Feijoa lekvár: 10 recept

A feijoa egy szubtrópusi növény, melynek gyümölcsei hihetetlenül egészségesek nyersen, illetve különféle ételek és téli tartósítékok részeként is. Minden ősszel megjelennek a boltok polcain a Kaukázusban és a Krasznodari területen termesztett feijoák, de még nem nyerték el a kellő népszerűséget az orosz konyhában. Pedig megérdemlik, ezért egy üveg feijoa lekvárt mindenkinek érdemes a hűtőben tartania, aki el szeretné kerülni a szezonális betegségeket.

Mi az a feijoa?

A feijoa nagy, zöld bogyói a nevét viselő fa gyümölcsei (botanikai neve Acca sellowiana). Vadon az uruguayi, brazil, kolumbiai hegyekben, valamint Argentína északi részén nő. Már az 1890-es években behozták a fát az Orosz Birodalomba, és csodálatosan meghonosodott déli régióiban. Európában feijoát termesztenek Spanyolországban, Franciaországban, Szicíliában, valamint az USA-ban Kalifornia államban. E bogyók jelentős szállítói Ausztrália és India. Az orosz boltokban leggyakrabban Grúziában vagy Azerbajdzsánban termesztett feijoát árulnak, ritkábban Krímben vagy Szocsiban termesztettet.

Ezek lédús, sötétzöld bogyók, melyek csúcsán megmaradnak a csészelevelek. A legtöbb fajta hosszúkás-tojásdad alakú, bár előfordulnak kerek és pörgettyű alakúak is. Egy bogyó tömege 15–60 g lehet, hosszuk általában 5 cm, de néha nagyobb példányok is előfordulnak. Nyilvánvaló, hogy kompóthoz és lekvárhoz érdemes érett, nagy méretű bogyókat választani, amelyek húsa a vágásfelületen áttetsző. Az érett feijoa héja sötétzöld marad, bár vannak sárgás árnyalatú fajták is. A héj lehet sima, rücskös, illetve antociános bevonatú – ezek mind a normális változatai.

E bogyó ízét és illatát nehéz leírni. Az a helyzet, hogy egyszerre emlékeztet ananászra, kivire és kerti szamócára. Vagyis édes, friss és egy kicsit savanykás.

A feijoa lekvár jótékony hatása a szervezetre

A feijoa íze szokatlan, de kellemes. És ami a legfontosabb: igazi vitaminbomba. A növény gyümölcsei nyersen is kaphatók a boltokban és a piacokon az egész ősz folyamán. Ráadásul a feijoa alacsony kalóriatartalma miatt a dietetikusok is ajánlják, és a belőle megfelelően készült lekvár is egészséges.

A helyzet az, hogy a feijoa sok jódot tartalmaz. E mutató alapján a bogyók teljesen összehasonlíthatók a tenger gyümölcseivel. Mivel leggyakrabban tengerparti területeken termesztik, a tengeri szellő további illékony jódot hoz magával. Így ezek a gyümölcsök fokozott értékkel bírnak. A hivatalos orvoslás még azt is javasolja, hogy ezeket a bogyókat fogyasszák a pajzsmirigy bizonyos kóros állapotai, például a hypothyreosis esetén. A jód szükséges a tiroxin és más pajzsmirigyhormonok termeléséhez. Még az egészséges embernek is szüksége van rá az anyagcsere szabályozásához. A jódhiány krónikus fáradtsághoz és depresszióhoz vezet. A gyermekek számára elengedhetetlen a normális szellemi fejlődéshez.

Hosszú ideig tartó hőkezelés során azonban a jód nagy része elpusztul. Csak az úgynevezett „élő” lekvár őrzi meg, amelynek receptjét az alábbiakban tárgyaljuk.

A feijoa lekvár jótékony tulajdonságait a gyümölcsökben található egyéb anyagok is okozzák. Ilyenek például az almasav, a pektinek (amelyek normalizálják az emésztést és segítik a méreganyagok kiürítését), valamint a B-vitaminok, beleértve a folsavat is – ezekre szükség van az anyagcseréhez és az idegrendszer megfelelő működéséhez. A bogyók magas aszkorbinsav-tartalmukról is hasznosak: a feijoában majdnem annyi C-vitamin van, mint a mandarinban. Ez egy újabb ok, amiért a hőkezelésen át nem esett „élő” lekvár egészségesebb, mint a klasszikus.

Végül a feijoa lekvár P-vitamint is tartalmaz. Ez nemcsak csökkenti a vérnyomást, hanem általánosságban javítja az érfalak állapotát. A bogyók és a belőlük készült lekvár fanyar ízét a héjban található antioxidáns polifenolok adják. Ezek főleg tanninok és katechinek, amelyek például a zöld teában is megtalálhatók. Gyulladáscsökkentő hatásúak, védelmet nyújtanak a rákos megbetegedések ellen, és megakadályozzák az idő előtti öregedést. Emiatt a lekvár készítésekor nem ajánlott megszabadulni a héjától.

Így a feijoa gyümölcsökből készült lekvár:

1. Élénkítő és általános erősítő hatást fejt ki.
2. A rákos megbetegedések megelőzését szolgálja.
3. Növeli a természetes immunitást.
4. Javítja az erek állapotát.
5. Biztosítja a vesék normális működését és eltávolítja a méreganyagokat a szervezetből.
6. Megelőzi a depressziót, segít a stressz enyhítésében és a krónikus fáradtság megszüntetésében.
7. Gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkezik.
8. Normalizálja az anyagcserét és elősegíti a fogyást.
9. Antibakteriális hatást fejt ki (bizonyított, hogy a bogyókban található anyagok elpusztítják a staphylococcusokat és az Escherichia coli baktériumokat).

A bogyók egyedülálló kémiai összetételének köszönhetően az „élő” lekvár ajánlott terhes nők számára, hogy a szervezetet minden hasznos anyaggal és vitaminnal ellátja. Kiváló természetes gyógyszernek számít az érelmeszesedés és az artériás magas vérnyomás ellen is. Antibakteriális tulajdonságainak köszönhetően segít a pyelonephritis esetén.

Feijoa lekvár készítése: receptek

Ahhoz, hogy a lekvár ízletes és egészséges legyen, először ki kell választani a kiváló minőségű feijoa gyümölcsöket. Mint már említettük, jobb nagyokat venni, alaposan megvizsgálva őket, hogy a héján ne legyenek repedések vagy sötét foltok. A héj nem lehet fényes, mert ez azt jelzi, hogy a gyümölcs még nem érett (ennek másik jele a zöld kocsány). Sajnos nagyon gyakran a boltokban árusított bogyók éppen éretlenek. Az a helyzet, hogy a bogyók szállítása nehéz, mert érett állapotban megpuhulnak.

Egyébként ez egy másik módszer az érettség ellenőrzésére. Az érett gyümölcsök puhák, ha óvatosan összenyomjuk őket az ujjainkkal, a hús jól enged a nyomásnak. Ha a gyümölcs kemény és nem reagál a nyomásra, akkor nem érett. Ebben nincs semmi baj, otthoni körülmények között, ha pár napig meleg helyen tároljuk, a bogyók beérnek.

Az ellenőrzés megbízhatóbb módja a hús értékelése a vágási felületen. Az érett gyümölcsök átlátszó, zselés állagú hússal rendelkeznek. A héjhoz közelebb sűrűbb marad (egyébként a kozmetikában bőrradírozáshoz és maszkokhoz használják). Eközben a héj zöld marad, színe semmit sem árul el az érettségről. Az éretlen bogyók zöldes vagy tejfehér hússal rendelkeznek. Ha a hús barnás árnyalatú, az azt jelzi, hogy a bogyók túlérettek. Nem szabad elfogyasztani őket, mert hasmenést okozhatnak. Emiatt a lekvárhoz sem alkalmasak. Azonban készíthető belőlük lé, amelyet a kozmetikában használnak.

„Élő” lekvár

Az „élő” lekvár, amely nem esik át hőkezelésen, a legegészségesebbnek számít. Elkészítéséhez a bogyókat egyenlő arányban összekevert cukorra van szükség. Ha savanykás ízt szeret, vegyen 0,7 kg cukrot 1 kg feijoára, azaz 30%-kal kevesebbet.

A gyümölcsöket meg kell mosni, el kell távolítani a csúcsokat és a kocsányokat. Ezután a bogyókat át kell engedni húsdarálón vagy össze kell aprítani turmixgépben, hogy ne oxidálódjanak a fémmel való érintkezéstől, majd hozzáadni a citromot. Ezt követően cukorral kell megszórni, addig keverni, amíg fel nem oldódik, majd steril üvegekbe tölteni, és műanyag fedővel szorosan lezárni.

Számos recept létezik a hőkezelést nem igénylő „élő” feijoalekvár elkészítésére. Íme néhány közülük:

1. Feijoalekvár dióval. 1 kg bogyóhoz ugyanannyi cukrot, egy citromot és ízlés szerint diót veszünk. A bogyókat megmossák, és leforrázzák frissen felforralt vízzel, majd a héjjal együtt turmixgépben összetörik, és összekeverik a cukorral, az apróra vágott dióval és a citrommal. A receptben a cukrot mézre is lehet cserélni.
2. Feijoa lekvár gyömbérrel és citrommal. 500 g gyümölcshöz ugyanannyi cukrot, 1 citromot, 3 evőkanál reszelt gyömbérgyökeret vesznek. A gyümölcsöket megmossák, megszárítják, levágják a kocsányokat, majd turmixgépben összetörik a gyömbérrel és a cukorral. Ezt követően hűtőszekrényben 2–3 hónapig tárolható. Van egy második változat is: a turmixolás után a masszát egy serpenyőbe teszik, hozzáadnak 0,5 csésze vizet, 10–15 percig főzik, majd steril üvegekbe zárják. Ez a lekvár akár tél végéig eltartható, és nem is feltétlenül kell hűtőben tartani.
3. Feijoa és alma lekvár. 1 kg feijoához ugyanannyi almát, 1 kg cukrot és 1 citromot vesznek (hogy a gyümölcsök ne sötétedjenek meg). Az almát és a feijoát megmossák, a héjat nem kell lehúzni. Az almát felszeletelik, kiveszik a magokat, a feijoáról levágják a csúcsokat és a kocsányokat, majd durvára vágják. A citromot fel lehet szeletelni gerezdekre, és eltávolítani a magjait. Az összes hozzávalót turmixgépben összetörik, összekeverik a cukorral, majd edényekbe osztják.
4. Feijoa, kivi, narancs és szőlő lekvár. 300 g feijoához vesznek két kivit, egy narancsot, 100 g szőlőszemet, egy citrom reszelt héját. A cukrot ízlés szerint adják hozzá, figyelembe véve, hogy a szőlő sok glükózt tartalmaz. A gyümölcsöket meg kell mosni és meghámozni. Hogy a kivivel kevesebb gond legyen, félbe lehet vágni, és egy kanál segítségével kikanalazni a húsát. A narancsot gerezdekre szedik, és eltávolítják a magokat. Az összes felsorolt hozzávalót, a szőlő kivételével, húsdarálón passzírozzák át, vagy turmixgépben felverik. A szőlőszemeket egészben hagyják. Hozzáadják a masszához a cukorral együtt, alaposan összekeverik, majd a desszertet üvegekbe osztják. Hűtőszekrényben 2–3 hétig eltartható, és a citromhéjnak köszönhetően nem veszíti el szép színét.

A feijoa más gyümölcsökkel és diófélékkel is kombinálható (például mogyoróval vagy mandulával). Az egyetlen kivételt a földimogyoró képezi.

Ezek a gyümölcsök nagyon jól kombinálhatók nektarinnal. Néhány háziasszony feijoát szilvával is készít. Viszont feijoát eperrel szintén nem főznek, bár léteznek receptek e két gyümölcs alapú likőrökhöz. Ennek az az oka, hogy az ilyen lekvár felgyorsult ütemben oxidálódik és nagyon gyorsan megbarnul. Lehet kevesebb cukrot adni a recepthez, akkor a desszert savanykás lesz. Édességét mézzel és fahéjjal lehet szabályozni. Fűszerek közül néha vaníliát is adnak a lekvárhoz.

Feijoa- és tőzegáfonya lekvár
A feijoa- és tőzegáfonya lekvár nagyon szép színt kap – a bogyókban lévő savnak köszönhetően a termék nem veszíti el nemes sötétvörös árnyalatát. 1 kg feijoához 0,5 kg tőzegáfonyát és 1 kg cukrot kell venni (ha a bogyók túl savanyúak, mézet is adhatunk hozzá). Mindezt turmixgépben egységes masszává keverjük. Ezután a lekvárt üvegekbe töltjük és lefedjük. A tőzegáfonya olyan összetevőket tartalmaz, amelyek hatására a massza magától kissé besűrűsödik és zselésedik (ahogy a piros ribizli esetében is), ezért nem kell főzni, mert túl sűrű állagú lehet. Emellett a tőzegáfonya sok C-vitamint tartalmaz, amely hőkezelés hatására lebomolhat.

Klasszikus receptek

Ezenkívül a lekvárt klasszikus módon is elkészíthetjük, amely a termék hőkezelését foglalja magában. Kevesebb tápanyagot tartalmaz, és elég sok cukrot adnak hozzá, de még ez a termék is hoz némi egészségügyi hasznot. A tapasztalt szakácsok például a következő desszertváltozatokat ajánlják:

1. Klasszikus feijoa lekvár. Ehhez a bogyókat és a cukrot 1:1 arányban veszik. A gyümölcsöket megmossák, megszárítják és összetörik, de a héjat nem távolítják el. Az összetört bogyókat megszórják cukorral, hozzáadnak 0,5 pohár vizet, összekeverik, felforralják, majd alacsony lángon 5–7 percig főzik. Ezután hagyják kihűlni a lekvárt, még egyszer felforralják, majd lehűtik. Végül a kész terméket előzőleg gőzzel kezelt üvegekbe töltik és légmentesen lezárják.
2. Egész feijoa lekvár. Ehhez szükség lesz 0,5 kg bogyóra, egy pohár cukorra, 1 evőkanál konyakra vagy brandyre, 0,5 l vízre. Ez a lekvár meglehetősen egyszerűen készül, az egész eljárás körülbelül egy órát vesz igénybe. Az egész gyümölcsök szebben mutatnak, és a cukor mennyisége ebben a receptben csökkent. A bogyókat megmossák, a héjukat levágják, hogy eltávolítsák a savanykás ízt (de a héjat nem dobják ki). A megtisztított gyümölcsöket citromlével savanyított vízben tartják. Egy kellően vastag aljú edényben feloldják a megadott mennyiségű cukrot, hozzáadva 3 evőkanál vizet. Ezt a keveréket felforralják, és alacsony lángon tartják, amíg a szirup meg nem sötétedik. Ezután óvatosan beleöntik 0,5 l forrásban lévő vizet, hozzáadják a levágott feijoa héját, együtt főzik 8 percig, majd leszűrik. A már leszűrt sziruphoz hozzáadják a feijoa gyümölcsöket, majd felforralják és alacsony lángon hagyják 40 percig. Néhány perccel az elkészülés előtt beleöntik a konyakot vagy brandyt, elkeverik. Ezután a lekvárt előkészített üvegekbe lehet tölteni.
3. Karamelles feijoa-gyömbér lekvár. 0,5 kg gyümölcshöz egy pohár cukrot, 0,5 l vizet, 1 evőkanál gyömbérport vagy 2 evőkanál reszelt gyömbérgyökeret (ez kevésbé koncentrált ízt ad), 1 evőkanál konyakot kell venni. Az elkészítés folyamata nagyjából megegyezik a fent leírt recepttel. Csak ebben az esetben a gyömbért a feijoa gyümölcsökkel egy időben adják hozzá, felforralják, és 40 percig főzik.
4. Feijoa-körte lekvár muscat bor hozzáadásával. A körte puhábbá teszi ezt a desszertet, a bor pedig kiemeli a gyümölcsök ízét. A lekvár elkészítéséhez szükség lesz 0,5 kg feijoára, két bármilyen fajtájú körtére, egy pohár cukorra, 50 ml fehér félédes muscat borra. A gyümölcsöket meg kell mosni, óvatosan meg kell szárítani, le kell vágni a csészelevelekkel ellátott tetejüket, de hámozni nem kell. Ezután a feijoát turmixgépben össze kell törni, a kapott pürét egy előre elkészített edénybe kell tenni. A körtékről le kell hámozni a héját, eltávolítani a magokat, a húsát kockákra kell vágni, és hozzáadni a feijoapüréhez. Ezután a gyümölcsöket fel kell önteni a muscat borral, alaposan össze kell keverni, fel kell forralni, és további 15 percig lassú tűzön kell hagyni. Ez idő alatt folyamatosan keverni kell a masszát, hogy ne égjen le. Ezután az edényt le kell venni a tűzről, hozzá kell adni a cukrot, és néhány percig hagyni, amíg el nem olvad. Ezután ismét a tűzre kell tenni az edényt, és további 10–15 percig kell főzni, miközben nem szabad elfelejteni keverni. Ezután a lekvárt üvegekbe kell tölteni, és a szokásos módon le kell zárni.

A feijoa előnye, hogy gyakorlatilag bármilyen bogyós gyümölccsel és gyümölccsel kombinálható. Ez lehetővé teszi a friss íz megőrzését és a lekvár árnyalatának kellemesebbé tételét.

Feijoa lekvár

Például készíthető feijoa-, dinnye- és őszibarack-konfitúr. Ez tulajdonképpen a lekvár egy fajtája, amelyet a bogyós gyümölcsök és gyümölcsök cukorszirupban való főzésével nyernek, hogy végül zselészerű masszát kapjanak. Ez lehetővé teszi a gyümölcsök erős vagy szokatlan ízének némileg enyhítését, így a feijoa számára ez kiváló választás. Ráadásul ebben az esetben még csak főzni sem kell a gyümölcsöket.

A konfitúr elkészítéséhez 250 g feijoát, őszibarackot, dinnyét, 350 g cukrot, 3,5 evőkanál (már előkészített) zselatint, friss narancshéjat, egy pár szem szegfűszeget kell venni. A dinnyéről le kell szedni a magokat, előtte le kell hámozni a héját. Az őszibarackot ajánlott blansírozni, a héját eltávolítani, és vékony szeletekre vágni. De ez az őszibarack fajtájától függ. Néhány esetben elég csak a felületét hideg víz alatt dörzsölni, hogy eltávolítsuk a szőrt. A feijoát szeletekre kell vágni, a héját nem kell eltávolítani. Az összes felvágott gyümölcsöt össze kell keverni a cukorral, hozzáadni a zselatint, lefedni, és egy éjszakára a hűtőszekrénybe kell tenni, hogy a lé kiválása után zselészerű masszát kapjunk. A narancshéjba bele kell szúrni a szegfűszeget, 3-4 percig forralni, lehűteni, és a konfitúrhoz adni az aroma kedvéért.

A feijoa lekvár tárolása

A feijoa nyers állapotban nagyon rövid ideig tárolható. Maximum 2–5 napig tartható el szobahőmérsékleten. A hűtőszekrényben azonban nyugodtan eltartható egy teljes hónapig. Ez vonatkozik a cukorral összetört bogyókból készült „élő” lekvárra is. Ha azonban citromot és gyömbért adnak hozzá, akkor nem sötétedik meg, és az ilyen adalékok anyagai lehetővé teszik a lekvár hosszabb tárolását – 2–3 hónapig. A lekvár sötétedése egyébként nem jelenti azt, hogy megromlott. Ez csupán annak az eredménye, hogy a gyümölcshús a fent említett jótékony anyagokat – antioxidánsokat vagy polifenolcsoportokat – tartalmazza. Ezek oxidációja lúgos környezetben vagy levegő hatására következik be. Éppen ezért ajánlott az üvegeket légmentesen záró fedéllel lezárni. Ezenkívül a citromlé jelenléte gátolja az oxidációs folyamatot. A cukorral összetört bogyók fagyasztása viszont nem ajánlott. A fagyasztás szintén elpusztítja a jótékony anyagok egy részét.

A klasszikus feijoa lekvárt, amelyet felforraltak, egy évig lehet tárolni anélkül, hogy az üvegeket hűtőszekrénybe tenné. Ehhez azonban be kell tartani az összes szabályt:

1. A lekvárt kizárólag légmentesen záródó üvegekbe kell tölteni. Az optimális űrtartalom 0,5 liter, hogy ne álljanak túl sokáig nyitva.
2. A lekvár betöltése előtt az üvegeket sterilizálni kell. Ezt vízben vagy gőzben is lehet végezni, mindegy.
3. Semmiképpen ne töltse a kész lekvárt („élő” vagy klasszikus) nedves edénybe. Először fordítsa az üveget fejjel lefelé egy papírszalvétára, és várja meg, amíg teljesen megszárad. Az idő megtakarítása érdekében az üvegeket a sütőben minimális hőmérsékleten is megszáríthatja.
4. A fedeleknek sértetlennek, sérülésmentesnek és egységes bevonatúnak kell lenniük. A legjobb, ha a fémen polimer réteg van (az úgynevezett „fehér” fedelek – ezek nem oxidálódnak).
5. Az élő lekvárhoz, amely viszonylag rövid ideig tárolható, használhat polimer fedeleket. De ajánlott előzőleg az üveg nyakát többszörösen összehajtott pergamenpapírral lezárni.
6. Minél több a cukor, annál több citromlére van szükség, ez megakadályozza a penész megjelenését az üvegekben. És minél sűrűbb lesz a termék, annál jobb, mivel csökken a romlás kockázata.

A hőkezelt lekvárt nem feltétlenül kell hűtőszekrényben tárolni. De mindenképpen ajánlott hűvös helyet választani neki. Ideális esetben egy speciálisan felszerelt kamrára vagy fűtetlen erkélyen lévő szekrényekre lesz szükség. Emellett kerülni kell, hogy az üvegekre közvetlen napfény essen, mert a lekvár a hatására gyorsabban oxidálódik és romlik. Családi házban a feijoa lekvárt nem ajánlott a pincébe tenni, mivel az alacsony hőmérséklet miatt tönkremehet, és hirtelen lehűlés esetén az üveg egyszerűen „szétrobban”.

A hőkezelt feijoa-befőttet legalább egy évig el lehet tárolni. Néhány szakács szerint akár több évig is elállhat, mivel a feijoában nincsenek olyan magok, mint például a meggyben, amelyek nagy mennyiségű mérgező ciánsavat tartalmaznak. Ha a feijoát almával, őszibarackkal vagy sárgabarackkal főzik, akkor ezek magjait ajánlott eltávolítani. De mindenképpen jobb nem kockáztatni: egy év az optimális időtartam.

Érdekes tények a feijoáról

Az európaiak csak 1815-ben értesültek a feijoa létezéséről. Friedrich Szellov német biológus fedezte fel a brazil dzsungelben tett expedíciója során. A növényt azonban nem róla, hanem Zsoao de Szilva Fejzso természettudósról nevezték el, aki szintén hozzájárult Brazília kutatásához. Még érdekesebb az a tény, hogy a természettudós valódi vezetékneve Barbosa volt, és a művésznevét ifjúsága idején népszerű Fejzso y Montenegró filozófus után vette fel. Ilyen bonyolult történet kerekedett belőle.

Mit lehet még érdekeset mondani a feijoáról? Például a következő tényeket:

1. Ez a növény gyönyörű fehér virágokkal virágzik, amelyekben piros porzók egész tűzijátéka látható. A vadonban apró kolibri madarak porozzák be. A kerti feijoa fajtáknál már csak a méhek maradnak lehetőségként.
2. A feijoa virágszirmai is ehetőnek számítanak, édeskés ízük van. Vagy gyümölcssalátákba teszik, vagy megszárítják és teát főznek belőlük.
3. Az európaiaknak a feijoa íze az eperre emlékeztet, a latin-amerikaiakénak viszont a guavára; ezekben az országokban a bogyókat gyakran ananászguavának nevezik.
4. Európában Franciaországban kezdték termeszteni a feijoát az 1890-es években, Édouard André francia botanikus közreműködésének köszönhetően.
5. Új-Zélandon a feijoa kezdettől fogva jól meghonosodott. Ma itt rekordterméseket takarítanak be ebből a bogyóból. Ezért az országban számos feldolgozási módot találtak ki. A feijoát különféle gyümölcsös üdítőitalokhoz adják, bort és almabort készítenek belőle, lekvárt főznek és „élő” lekvárt készítenek, piték töltelékeként használják, sőt fagylaltot és joghurtokat is gyártanak belőle. Különös sikert arat a helyi vodka, amelyhez a feijoa mellett olyan egzotikus alapanyagokat adnak, mint a passiógyümölcs, a kivi és a manuka méz.
6. Az érett feijoa gyümölcsök hámozása meglehetősen nehéz. A húsuk puha, a héja viszont kemény, és néha savasságával elronthatja az ízt. Ha a gyümölcsök nagyok, egyszerűen félbevágják, majd teáskanállal kiveszik a húst. Ha gyakorlottá válik, akár egyszerűen kettétörheti a bogyókat, és a felek tartalmát közvetlenül a szájába nyomhatja.
7. Egyes országokban a feijoát előre felszeletelik karikákra, majd szárítják. Később más aszalt gyümölcsökkel együtt fogyaszthatók, valamint teaként is főzik őket, akárcsak a héját. Ezen kívül kompótot is főznek belőlük.

Érdekes az is, hogy az orosz nyelvben a „feijoa” szó nőnemű (mivel ez egy bogyó – mint az eper, a málna vagy az áfonya), és ragozhatatlan főnévnek számít. Melléknév viszont nem képződik belőle, bármennyire is gyakorolják a tréfások a szellemességüket.