A hagyma keserűségének eltávolítása: 7 módszer

A hagyma hét betegség ellenszere – így jellemezték dédszüleink ezt a zöldséget. A régi időkben a népi gyógyítók megjegyezték, hogy nemcsak ízletes, hanem számos jótékony tulajdonsággal is rendelkezik – az emésztés helyreállításától és az étvágy javításától kezdve a megfázásos betegségekkel szembeni ellenállás képességéig, megvédve az embereket a baktériumoktól és vírusoktól.

Ma már elképzelhetetlen a leves vagy saláta hagyma nélkül. Azonban nem mindenki kedveli csípős ízét, és a keserűséget, ami egyesek számára mesés élvezet, mások nem bírják. Különösen válogatósak a gyerekek – egy-egy kis szeszélyes gyerek el fogja tolni a tányért, valahányszor hagyma illatát vagy ízét érzi. Ezért az anyukáknak és nagymamáknak módokat kell keresniük a hagyma keserűségének eltávolítására.

A hagyma túlzott keserűségének okai

Amíg a hagyma nincs felszeletelve, csillogó, kellemes megjelenésű zöldség. Ha a kés megbontja a szerkezetét, azonnal erős szag terjed, amitől könny kicsordul. Ily módon a növény igyekszik megvédeni magát a sérülésektől. A természet ezt a védelmi mechanizmust hozta létre, melynek eredményeképpen nemcsak a szervezet számára hasznos fitoncidek szabadulnak fel, hanem a hagymában található szulfonsav sejtjei is elpusztulnak. Ez kémiai reakciókat indít el, amelyek gázt képeznek, melynek összetevője a kénsav, ami irritálja a szem nyálkahártyáját.

A hagyma keserűsége is egyfajta 'tiltakozása' a növénynek a felvágás, azaz a sejtjeinek elpusztítása ellen. Miért is lehet a hagyma nagyon keserű, egészen elviselhető vagy szinte édes? Erre a kérdésre több válasz is van.

1. Először is, a keserűség mértékét a hagyma fajtája határozza meg. Vannak erősen csípős fajták – ezeket csípősnek nevezik, félcsípősek, valamint édesek – magas természetes cukortartalommal.
2. Másodszor, még azonos fajtájú hagymák is erősen eltérhetnek keserűség mértékében – minden a termesztési körülményektől függ. Különösen nagy jelentősége van az ágyásba juttatott foszfortrágyák mennyiségének. Hiányuk rossz hatással van a zöldség ízére, erősen kesernyéssé válik.
3. Harmadszor, a növényt bőségesen kell öntözni. A vízhiány miatt a hagymákban megnő az összes komponens koncentrációja, beleértve azokat is, amelyek keserűséget kölcsönöznek, valamint az illóolajokét. Ezért a tapasztalt kertészek nagy figyelmet fordítanak az öntözésre, különösen meleg, szeles időben.
4. Negyedszer, a keserűség mértékét befolyásolja a betakarítás időpontja. Ugyanis az érés idejére, a nyár vége felé az illóolajok koncentrációja eléri a maximumát, ezért az őszi, késői hagyma keserűbb, mint nyári rokona.

Meg kell jegyezni, hogy a keserűbb fajták – mint a Centurion, a Pogarszkij, a Herkules, a Szturon – több fitonicidet tartalmaznak, amelyek sikeresen küzdenek a kórokozó mikrobákkal, amelyek képesek megbirkózni akár a tuberkulózis kórokozójával, a Koch-bacilussal is. Ezért hasznosabbak, ha szezonális megfázás megelőzésére fogyasztják őket. Az ilyen fajták ráadásul jobban tárolhatók: az erős és féléles hagyma közepes méretű fejei akár 10 hónapig is eltarthatók a külső megjelenés és a fogyasztói tulajdonságok elvesztése nélkül, míg az édes fajták alig bírják ki az 5 hónapot.

Ezért a legtöbb esetben mind a magántermelők, mind a mezőgazdasági vállalkozások inkább erős hagymafajtákat termesztenek.

A vöröshagyma keserűségének eltávolítása

A keserűséget többféleképpen is eltávolíthatja a hagymából. Vannak háziasszonyok, akik megszokták, hogy a hagymafejet a mikróban kezelik, szó szerint 10 másodperc alatt, közepes teljesítményen melegítve. Fontos, hogy ne tartsa tovább, nehogy a zöldség megpuhuljon, és fogyasztás előtt hűtse le.

Egyes családok úgy szabadulnak meg a hagyma keserűségétől, hogy a meghámozott zöldséget a hűtőszekrénybe teszik. Néhány óra múlva a hagyma íze lágyabb lesz, miközben megőrzi lédússágát. A folyamat felgyorsításához teheti a fagyasztóba is, de csak nagyon rövid időre – szó szerint 3-4 percre –, hogy ne fagyjon meg, különben nemcsak a keserűség, hanem a hagyma íze is eltűnik.

A keserűség eltűnik abból a hagymafejből is, amelyet negyedekre vágtak, és néhány percre ecettel vagy citromsavval savanyított vízbe tettek.

Ha a hagymát krémleveshez tervezi felhasználni, nem kell aggódnia amiatt, hogy előre eltávolítsa belőle a keserűséget: az magától eltűnik a forralás során.

A keserűségtől való megszabadulás leginkább hagyományos módszerei a forró vizes blansírozás, a sütés, a dinsztelés.

Forró víz segítségével

Annak érdekében, hogy a hagyma ne legyen keserű, a háziasszonyok leggyakrabban blansírozzák – azaz forró vízzel leöntik. Ezt a módszert már a nagymamák is használták, egyszerű, nem macerás, és nem igényel további hozzávalókat.

A legegyszerűbb blansírozási módszer: a felvágott hagymát, amelyet szűrőbe teszünk, forró vízzel leöntjük közvetlenül a vízforralóból. A forró zuhany után adjon neki egy hideg zuhanyt is – azaz öntse le csapból vett hideg vízzel.

De van ennél helyesebb blansírozási módszer is. Fel kell forralni a vizet egy fazékban, le kell zárni alatta a lángot, és a forró vízbe kell szórni a felvágott hagymát. Egy perc múlva szűrő segítségével le kell önteni a vizet, a hagymát pedig gyorsan le kell hűteni egy jeges vízzel teli tálban. Nem érdemes tovább tartani a forró vízben, mert a zöldség kívül kissé megfőhet.

Az így előkészített hagyma lágyabb ízt kap, megszűnik keserű lenni, és jól illik a friss uborkából, paradicsomból és édes kaliforniai paprikából készült salátába.

Ennek a keserűségtől való megszabadulási módszernek azonban van egy jelentős hátránya is – a zöldség nem lesz ropogós.

Hogy a forrázással történő keserűmentesítés során a hagyma ne váljon íztelenné, egyes háziasszonyok ecetet is használnak: a hagymaszeleteket közvetlenül a hideg vizes leöblítés után az ecetbe teszik, és negyed órát állni hagyják. A zöldséget az ecet leöntése után használják fel.

Létezik olyan módszer, amelyben a forró víz és az ecet kombinálódik. A hagymát karikákra kell vágni. Egy lábosban egy pohár vízben oldjunk fel 3 teáskanál kristálycukrot és fél teáskanál sót. Amint a víz forrni kezd, adjunk hozzá 50 ml ecetet, kapcsoljuk le a tüzet, és szórjuk bele a hagymát. Hagyjuk a forró ecetes vízben 5 percig, majd szűrjük le a folyadékot szűrővel, és öblítsük le a hagymát hideg vízzel.

Az így előkészített zöldség leginkább a meleg és hideg halételekhez illik.

Pirítással

Sütéssel eltávolítható a keserűség a hagymából, amelyet önálló rágcsálnivalóként – például sör mellé – terveznek használni. Az ízletes hagyma elkészítéséhez készítsünk bő olajat, egyenlő arányban keverve össze olvasztott vajat napraforgó- vagy olívaolajjal.

Az olajkeveréket tűzön kell felforrósítani, lehetőleg mély serpenyőben, mert habzani fog, amikor belehelyezzük a hagymát. A hagymát sütés előtt ne túl vékony karikákra vagy félkarikákra vágjuk, vastagságuk kb. 3 mm legyen. Sütés előtt akár be is áztathatjuk őket rövid időre száraz fehérborba, majd lisztbe forgathatjuk. Ez nem kötelező, de ez a falat sokkal ízletesebb és érdekesebb lesz, mint a simán megsütött hagyma. Óvatosan, nehogy megégessük magunkat, tegyük a karikákat a bő olajba, ne tegyünk sokat egyszerre, szabadon úszniuk kell a forró olajban. Ahhoz, hogy a folyamat egyenletes legyen, és a forró olaj ne hagyjon ki egy centimétert sem a hagymából, keverjük meg a zöldséget.

Süssük a darabokat aranybarnára, majd helyezzük papírtörlőre, hogy eltávolítsuk a felesleges olajat.

Só segítségével

Van még egy egyszerű és olcsó módszer a hagyma keserűségének eltávolítására. Ebben a közönséges konyhasó segít. Vegyünk egy evőkanálnyit, oldjuk fel egy pohár vízben, és öntsük a kapott folyadékkal az előre apró darabokra vagy félkarikákra vágott hagymát. Minél finomabbra van vágva a zöldség, annál gyorsabban eltűnik a keserűség. A finomra aprított hagymadarabokhoz 10 perc elegendő. Az idő leteltével öblítsük le hideg folyó vízzel.

Dinszteléssel

A hagymát keserűmentessé tehetjük párolással is – azaz serpenyőben történő hevítéssel. Vágjuk fel a hagymát az étel által megkívánt módon – apró darabokra, félkarikákra vagy karikákra –, és tegyük egy serpenyőbe növényi olajjal, ahol rövid ideig melegítsük. Fontos, hogy a hagyma átlátszóvá váljon, de ne piruljon meg. Ehhez a folyamatot gyakori kevergetés mellett kell végezni. A keverések között fedjük le a serpenyőt.

Ez a hagyma különösen jól érvényesíti ízét és aromáját a hússal vagy gombával készült meleg salátákban.

A zöldhagyma keserűségének eltávolítása

A zöldhagyma tollai sokkal finomabbak, mint a vöröshagyma, ezért sokkal óvatosabban kell bánni velük. Nem bírják el a forrázást forró vízzel – nagyon gyorsan megfőnének, elvesztenék az aromájukat, az ízük teljesen megváltozna, a színük is megsínylené, és a zöld tollakban található C-vitamin jelentős része elpusztulna. Ezért a keserűség eltávolításához más módszerek szükségesek.

Amikor a zöldhagymát felvágtuk, óvatosan és nem erősen kell gyúrni egy krumplinyomóval vagy nyújtófával, ha ezek nincsenek, akkor egyszerűen kézzel. Ezután öntsünk rá egy kevés olvasztott vajat. Levesbe, meleg húsos salátába vagy burgonyához, húshoz, halhoz a zöldhagyma ilyen formában is alkalmas. Friss uborkás és paradicsomos salátához jobb, ha a tollakat langyos vízzel leöblítjük.

A lilahagyma keserűségének eltávolítása

A vöröshagyma ritkán keserű, ez leginkább az öntözés vagy a foszforműtrágyák hiánya miatt fordul elő. Minőségi agrotechnika mellett a vörös fajták általában kevés illóolajat és sok cukrot tartalmaznak, ezért főleg salátákba ültetik. Forró ételben ez a zöldség gyorsan elveszíti szép színét, és piszkosszürkévé válik. Ugyanezen okból nem szabad forró vízzel kezelni.

Ezért, ha a vöröshagyma mégis keserűnek tűnik, a keserűséget 10 perces áztatással kell eltávolítani vagy sós vízben (egy evőkanál só egy pohár vízhez), vagy citromsavval ellátott vízben (fél teáskanál egy pohár vízhez).

Lehetőség van a vöröshagyma pácolására is – ettől a színe egyáltalán nem vész el, sőt, élénkebbé és érdekesebbé válik, maga a hús mélyebb ízű lesz, és kellemes pikantériát kap.

Hogyan pácolhatja a hagymát a keserűség eltávolításához

A pácolás jól eltávolítja a keserűséget a hagymából, ízesebbé, pikánsabbá, lédúsabbá válik. A pácot elkészíthetjük ecettel vagy anélkül is.

Ecettel

Egy pohár ecethez egy-egy teáskanál cukorra, sóra és növényi olajra lesz szükség. Keverje össze a hozzávalókat, amíg a por alakú anyagok feloldódnak, majd tegye a hagymát a kapott pácba fél órára. Az ecet ne legyen túl tömény, erőssége nem haladhatja meg a 3%-ot. A boltban vásárolt 9%-os ecetet 1:3 arányban kell vízzel hígítani.

A hagymát nem kell leöblíteni, miután kivette a pácból. Azonnal felhasználható salátákba, díszíthető vele a felvágott hering vagy más előételek.

Ecet nélkül

1. Pácként használható tiszta citromlé, amelyet közvetlenül a gyümölcsből facsartak ki. A mennyiségét a hagyma mennyiségétől függően kell meghatározni. A léhez adhat egy teáskanál kristálycukrot. Ebben a pácban áztassa a hagymát fél órán át. A lé kiválóan eltávolítja a hagyma keserűségét és csípősségét, miközben maga ugyanolyan aromás és savanyú marad, mint kezdetben, egy csepp keserűség és hagymaszag nélkül. Az ilyen levet, miután a hagymát kivette belőle, szükség esetén salátaöntet alapjaként lehet használni.
2. A felszeletelt hagymát tegye egy tálba (lehetőleg üveg- vagy kerámiatálba), adjon hozzá fél teáskanál sót és egy teljes ilyen kanál cukrot, szórjon bele 10–12 kristály citromsavat, és öntsön hozzá egy evőkanál citromlevet. Öntsön a tálba egy kevés felforralt és lehűtött vizet – annyit, hogy ellepje a hagymát. Keverje össze. Kívánság szerint borsozza meg a pácot, és adjon hozzá fűszernövényeket. Hagyja a hagymát ebben az oldatban 30–40 percig, majd öntse le a folyadékot, öblítse le a zöldséget hideg vízzel, és használja fel salátához.
3. A hagyma keserűségének eltávolításához, amelyet a nyárssült hús elkészítéséhez szán, használhat kefírt. Igaz, ehhez több időre lesz szükség, mint az ecetes vagy citromsavas pácoláskor, mivel a kefír hatása sokkal enyhébb. Egy pohár kefírt keverjen össze egy tálban fél kiskanál sóval és fűszernövényekkel, tegye bele a karikákra vágott hagymát, és keverje össze. Hagyja pácolódni egy órán át, majd az idő leteltével öblítse le a zöldséget folyóvízzel.
4. A hagyma pácolásának másik egyszerű módja, ha paradicsomlébe áztatja. De a boltban vásárolt, dobozos lé nem megfelelő, mert sok nem természetes eredetű adalékot és cukrot tartalmaz. Jobb, ha saját kertből származó paradicsomból facsar levet, ehhez akár húsdarálón is átpasszírozhatja a paradicsomot, a magok eltávolítása sem szükséges. Vágja a hagymát karikákra vagy félkarikákra (a finomabbra vágott darabokat nehezebb lesz kivenni a léből). Egy tálba öntsön egy pohár levet, szórjon bele egy teáskanál sót, borsozza meg, és adjon hozzá fűszereket. Tegye a hagymát a tálba, keverje össze a lével, és hagyja pácolódni 40 percig. Amikor a megadott idő letelt, szűrőkanállal vegye ki a zöldséget, öblítse le, és használja salátában, vagy hal- vagy húsételek kiegészítőjeként.

Édes hagymafajták

Az édes hagyma nem teljesen édes a szokásos értelemben. Alapvetően ez egy szokásos hagyma, de lágyabb ízű, mentes az erősségtől, a keserűségtől és a nyilvánvaló csípősségtől. Attól még csípi a szemet, könnyeket csal – de nem olyan intenzíven, mint a csípős és féléles rokonai. Mindezt azért, mert az édes fajtákban kevesebb a csípősséget adó és kéntartalmú illóolaj. Kevesebb bennük a mikrobák és vírusok ellen védőgátat képező fitoncid is. Viszont vitamin-tartalomban az édes fejek nem maradnak el a csípősektől.

Az édes hagymák listáján a fehér vagy piros külső héjú és húsú fajták dominálnak. A hagymák alakja leggyakrabban nyújtott, ovális.

Minél több cukrot tartalmaz a hagyma, annál kevésbé csípős és keserű, ezért más fajtáknál jobban alkalmas saláták készítésére.

Snidling (metélőhagyma)
Kora tavasszal elsőként a snidling jelenik meg – ez a faj évelő. Ha szigorúan vesszük a botanikai besorolást, inkább egy évelő lágyszárú növény, amely Oroszország középső részén már április elején és egész májusban friss, fiatal zölddel örvendeztet, egészen a valódi vöröshagyma első terméséig. A nép több más nevet is adott neki, ezért leggyakrabban metélőhagymaként, bokorhagymaként vagy szibériai hagymaként ismert.

Bokorhagymának azért hívják, mert nem egyes hagymácskákban nő, hanem kisebb, meglehetősen sűrű telepekben. Nem húzzák ki a földből, csupán a zöldjét vágják le – innen ered a snidling elnevezés is, ami németül annyit tesz: 'vágott hagyma'.

A zöldje olyan finom és gyengéd, hogy jobb frissen fogyasztani, hőkezelés nélkül. De az első tavaszi saláták a snidlingnek köszönhetően a kívánt vitaminokkal telnek meg, a legkisebb keserűség nyoma nélkül. Később ez a hagyma nagyon dekoratívvá válik, tucatszám hozza fehér vagy lila színű, kerek virágzatát.

Annak ellenére, hogy ez a hagyma évelőnek számít, jobb évente vagy kétévente megújítani az ültetvényt: kiásni a földből, kis csoportokra osztani és újratelepíteni – mert a nagy, sűrű csomóban a hagymácskák a zsúfoltság miatt egymást a földfelszín felé nyomják, és súlyos télben kifagyhatnak.

Mogyoróhagyma (salottahagyma)
Amint a snidling ideje lejár, rögtön az asztalra kerül a mogyoróhagyma friss zöldje. Ez a hagymafajta széles körben elterjedt a francia konyhában, amely híres kifinomultságáról, és éppen az erős szag és keserűség hiánya miatt értékelik.

A nép körében a mogyoróhagymát családihagymának, fészekhagymának vagy negyvenfogúnak is hívják – mivel egyetlen hagymácskából egy egész család nő ki – akár 20–25, esetleg még több hagyma, amelyek mindegyike egy csokor finom tollat ad. A mogyoróhagyma átlagos mérete 1–3 cm átmérőjű.

A snidlinggel ellentétben ez egynyári hagyma, ősszel későn vagy kora tavasszal ültetik, akár a még alig felolvadt talajba is. Jól tűri a fagyokat, nem hajt szárba, és meglehetősen gyorsan hozza az első termést.

A mogyoróhagyma sokkal ellenállóbb a hőkezeléssel szemben, mint a snidling, ezért nemcsak salátákba, hanem levesekbe és főételekbe is teszik.

De a szokásos méretű fejű vöröshagyma között is sok olyan fajta van, amely sok cukrot tartalmaz, és ezért nem igényel további kezelést a keserűség eltávolítására.

Az édes fajták hagymái általában nagyobbak és húsosabbak, mint a csípős és féléles fajtáké, és korábban is érnek, bár összességében vannak közöttük korai, közepes és késői érésűek is.

A vörös színű fajták közül különösen lágyak a Bagrovij Mjacs, Retro, Kampilló, Grejtful és a Csornij Pring, bár az átlagos kertész kertjében a Red Baron dominál. A legnépszerűbb fehérek közül megemlítendő a Kometa, a Globo és a Spanyol 313.

Nem minden édes fajta nőhet meg minden szélességi fokon. Bármennyire is próbálkoztak a moszkvai környéki kertészek a Krímből szuvenírként hozott Jaltai fajta termesztésével, semmi jó nem sült ki ebből az ötletből – nincs rendes termés, és az ízét tekintve a középső sávban termesztett hagymák messze elmaradnak a déliektől.

Összességében azonban az édes fajták között vannak olyanok, amelyek jól tűrik a késő tavaszi fagyokat és meglehetősen igénytelenek.

1. Kometa – ha pontosak akarunk lenni, ez nem egy fajta, hanem egy hibrid. Univerzális salátahagymák közé tartozik. Megnyerő külleme van, nem nehéz termeszteni, mivel alkalmazkodott a különböző szélességi fokokhoz, többek között a középső sávban is normálisan fejlődik, és ellenálló a gombás betegségekkel – rózsaszín rothadással és fuzáriummal – szemben. A hagyma fehér színű, a pikkelyek lédúsak és szorosan egymáshoz simulnak. A termést az első hajtások megjelenése után 3,5–4 hónappal lehet betakarítani, de a Kometa, mint minden édes fajta, nem tárolódik túl sokáig – legfeljebb fél évig, ezért jobb, ha a szilveszteri ünnepek előtt elfogyasztjuk, nehogy tönkremenjen. Felhasználható salátákban és hőkezelésnek is alávethető, vagyis bármilyen első és második fogásba, valamint köretekbe tehető.
2. Spanyol 313 – ez a késői érésű fajta számos régióban termeszthető – a déli Moldovától Moszkva környékéig. Az északibb területeken szabadföldön nem ad stabil, bő termést, itt üvegházban lehet termeszteni. Ez is egy fehér fajta, tömör, lédús hagymával, de kissé csípősebb, mint a Kometa. Kulináris célokra jobb frissen felhasználni, hőkezelés nélkül.
3. Globo – még egy a legjobb fehér hagymafajták közül, késői érésű fajták közé tartozik. Nemcsak a hagymára jellemző gombás betegségekkel szembeni magas ellenálló képessége miatt értékes, hanem lédús húsa és a jellegzetes hagymaillat hiánya miatt is. Ezenkívül a Globo jól tárolható, és nagy méretű hagymájával tűnik ki – akár 800 gramm is lehet.
4. Campillo – közepes érésű vöröshagyma, augusztus végén takarítják be. Igényes a talaj termékenységére, a napfényre és a megfelelő nedvességtartalomra. Édes, lágy ízében alig érezhető csípősség van. A hagymák enyhén lilás árnyalatúak. De a festő vörös pigment nem szennyezi be a kezet és nem hagy nyomot az edényeken. Tárolható tovább, mint a szokásos édes fajták – akár 7–8 hónapig.
5. Red Baron – ezt a hagymát minden második kerti telken termesztik. A kertészek megszerették igénytelensége, magas terméshozama és markáns íze miatt, amely kiválóan illik a grillhúsokhoz és salátákhoz. Ráadásul kényelmes használni, mivel minden egyes hagyma nem túl nagy, egy alkalommal felhasználható anélkül, hogy azon gondolkodnánk, hová tegyük a maradék fejet. A megfelelően megszárított Red Baron termés akár február elejéig is eltartható, igaz, rendszeresen át kell válogatni, hogy eltávolítsuk a további tárolásra alkalmatlan példányokat.
6. Kendi a sárga édes hagyma hibrid fajtája. Nemcsak édes ízű, hanem nagyon korai érésű is – kevesebb mint három hónappal az ültetés után, két és fél hónappal az első kelések után pedig már beérik. Termesztése nem bonyolult, a Kendi nem igényel különösebb törődést, mivel nagyon igénytelen. A legnagyobb termést a déli régiók kertészei érik el, bár a középső sávban való termesztésre is kiválóan alkalmas. Ugyanakkor ez a hagyma nem tárolható sokáig – legfeljebb fél évig –, és ez talán az egyetlen hátránya. A Kendinek nagyon vékony, finom külső pikkelyei vannak, amelyek rendkívül könnyen lehámlanak, belül pedig a hagyma fehér és lédús. Ez a hagyma kiválóan alkalmas salátának – azaz friss fogyasztásra –, valamint meleg ételek összetevőjeként is.

Nem mindegyik felsorolt fajta alkalmas Szibériára és a Moszkva környékétől északra elterülő régiókra – ahol a természeti viszonyok korlátozzák a kertészek lehetőségeit. Számukra is léteznek azonban olyan édes hagymafajták, amelyek a nem túl kedvező környezetben is teremnek.

1. Szibériai egyéves – a fajta neve magáért beszél, Szibéria számára nemesítették, ezért télálló, vagyis elviseli a tavaszi visszatérő fagyokat és a nyár végi hidegeket is. Bár általában beérik a hideg és az esős időszak beállta előtt, mivel korai érésű fajta. Jó tárolhatóság jellemzi, akár áprilisig eltartható. Nem mondható, hogy a Szibériai teljesen édes fajta, az ízében mégis van egy enyhe csípősség.
2. Besszonovszkij – olyan fajta, amelyet már régóta ismernek nemcsak a szibériaiak, hanem a moszkvai környéki kertészek is. Hagymái nem nagyok, sárga külső pikkelyek borítják, ízük édes, ugyanakkor pikáns, enyhén csípős – kifejezett keserűség nincs benne. Körülbelül 9 hónapig tárolható.
3. Sztrugunovszkij – az egyik legrégebbi orosz fajta. Lehet, hogy a déliek vagy a középső régiók lakói számára kissé csípősnek tűnik, de a szibériai viszonyok között gyakorlatilag édesnek tekinthető. A hagyma kívül sárga, külső pikkelyei szilárdak, belül a húsa fehér, tömör és kevéssé lédús. A fajta meglehetősen szárazságtűrő. A Sztrugunovszkij gyorsan beérik, legfeljebb 6 hónapig tárolható.