérője pedig 5 és 15 cm között van.

A vándor parmélia méretében különbözik a barázdástól: kicsit kisebb, magassága nem haladja meg a 3–5 cm-t. Továbbá elegánsabbnak is tűnik a föld feletti rész alakja miatt – nem karéjos felépítésű, mint a barázdás, hanem villásan elágazó, azaz keskeny, ráadásul csavarodott. Igaz, eső után a „villácskák” megduzzadnak, kiterülnek, vastagabbak és masszívabbak lesznek.

Ez a parméliarfaj nem kapaszkodik olyan erősen az élethez, mint a barázdás. Ha erős szél támad, könnyedén letép egész teleprészleteket, és tisztes távolságokra szállítja őket, ahol aztán a vándor parmélia megtelepszik. E szaporodási módjának köszönheti a nevét.

Gyűjtés és tárolás

Gyógyászati célokra a parmélia teljes telepét gyűjtik. A gyűjtést április végétől kezdik, és egész májusban folytatják. Mindenképpen száraz időben kell gyűjteni, amikor a telep száraz, nem átitatott nedvességgel.

A telepet elválasztják az aljzattól, és kiterítik szárításra. Ellentétben sok gyógynövénnyel, a parmélia nem fél a napon való szárítástól, és közben nem veszít jótékony tulajdonságaiból. Az alapanyagot árnyékban is ki lehet teríteni, de ott biztosítani kell a levegő áramlását. Az alapanyag legfeljebb 3 nap alatt megszárad. Elkészültségéről a színe alapján lehet tájékozódni – barna lesz.

A zuzmó kész száraz alapanyagának gyakorlatilag nincs illata. Íze keserű, sőt kissé csípős, utóíze enyhén nyálkás.

A szárított alapanyagot papírzacskóban vagy pamut tasakban tárolják 3–4 évig, biológiai aktivitásának elvesztése nélkül. Ezen idő letelte után a hatóanyagok nagyon gyorsan veszítenek erejükből. Az alapanyagot közvetlenül a gyógyászati készítmények elkészítése előtt aprítják fel.

Parmélia gyógyító tulajdonságai

A parmélia gyógyhatásait ma mind a népi, mind a hivatalos orvoslás elismeri. A 18. század óta hivatalosan is szerepel számos európai ország és Japán gyógyszerkönyveiben.

A tucatnyi faj közül csak egy alkalmas orvosi célokra – a vándor parmélia. Másik népi neve: vágófű.

A zuzmóból kivont usninsav alapján még gyógyszerkészítményt is létrehoztak, a „Binán”-t (ami lényegében az usninsav nátriumsója). Ez a gyógyszer bakteriosztatikus tulajdonságokkal rendelkezik, és már kis koncentrációban is képes elpusztítani a tuberkulózis kórokozóit. Hat mind a baktériumokra, mind egyes gombákra.

1. A Parméliában található anyagoknak köszönhetően az emberi szervezetre antiszeptikus, antioxidáns és baktériumölő hatást fejt ki. Ezenkívül a zuzmó képességei közé tartozik az immunrendszer serkentése, a vérzés elállítása, a sebek gyógyítása és a paraziták eltávolítása.
2. A Parméliából készült szerekkel a légzőrendszer betegségeit kezelik, különösen hatékony a köhögés enyhítésére, mivel köptető hatású. Kezelő és megelőző szerként a zuzmót használják az akut légúti vírusfertőzések (ARVI) és az influenza esetén is – az általános erősítő és immunstimuláló hatásának köszönhetően. Ugyanezeket a Parmélia-tulajdonságokat alkalmazzák fertőző betegségeknél is – a belőle készült gyógyszereket a komplex terápia részévé teszik.
3. A zuzmó főzeteit belsőlegesen írják elő gyomorfekély, diszpepszia, akut vastagbélgyulladás (kolitisz) és bélgyulladás (enterokolitisz), valamint az emésztőrendszer számos más kórképe esetén.
4. A szív- és érrendszeri betegségek a zuzmó alkalmazásának egy másik területe.
5. Vannak arra vonatkozó adatok, hogy a zuzmó az idegrendszer számára is nagyon hasznos, mivel nyugtató hatást fejt ki.
6. A zuzmó sebgyógyító, gyulladáscsökkentő és vérzéscsillapító képességeit használják rothadó sebek, égési sérülések, fagyások, felfekvések és fekélyek mosására. Ínyvérzés esetén a főzettel öblögetik a szájat.
7. A zuzmóból készült szereket kényes problémák kezelésére is használják – például bakteriális hólyaghurut (cisztitisz) esetén hüvelyöblítés formájában. Aranyér esetén ülőfürdőket vagy borogatásokat lehet készíteni – szintén jó hatás érhető el.
8. A tisztán gyógyászati képességein kívül a Parméliát általános erősítő célokra is használják. A belőle készült szereknek köszönhetően megtisztítható a szervezet a káros mikrobáktól, és vitaminokkal telíthető, ami növeli az ember általános ellenálló képességét nemcsak a fertőzésekkel, hanem a nem fertőző kórképekkel szemben is, és felgyorsítja a gyógyulást.

Parmélia a népi gyógyászatban

A gyógynövényismerők régóta megtanulták, hogy a zuzmó segítségével különféle belső betegségeket gyógyítsanak, elsősorban a légzőrendszerét: idült köhögést és tuberkulózist. Például a tuberkulózis Parméliával való kezelése mindennapos gyakorlat a kirgiz és kazah hegyvidékiek körében, akik tejjel készítenek belőle főzetet. A gyógynövény jól csillapítja a légutak gyulladt nyálkahártyáját.

Az emésztési zavarokkal kapcsolatos betegségek, mint az akut kolitisz, különböző diszpepsziák, bélbetegségek, szintén kezelhetők a népi gyógyítók által készített zuzmókészítményekkel.

A kuruzslók régóta írtak fel Parmélia-készítményeket a szervezet immunitásának fenntartására betegség idején, a főzetekkel kezelték a gennyes sebeket, fekélyeket és égési sérüléseket. Történelmileg hitelesen ismert, hogy még az októberi forradalom előtt az Urálban a kozákok körében a Parmélia olyan gyógyszerként volt ismert, amely sokkal gyorsabban állítja el a vért, mint más szerek. Ma a rosszul gyógyuló gennyes sebeket egy speciális készítménnyel – vazelinpasztával – kenik be, amelynek alapanyaga a Parmélia.

A népi gyógyászat a zuzmót vagy monoterápiaként, önmagában, vagy körömvirággal, izsóppal, mályvával kombinálva használja. Ez fokozza az antibakteriális és antivirális tulajdonságokat.

Ahhoz, hogy a zuzmó minden gyógyító anyaga megmaradjon, helyesen kell elkészíteni a készítményeket. Ez azt jelenti, hogy nem szabad túl sokáig forralni, és ami még jobb – csak vízfürdőben melegíteni, hogy a biológiailag aktív összetevők a lehető legnagyobb mennyiségben megmaradjanak. A túlforralt szerektől nem lesz kár, de gyógyító hatás sem érhető el.

A zuzmóval való kezelés megkezdésekor emlékezni kell: önálló gyógyszerként nem használható, számos jótékony gyógyító tulajdonsága ellenére. Jobb, ha csak komplex terápia részeként alkalmazzák, orvossal egyeztetve.

Japánban, valamint a progresszív civilizált Európában (olyan országokban, mint Franciaország és Németország) a szárított és porrá őrölt zuzmót a sütéshez használt lisztbe adják, valamint húsételekre hintik az elkészítés során.

A parméliának van egy sajátossága – forró vízben megduzzad, majd lehűlés után zselévé alakul, amit gyógyhatású kiszelek készítéséhez használnak. A keserűség gyümölcslével elnyomható. A zuzmóporral még gyümölcs- vagy bogyóléből készült marmeládét és zselét is készítenek.

Tuberkulózis esetén

Ez az a recept, amelyet széles körben használnak a kazah és kirgiz hegyvidékiek. Egy vastag aljú lábasba tegyünk 3 evőkanál szárított, őrölt parméliát. Öntsünk ugyanabba a lábasba 0,5 liter tejet. Forraljunk fel, majd csökkentsük a lángot, és folytassuk a párolást 15 percig alacsony lángon. Vegyük le a tűzhelyről, hűtsük le, szűrjük le, és vegyünk be egyharmad pohárnyit naponta háromszor. Segít a köhögés enyhítésében is megfázás, hörghurut, tüdőgyulladás esetén.

Elhúzódó köhögés ellen

Öntsünk 1 evőkanál szárított, összetört parméliát egy zománcozott edénybe, öntsünk hozzá 1 liter vizet, és forraljunk fel. Ezután csökkentsünk lángot a minimumra, és hagyjunk főni 20 percig. Ügyeljünk arra, hogy a folyadék ne forrjon erősen és ne párologjon el, mivel kívánatos az eredeti mennyiség megőrzése. Vegyünk le a tűzről, szűrjünk le, hűtsünk le, öntsünk át üveg- vagy porcelánedénybe, és igyunk meg egyharmad pohárnyit fél órával reggeli, ebéd és vacsora előtt. Folytassuk a kezelést a köhögés teljes megszűnéséig.

Gyermekeknek köhögés ellen

A kisgyermekek köhögésének kezelésére szolgáló szert nem ugyanazzal a recepttel készítik, mint a felnőtteknek. Vegyünk 1 evőkanál szárított gyógynövényt, öntsünk fel 1 liter forralt vizet, és tegyük a keveréket vízfürdőbe néhány órára. Vegyük le a tűzről, szűrjük le. Adjuk a gyógyszert a gyermekeknek naponta 3-szor egyharmad pohárnyit. A jobb felszívódás és nagyobb hatás érdekében fél órával étkezés előtt igyák. Tároljuk a gyógyszert a hűtőben, és használat előtt melegítsük langyosra. Ha így kezeljük a köhögést, az gyorsabban elmúlik.

Ha a készítmény bevétele után a gyermeken hirtelen bőrkiütés jelenik meg, a kezelést meg kell szakítani. Teljesen lehetséges, hogy a kisgyermek allergiás a zuzmóra.

Sebek kezelésére

A készítmény elkészítéséhez tegyen 5 evőkanál szárított, aprított zuzmót egy lábasba, öntsön hozzá 0,5 liter vizet, és nagy lángon forralja fel. Majd vegye kicsit kisebbre a lángot, és főzze körülbelül 20 percig elég erős forrás mellett. Ezután hagyja lefedve állni, amíg teljesen ki nem hűl. Csak ekkor szűrje le, és használja összetett sebek, trofikus fekélyek öblítésére, vagy készítsen borogatást az oldatból. Addig kezelje, amíg a seb be nem gyógyul.

Nagy sebfelületek esetén hasznos az ebben a készítményben megnedvesített kötözőanyaggal történő bekötözés.

Emésztési problémák esetén

A hasmenés, vastagbélgyulladás vagy bélgyulladás gyógyításához készítsen 3 teáskanál szárított zuzmó-alapanyagot. Mázas edényben öntse fel 300 ml éppen felforrt vízzel, tegye a tűzhelyre, és főzze további 10 percig kis lángon. Vegye le a tűzről, és hagyja állni 2 órán át, majd szűrje le. A kész készítményt étkezés előtt 1 evőkanállal fogyassza, naponta 3-4 alkalommal. Tartsa hűtőszekrényben legfeljebb néhány napig. A kezelési kúrát ne folytassa tovább egy hónapnál.

Gyomorbetegségek ellen

Gyomorfekély esetén, a remisszió időszakában a kiújulás megelőzésére ihat zuzmótinktúrát. Vegyen 3 teáskanál aprított, szárított zuzmót, és keverje össze 200 ml éppen felforrt vízzel. Fedje le, és hagyja állni 2 órán át, majd szűrje le, és szedjen belőle 1 evőkanállal. Jobb, ha étkezés előtt 30 perccel fogyasztja; a kúra időtartama legalább 5 és legfeljebb 20 nap. A kocsonyás állagának köszönhetően a tinktúra gyorsan helyreállítja a nyálkahártyát és javítja az emésztést.

Sebpaszta

Szükség lesz pár evőkanál tisztított vazelinre, amit össze kell keverni nagyon finom zuzmóporral. Addig adagolja a parméliát, amíg a keverék állaga a sűrű tejfölhöz nem hasonlít. A kapott pasztát éjszakára tegye gennyes sebekre, fekélyekre, majd takarja le gézlappal, és rögzítse pólyával. A paszta felhelyezése előtt a fekélyt vagy sebet jó lenne folyékony parméliával – főzettel vagy tinktúrával – kezelni.

Gyomorszirup

Ezt a készítményt körülményes, több lépésben kell elkészíteni, de jól segít helyreállítani a gyomor nyálkahártyáját gyomorhurut (gasztritisz) és gyomorfekély esetén.

Öntsön fel egy pohár szobahőmérsékletű vízzel 15 g szárított zuzmó-alapanyagot. Hogy ázni 10-15 percig. Ezután forralja ezt a keveréket 2 percig, és hagyja állni 2 órán át. Szűrje le, tegye félre a folyadékot, a törkölyt pedig öntse fel egy pohár vízzel. Ismételje meg az eljárást: forralja 2 percig, és hagyja állni 2 órát. Ismét szűrje le, egyesítse a két folyadékot, és adjon hozzá 0,5 kg cukrot és mézet. Ezután melegítse a keveréket vízfürdőben, közben keverje, amíg a méz és cukor teljesen fel nem oldódik.

A kész készítményt öntse tiszta, száraz üvegedénybe, fedje le, és tegye hűtőszekrénybe. Fogyasszon belőle minden étkezés után 0,5 teáskanállal.

Gyógykészítmények fajtái

A zuzmón alapuló gyógyászati készítményeket otthon is elkészítheti. Ezek lehetnek tinktúrák, főzetek, forrázatok vagy teák. A házi gyógyszerek elkészítésekor ne feledje, hogy a parmélia a folyadékokat és az edényeket, amelyekben a készítményeket készítik, barnás-narancssárga színűre festi. Ez a szín eltávolítható, de nem minden felületről és nem teljesen. Ezért érdemes olyan lábost vagy merőkanalat használni, amelyet nem sajnál, ha belül elsötétül. Mivel a parmélián alapuló gyógyszerek csípős-keserű ízűek, mézzel, cukorral vagy lekvárral édesítve fogyaszthatók. Köhögés kezelésekor pedig a méz erősen ajánlott.

Ne feledje, hogy a parméliából készült szerek nemcsak gyógyító, hanem kiváló megelőző hatásúak is lehetnek. Az egészséges életmód hívei gyakran beiktatják őket étrendjükbe, hogy növeljék a szervezet védekezőképességét.

A zuzmókészítmények fogyasztása ajánlott azoknak, akik a nap nagy részét légkondicionált helyiségekben töltik, amelyek kiszárítják a torok és a hörgők nyálkahártyáját. Ezek a szerek hasznosak a szónokok, énekesek, tanárok számára – vagyis azoknak, akiknek a munkája a hangszalagok állandó megterhelésével jár. A parméliát akkor ajánlják, ha elmegy a hang.

Forrázat

A forrázat elkészítéséhez 1 evőkanál zuzmót öntsön le egy csésze forrásban lévő vízzel, és hagyja ázni 2 órán át. Az edényt, amelyben az oldat ázik, takarja be a meleg megőrzése érdekében. Szűrje le, és hasmenés esetén fogyasszon belőle 1 evőkanálnyit 30 perccel étkezés előtt.

Tinktúra

100 g szárított zuzmót öntsön le 200 ml alkohollal. Hagyja ázni a gyógyszert egy hétig üvegedényben, sötét helyen. Szűrje le, és vegye be azokban az időszakokban, amikor köhögési rohamok kínozzák. Az adagolás: 15 csepp.

Főzet

A főzet a zuzmó leggyakoribb gyógyszerformája. Vízben és tejben is elkészíthető.

Tejben. Vegyen 6 evőkanál zuzmó alapanyagot, öntse le 1 liter tejjel. Párolja a keveréket vízfürdőben 20-25 percig. Szűrje le – a gyógyszer fogyasztásra kész. Ajánlott 20 perccel étkezés előtt egyharmad csészényit elfogyasztani. Még tuberkulózis esetén is enyhíti a köhögést.

Vízben. 1 evőkanál zuzmót öntsön le forrásban lévő vízzel, és tegye vízfürdőbe. Amint felforrt, tartsa 5 percig, majd vegye le a tűzről. Hagyja ázni a keveréket 1-2 órán át. Szűrje le, és mézzel édesítve fogyassza. A főzetet tartsa hűtőszekrényben, de fogyasztás előtt melegítse fel kissé. A kezelés legalább egy hónapig tartson.

Tea

Ha nem diagnosztizáltak súlyos betegséget, és a megfázás enyhe lefolyású, segíthet a zuzmótea. 1 teáskanál parméliát öntsön le egy csésze forrásban lévő vízzel, és párolja a keveréket vízfürdőn körülbelül fél órán át. A teát ajánlott lefekvés előtt fogyasztani, mézzel együtt.

Alkalmazási ellenjavallatok

A parmélia teljesen ártalmatlan és nem mérgező gyógyszer. Még 6 évesnél idősebb gyermekek is alkalmazhatják – persze, a gyermek számára megengedett módon elkészítve. A gyógyszer adagját úgy kell kiszámítani, hogy a felnőtt adag 1 evőkanál helyett 1 teáskanál. 6 évesnél fiatalabb gyermekeknek a zuzmó nem írható fel.

Allergiás reakciók rá nagyon ritkán fordulnak elő, és csalánkiütés formájában jelentkező kiütéssel és bőrviszketéssel nyilvánulnak meg. Ha Ön ilyen jeleket észlel, az azt jelenti, hogy a parméliával szemben egyéni intoleranciája van. A parméliát tartalmazó szerek szedését abba kell hagynia, és a tünetek gyorsan elmúlnak.

A magas vérnyomásban szenvedő betegeknek különösen óvatosnak kell lenniük a parméliából készült gyógyszerek szedésekor. Kötelező a kezelőorvossal való konzultáció.

Mivel a parmélia hatását a születendő gyermek egészségére és fejlődésére még nem tanulmányozták, a parméliát tartalmazó készítményeket nem szabad alkalmazniuk a terhes és szoptató anyáknak.

Ne feledje a szabályt: mielőtt önálló döntést hozna valamely gyógynövényből készült készítménnyel kezdett kezelésről, feltétlenül konzultálnia kell orvosával. Ez a parméliára is vonatkozik.

A parmélia fényképe